Lakás helyett utazás – a Z generáció új státuszszimbóluma

A korábbi státuszszimbólumok már elérhetetlenek a legtöbb fiatalnak 

Míg az előző generációknál klasszikus státuszszimbólumnak számított a saját ingatlan, az autó vagy egy karrierpozíció, addig a Z generáció (1996–2010 között születettek) számára egyre inkább az élmények – és azon belül is az utazás – váltak meghatározóvá. Ez a jelenség több társadalmi, kulturális és gazdasági változás együttes következménye.  

Ezek közül az egyik legfontosabb – amelyre az elmúlt évek kutatásai is rávilágítanak –, hogy a Z generáció lehet az első olyan nemzedék, amelynek tagjai nagy számban nem tudnak magasabb életszínvonalat elérni, mint a szüleik.  

„A korábbi generációk úgy szocializálódtak, hogy nagyjából a harmincas éveikre elérhető volt egy stabil anyagi státusz, amelynek természetes része volt egy saját autó és egy – többnyire hitelből vásárolt – saját ingatlan. Ez a kiszámítható pálya a többség számára megvalósíthatónak tűnt, a házassággal és a családalapítással együtt. A Z generáció nagy része ma már tisztában van azzal, hogy ezeket a mintákat nem feltétlenül tudja követni” – mondja dr. Guld Ádám. 

Bár létezik egy szűk réteg – például az influenszerek –, akik fiatalon is jelentős vagyont tudnak felhalmozni, ez a többség számára nem reális. Egy átlagos fizetésből a lakásvásárláshoz szükséges önerő összegyűjtése akár 6–8 évet is igénybe vehet; az albérletben élők számára ez még nehezebb. „Szülői segítség nélkül gyakorlatilag nincs kilátás arra, hogy valaki saját ingatlanhoz jusson – ezt a mai fiatalok pontosan látják” – fogalmaz a szakember. 

Ha a lakás álom marad, az élmény válik céllá 

Ebben a helyzetben sokan úgy kezdenek gondolkodni, hogy ha a hosszú távú anyagi biztonság nem garantálható, akkor fontosabbá válnak a jelenben megélhető tapasztalatok. „Ha a fiatal belátja, hogy saját ingatlanra vagy nagy értékű tartós fogyasztási cikkekre nincs reális esélye, akkor ezt a célt elengedi, és inkább bérléssel, alkalmi használattal oldja meg a gyakorlati szükségleteit. A felszabaduló pénzt pedig megugorható kiadásokra – például sminktermékekre, márkás ruhákra vagy élményekre, utazásokra – fordítja” – magyarázza dr. Guld Ádám.  

A szakember úgy véli, ebből a tapasztalatból alakul ki sok Z generációsban a „ragadd meg a napot”, a „carpe diem” szemlélet. A mindennapokban olyan élményeket keresnek, amelyek intenzívebbé, emlékezetesebbé teszik az életüket.  

„Számukra nem elég, hogy mindennap elmennek dolgozni és kifizetik a számlákat. Ahhoz, hogy értékesnek érezzék és élvezni tudják az életüket, jóval többre van szükségük” – mondja. 

Szerinte nem véletlen, hogy a Z generációt gyakran a „Starbucks-kultúrával” azonosítják. „Ők nem otthon, egy kotyogós kávéfőzővel készítik el a reggeli kávéjukat, mert az pusztán funkcionális koffeinbevitel. Inkább elmennek egy kávézóba, ahol 2000–3000 forintért vesznek maguknak egy kávét, és nemcsak egy italt kapnak, hanem a hozzá kapcsolódó élményt is. Ugyanez a logika érvényesül az utazásnál” – mondja a médiakutató. 

A posztok mutatják meg, mennyire izgalmas, különleges, irigylésre méltó az életed 

Az utazás státuszszimbólummá válásában kulcsszerepet játszik a közösségi média, különösen az Instagram és a TikTok. Ezek a platformok eleve a látványra épülnek, így kifejezetten kedveznek az utazáshoz kapcsolódó tartalmaknak, amelyek gyorsan követendő mintává válnak. 

„Vannak influenszerek, akik travel bloggerként kizárólag utazással foglalkoznak, de még egy átlagos tartalomkészítő is – aki öltözködésről, testedzésről vagy sminkelésről posztol – szinte kötelező jelleggel két-három havonta elutazik valahová.”  

„Teszik ezt, mert egyre inkább elvárás, hogy új helyszínekről jelentkezzenek be, így színesítsék a tartalmaikat, és fenntartsák a követők érdeklődését” – magyarázza dr. Guld Ádám 

Ám az influenszerek nemcsak úti célokat mutatnak, hanem komplett életstílusokat is közvetítenek. Tartalmaik így túlmutatnak az inspiráción: formálják a vágyakat és a lehetőségekről alkotott képet is. Nem véletlen, hogy sokan nemcsak követik, hanem utánozzák is őket – különösen a Z generáció tagjai, akik számára az online tér nem pusztán kapcsolattartási felület, hanem az identitásépítés egyik legfontosabb terepe. Ebben a közegben felértékelődnek azok az élmények, amelyek látványosan megmutathatók – és még inkább azok, amelyek „jól mutatnak” a közösségi médiában. 

