Ha idén a Balatonnál nyaralsz, lehet, hogy egy legendás író nyomában jársz
„Ah de a Balaton-vidék egy bájos menyasszony, ki vőlegényére vár, minden ponton uj bájait tárja fel; mentül tovább nézzük, annál szebbnek látjuk, s bár nevessenek ki érte, én azt mondom, hogy az egész táj mosolyog!” – írta Jókai Mór 1858-ban a Balatonról. Az elmúlt másfél évszázadban számtalan írónk és művészünk lelt itt második otthonra. Most – Jókai mellett – Illyés Gyula és Németh László második otthonába is beleshetünk.
A magyar tenger
A XIX. századig a Balaton csak egy tó volt a sok közül, hiába írt az 1789-es szántódi látogatása után Kazinczy Ferenc a „magyar tengerről”, egészen a romantika időszakáig kellett várni, hogy felfedezzék a környékén fakadó gyógyvizeket és a Balaton-felvidék természeti kincseit. A reformkorban nagy népszerűséget szerzett, részben az első balatoni gőzhajó, a Kisfaludy elindulásának köszönhetően. Ezt a lendületet egy időre megtörte a szabadságharc bukása, de a századfordulóval új korszak kezdődött a Balaton életében.
Bár eleinte az alsó- és középosztály tagjai látogatták, kiélvezve a szabad fürdőzési lehetőséget, a déli parton hamarosan felbukkantak az első villaépületek. Fürdőtelepeket alakítottak ki északon és délen egyaránt, amikor az itt lévő települések már vasúttal is elérhetővé váltak.
A tó arculata 1960-ra jelentősen átalakult, a villák és nyaralók mellett megjelentek a szállodák és a kempingek, ezzel pedig a tömeg számára is elérhetővé vált a balatoni felfrissülés.
Íróinkat, költőinket mindig is vonzotta ez a táj, egykor a vadregényessége, az 1930-as évektől pedig a pezsgő irodalmi élet és az alkotóházak csábították ide a magyar művészeket.
A balatoni „senki szigete”
Jókai Mór feleségével, Laborfalvi Rózával együtt először 1857-ben látogatott Balatonfüredre, hogy krónikus hörghurutját kezeltesse. „Sok szép tájékát bejártam hazámnak; voltam az alföld végtelen rónáin, álltam a székely havasok csúcsain, de mindeniknél jobban megragadott a Balaton-vidék” − olvasható a Vasárnapi Ujság 1858-as számában. Jókai A magyar Tempevölgy címen többrészes cikket írt a tájról. Ezt olvasva nem meglepő, hogy a házaspár évente visszatért Füredre, ahol a Kerektemplom mögött hamarosan egy telket is vásároltak maguknak, ahonnan csodálatos kilátás nyílt Tihanyra.
Historizáló stílusú nyaralójukba 1870-ben költöztek be. „A balatoni senki szigetére zárkózva múzsájával töltötte írói mézesheteit. E költői frigy szülötte többek közt a Fekete gyémántok és Az arany ember. (...) Kiemelkedő műveinek hosszú sorát alkotta a Balatonvidéken. Termékenyítőleg hatott rá, koncentrálásra késztette, költészetét kivirágoztatta, munkakedvét megújította a magyar tenger ihlető világa és a különleges füredi környezet” − olvasható Szekeres László tanulmányában – Jókai a Balaton-vidéken –, amely a Jelenkor 1978-as számában jelent meg.
„A Balaton veszprém-zalai partja valóságos Tempe vidéke, egy tizennégy mértföldnyi szakadatlan kertláncolat, egymást érő boldog falvakkal, elszórt úri lakházakkal, a méltóságteljes tó maga egy barátságos tenger, kisszerű zivatarával, de nagyszerű andalgásával; levegője olaszországi, népe szívélyes, forrásai gyógyerejűek; ott legjobb lesz a búskomor szenvedőnek az őszi hónapokat eltölteni. Ilyenkor már nehány köhögős professzoron és gyomorhurutos plébánoson kívül úgy sincs Füreden más vendég, aki a sötétkedélyű ember magányvágyát megháborítsa. Helyettük ott van a dicső természet; a Balaton mellett ősz táján második tavasz van.” (Jókai Mór: Az aranyember)
Jókai ritkán mozdult ki a nyaralójukból, a kulturális eseményeken Róza kedvéért vett részt, de a Balaton közelébe ritkán merészkedett. „Vitorlásútra is csak egyszer vállalkozott, amikor Alsóörsre meghívták keresztapának. Kezdetben el-eljárt a füredi céllövölde versenyeire. (...) Szórakozásból forgatta az ördög bibliáját. Népszerű csillagvizsgálóján kémlelte a Szaturnusz és a Mars titkait. Egy alkalommal megkóstolta a faparázsnál földbe szúrt nyárson, azaz a »cserepcsikon« sült gazdát. Túlzottan óvott egészségét könnyen megviselte a hideg víz. (...) Amikor 1867-ben megmártózott a Balatonban, olyan súlyos tüdő- és mellhártyagyulladást kapott, hogy írni sem tudott” − írta Szekeres László. Jókai Balaton iránti szenvedélyének 1886-ban Laborfalvi Róza halála vetett véget, az író a villa eladása mellett döntött. Egyes források szerint második feleségével, Nagy Bellával azért még vissza-visszatért, hogy újra láthassa a Balatont.
