Kimondatlan: „A partnerem sikeres, tehát én sikertelen vagyok” – valóban félnek a férfiak az erős nőktől?
A modern párkapcsolatokról szóló közbeszéd egyik gyakran elhangzó állítása – „a férfiak félnek az erős, határozott nőktől” – önsegítő könyvek, podcastok, internetes viták visszatérő eleme lett. Sok nő saját tapasztalatként mesél erről, amikor egy ígéretesnek induló kapcsolata váratlanul megszakad. A helyzet azonban korántsem olyan egyértelmű, amilyennek első pillantásra tűnik.
Ha meghallgatjuk a férfiakat, sokszor egész más történetet hallunk, mint amit a nők mesélnek. A párkapcsolati fórumok vitáiban a többségük nemhogy nem tartja taszítónak az intelligens, önálló vagy sikeres nőket, hanem kifejezetten vonzónak találja ezeket a tulajdonságokat.
A pszichológiai kutatások már árnyaltabb képet rajzolnak: bizonyos helyzetekben valóban megjelenhet az önértékelési fenyegetettség, a státuszvesztéstől való szorongás vagy az a sajátos társadalmi ellenállás, amelyet a szakirodalom backlashként, vagyis visszacsapásként emleget.
Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a nőket olykor épp azokért a tulajdonságokért ítélik meg negatívabban, amelyek a férfiak esetében előnynek számítanak.
Nem a siker a probléma
Amikor internetes felületeken arról kérdezik a férfiakat, zavarja-e őket egy sikeresebb, többet kereső vagy náluk intelligensebb nő, válaszul sokan arról számolnak be, hogy maguk is sikeresebb vagy többet kereső nővel élnek párkapcsolatban. Ők kifejezetten büszkén beszélnek a párjuk karrierjéről. Egyesek azt is említik, ők sem tartanának ott, ahol, ha nem egy az élet több területén is hatékony, eredményes társat választanak.
A hozzászólásokból ugyanakkor kirajzolódik egy másik fontos gondolat is: számos férfi úgy véli, hogy a közbeszéd a túlzottan karakán hölgyek kapcsán gyakran összemossa az önállóságot az arroganciával, a határozottságot a dominanciával, a magabiztosságot a lekezelő viselkedéssel. Szerintük ugyanis nem az erős nőkkel van probléma, hanem azokkal az emberekkel – nemtől függetlenül –, akik a saját sikerüket mások fölé helyezik, vagy akik egy kapcsolatot folyamatos versenyhelyzetként élnek meg.
Az intelligens nő vonzó – amíg nem személyes a verseny
Lora Park szociálpszichológus kutatásai különös paradoxonra mutatnak rá. A vizsgálatok igazolják, hogy a férfiak elméleti szinten valóban vonzónak találják az intelligens nőket. Amikor azonban az intelligencia már nem elvont tulajdonságként jelenik meg, hanem közvetlen összehasonlítási helyzetet teremt, a reakciók megváltozhatnak.
Park egyik legismertebb kutatásában a férfi résztvevők azt hitték, hogy egy nő jobb eredményt ért el náluk egy intelligenciateszten. Ebben a helyzetben máris kevésbé találták vonzónak a nőt, kevésbé érdeklődtek iránta romantikus partnerként, még fizikai értelemben is nagyobb távolságot tartottak tőle.
„A való életben itt válnak bonyolulttá a dolgok” – jegyezte meg a kutató.
Kate Ratliff pszichológus szerint ilyenkor nem feltétlenül tudatos féltékenységről vagy rosszindulatról van szó, sokkal inkább egy automatikus önértékelési folyamatról, amelyben a partner sikere váratlanul a saját teljesítményünk mércéjévé válik.
„Ez inkább zsigeri negatív reakció, nem tudatosan végiggondolt válasz” – mondja a kutató. A folyamatot szerinte egyetlen mondat foglalja össze a legpontosabban: „A partnerem sikeres, tehát én sikertelen vagyok.”