„Azt, hogy valaki tizenöt éven keresztül lakásra gyűjt, szinte lehetetlen izgalmasan megjeleníteni az Instagramon, és nem is lehet ebből igazán vonzó médiaperszónát építeni. Ezzel szemben, ha valaki háromhavonta új úti célokról posztol, és »instakomípatibilis« helyszíneken készít fotókat vagy videókat, könnyen keltheti azt a benyomást, hogy az élete izgalmas, különleges és irigylésre méltó” – teszi hozzá dr. Guld Ádám. 

Úgy tűnik a közösségi médiában, mintha mindenki utazna 

A közösségi médiát böngészve könnyen az a benyomásunk alakul ki, hogy szinte mindenki folyamatosan úton van.  

A médiakutató szerint ez azonban torz kép: a látványos utazós tartalmak felülreprezentáltak, miközben a valóságban sokan még egy rövidebb nyaralást sem engedhetnek meg maguknak. 

A trend kialakulásához a turizmus átalakulása is hozzájárult. Miközben az ingatlanárak jelentősen emelkedtek, a repülés sok esetben elérhetőbbé vált. Így sokan rövidebb, intenzív utazásokra fordítják a szabadon elkölthető jövedelmüket. „Ám ezek gyakran instant élménnyé silányulnak ahelyett, hogy valódi találkozást jelentenének a helyi kultúrával, építészettel vagy történelemmel.  Ha valaki két napra elutazik Milánóba vagy három napra Rómába, az gyakran arra elég, hogy a kötelező helyszíneken készítsen egy-egy szelfit, egyen egy pizzát, igyon egy Aperolt, majd visszautazzon Magyarországra” – világít rá a médiakutató. 

Az utazás mint új társadalmi elvárás 

Dr. Guld Ádám szerint ma már bizonyos társadalmi csoportokban az utazás szinte elvárássá vált. Míg korábban a saját ingatlan vagy az autó jelentette a státuszt, ma egyre inkább az is számít, ki hová és milyen gyakran jut el. Az utazás így nemcsak szabadidős tevékenység, hanem identitásjelző, valamint a társadalmi pozíciót is kifejező gyakorlat. 

Felmerül a kérdés: mindaz, amit a fiatalok a közösségi médiában látnak az utazásokról, inkább inspirálja őket, vagy szorongást kelt bennük? A szakember szerint a válasz nem egyértelmű, ugyanis a Z generáció rendkívül sokszínű: eltérő társadalmi helyzetű csoportok tartoznak ide, nagyon különböző anyagi lehetőségekkel. Az azonban elmondható, hogy a felső és felső-középosztályba tartozó fiatalok nemcsak találkoznak ezekkel a mintákkal, hanem vágynak is rájuk, és többnyire meg is tudják valósítani – akár egzotikus, exkluzív úti célok esetében is. 

A közép- és alsó-középosztály ezzel szemben inkább alkalmazkodik: azt próbálja megvalósítani, ami anyagilag elérhető.  

Nekik nem feltétlenül fér bele egy hosszabb külföldi nyaralás, de a közösségi médiában látott minták hatására egy balatoni hétvége vagy egy faházbérlés a Tisza-tónál már igen – ezek a tartalmak számukra követhető alternatívát kínálnak.  

A társadalom perifériáján azonban sok fiatal csupán passzív szemlélője marad ennek a világnak: számukra ezek az élmények elérhetetlenek, így a közösségi médiában látott minták nem inspirációt, hanem inkább frusztrációt keltenek. 

Ami a frusztrációt illeti, dr. Guld Ádám úgy látja, hogy jellemzően az váltja ki legerősebben, ami „karnyújtásnyira” van, mégsem elérhető. Egy alsó-középosztályhoz tartozó fiatal számára például az is fájó lehet, hogy a Balatonra sem jut el, miközben mások igen. Míg egy távoli, egzotikus utazás inkább irreális, szinte fikciós kategóriának tűnik neki. 

Meddig tarthat az utazás, az élmények kora?  

Dr. Guld Ádám szerint a tömegfogyasztás popkulturális logikáját látva nehéz elképzelni, hogy ez a jelenség magától átalakulna. „Amíg nem következik be valamilyen komolyabb válság vagy krízis, addig várhatóan fennmarad ez a trend, hiszen túl erős gazdasági érdekek fűződnek a működéséhez” – magyarázza. 

Ugyanakkor felhívja a figyelmet arra is, hogy vannak olyan tényezők – köztük az olajválság fenyegetése –, amelyek, ha valóra válnak, viszonylag gyorsan véget vethetnek ennek a folyamatnak. „Erre már láttunk példát a Covid idején: a világjárvány hatására a globális turizmus gyakorlatilag egyik napról a másikra leállt. Ez sokakat gazdaságilag rendkívül érzékenyen érintett, ugyanakkor pozitív következményei is voltak. Például ráirányította a figyelmet arra, hogy a közelünkben is rengeteg felfedeznivaló van.  

Ugyanúgy lehet értékes élmény egy közeli folyópart, egy erdő vagy egy hegység felfedezése – legyen szó a Dunáról, a Pilisről vagy a Mecsekről –, mint egy távoli úti cél.  

Ez a megközelítés lassabb, elmélyültebb, és egyben fenntarthatóbb alternatívát kínál” – teszi hozzá a szakember.   

Nem tudjuk, hogy ez az értékváltás tartós marad-e, vagy csupán egy átmeneti korszak lenyomata. Az azonban már most látszik: miközben a saját lakás egyre inkább elérhetetlen álommá válik, az utazás nemcsak élménnyé, hanem a társadalmi láthatóság és önmeghatározás egyik legfontosabb eszközévé lépett elő.