A kutatások természetesen nem azt állítják, hogy minden férfi így reagál. Azt viszont igen, hogy bizonyos helyzetekben a partner kiemelkedő teljesítménye képes olyan önértékelési mechanizmusokat aktiválni, amelyek csökkenthetik a vonzalmat vagy feszültséget teremthetnek a kapcsolatban.
A nőnek már nincs szüksége „megmentőre”
A párkapcsolati szakember Patti Stanger szerint a modern randevúzás egyik legfontosabb változása abból fakad, hogy a nők társadalmi és gazdasági helyzete gyökeresen átalakult. „Olyan, mintha már senki sem tudná, mik a szabályok” – fogalmaz.
Stanger szerint a mai nők közül sokan saját lakást vásárolnak, komoly karriert építenek, magas jövedelemmel rendelkeznek, életük megszervezéséhez nincs szükségük a régi értelemben vett „eltartóra”. Ez alapjaiban alakította át a párkapcsolatok dinamikáját. „A nők előléptek, pénzt kerestek, sikeresek lettek, a férfiak pedig fenyegetve érezték magukat, és neheztelve reagáltak erre” – állítja.
Lehet vitatkozni, hogy mennyire általánosító ez a megállapítás, de kétségtelenül rávilágít egy fontos kérdésre.
Ha egy nő már nem azért választ párt, mert mindenáron szüksége van valakire, hanem azért, mert szeretne valaki mellett élni, akkor a kapcsolat alapja is megváltozik.
És nem mindenki alkalmazkodik ugyanolyan könnyen ehhez az új helyzethez.
A sikeres nő paradoxona
A Harvard Business Review-ban publikáló Marianne Cooper szerint a kutatások régóta ugyanarra a következtetésre jutnak: a női siker gyakran együtt jár a kedvelhetőség csökkenésével. „Az adatok egyértelműen azt mutatják, hogy a nőket kevésbé kedvelik, ahogy egyre sikeresebbé válnak.”
A jelenséget a szakirodalom kedvelhetőségi dilemmának nevezi. Hasonló következtetésre jutottak Amy Diehl és Leanne Dzubinski amerikai kutatók is, akik a női vezetőket érő rejtett előítéleteket vizsgálták. Kutatásaik szerint ugyanaz a magabiztos viselkedés gyakran más megítélést kap attól függően, hogy férfi vagy nő mutatja.
A valódi kérdés
Egyre nehezebb tehát fenntartani azt a leegyszerűsítő állítást, hogy a férfiak félnek a határozott nőktől. A legtöbb férfi ugyanis nem a sikeres nőktől tart, nem keres tudatosan kevésbé intelligens vagy ambiciózus partnert. Az intelligencia, a kompetencia és az önállóság nem csökkenti a vonzerőt.
Bizonyos helyzetekben azonban a női siker képes megkérdőjelezni olyan szerepeket és identitásokat, amelyekhez a férfiak és a nők hosszú időn át hozzászoktak.
Ilyenkor jelenhet meg az önértékelési fenyegetettség, a társadalmi visszacsapás vagy az a kettős mérce, amely a sikeres nőket más szemmel nézi, mint a sikeres férfiakat.
Talán érdemes a kérdést is újrafogalmazni. Nem azt kell kérdeznünk, félnek-e a férfiak a határozott nőktől, hanem azt, hogy a társadalom mennyire érzi magát komfortosan egy olyan nő mellett, akinek nincs szüksége támogatóra vagy vezetőre ahhoz, hogy teljes életet éljen. Úgy fest, a valódi feszültséget nem is önmagában egy nő határozottsága okozza, hanem az, hogy sokan nem tanultak meg mit kezdeni vele.
Kapcsolódó tartalom
Kimondatlan: „Boldogabb lennék, ha nem lenne kapcsolatom a szüleimmel”
Valódi történetek. Valódi értékek. Segíts megőrizni!
A Képmásnál hiszünk abban, hogy a család, az emberség és a minőségi újságírás iránytű a mai világban. De ahhoz, hogy cikkeink, podcastjaink és videóink továbbra is elérhetők maradjanak, rád is szükségünk van. Ne csak olvasd, tartsd is életben a Képmást! Légy a támogatónk, és építsük együtt ezt a közösséget!
Támogatlak titeket>>