Nyarak a fellegvárban
Illyés Gyula felesége, Kozmutza Flóra családja 1930-ban építtetett nyaralót Tihanyban, az Alsókopaszhegyi-dűlő oldalában, ami 1939-es házasságkötésük után a házaspár második otthonává vált.
Itt vészelték át a II. világháborús éveket, 1950-től pedig már életvitelszerűen berendezkedtek a házban. Illyés még nyolcvanéves korában is itt töltötte a nyarakat.
„Az épület (vagy ahogy a család nevezte: a Fellegvár) kétszintes volt: alsó szintjére egy nyitott, később beüvegezett verandán át lehetett bejutni, ahonnan három ajtó nyílt. (A szaletli mennyezetének gerendái és a mennyezet később, Illyés idejében »vendégkönyvként« szolgált, ide látogató ismerősei aláírások, rövid üzenetek formájában emlékeztek meg a költőbarátnál tett látogatásokról.)” − olvasható Baranyai Emese Rita 2008-ban megjelent Illyés Gyula tihanyi kertje című cikkében. Ebből az is kiderül, hogy az író rendszeresen részt vett a házkörüli munkákban, akár kaszálásról, akár térkövezésről volt szó.
A ház hamarosan a magyar irodalmi és művészeti élet egyik balatoni központjává vált, gyakran fordult meg itt Weöres Sándor, Szabó Lőrinc, Déry Tibor, Németh László, sőt a nemzetközi irodalom olyan képviselői is, mint Paul Éluard vagy Tristan Tzara. A kiváló társaság, a Balaton és a természet közelsége kiváló inspirációként szolgált.
Így írt Illyés 1948-ban a naplójában: „Így szeretek írni, hogy tollam hegyét, ha vastagon fog, eleven szőlőlevélbe törölhetem. Itt szeretek írni, fönt a szőlőhegyen. A hegy lábánál a Balaton. Ha tollam nem töltőtoll volna, az atracinkék tavat képzelhetném tintatartómnak. Itt szeretek írni, a felhők mozgó mennyezete alatt, a júliusi enyhe széljárásban, a szabadban, ahol tudvalevőleg nem lehet írni, csak elmélkedni.” Többek között a Fügebokrok, az Ozorai példa, a Kháron ladikja, az Aggódó szív, valamint az Egy mondat a zsarnokságról című versei is a Balatonnál születtek.
Illyés Gyulát olyannyira megihlette a magyar tenger, hogy Reismann János fotóművésszel még egy könyvet is kiadtak Balaton címen.
A korabeli fotókkal illusztrált kötetben az író nem csupán a táj jellegzetességeit, a szőlőtermesztést, a gyógyvizeket, a hajózást mutatja be, hanem a népszokásokat és a mindennapi életet is.
Amikor elképzelünk egy írót alkotás közben, gyakran egy íróasztal felé görnyedve látjuk lelki szemeink előtt. Illyésnél más szerepet kapott ez a bútor: „magasba törő feketefenyő alatt a ház sarkánál van a költő híres kőasztala. Fél arasz szélesre kopott malomkő, a közeli patakmalmok valamelyikében csiszolódott ilyen vékonyra. Tömzsi kőlábon áll, félkörben padok ölelik körül. Társalog, vendéget fogad ennél az asztalnál, verset nem ír rajta” − írta Bodosi György, a költő barátja. Illyés inkább „a ház előtt ült egy fatuskón, meggörnyedt felsőtesttel. Betűket vetett a térdére fektetett, könyv fölé helyezett papírszeletre, amely ritkán volt nagyobb egy receptpapírnál” − idézi Baranyai Emese Rita Bodosit.
Földvártól Sajkodig
Németh László író, műfordító, orvos is a Balaton lelkes rajongói közé tartozott. Démusz Ellával 1925-ben kötött házasságát követően rendszeresen Balatonföldváron töltötték a nyarat apósa panziójában. A ház eredetileg gróf Széchenyi Emil közgazdász, majd a Magyar Vöröskereszt elnökének tulajdonában állt, ezt követően vásárolta meg Démusz János. A felejthetetlen női karaktereket megálmodó Németh itt kezdett bele az Iszony Kárász Nellijének történetébe.
„A földvári házikó, amelybe a fáradtságomat lehoztam, egy kis személyzeti ház volt a Széchenyiek (a név üldözött) egykori vadászkastélya mellett. (…) A kis ház az udvar közepét elfoglaló gyönyörű fa innenső oldalán a családnak lett fenntartva, s próbaként mi szorongtunk benne, lánnyal és négy gyerekkel; az első hónapot innét szemléltük – vendég és személyzet közé eső helyünkről – a nagy épületet. Ebben az évben ez volt a legdrágább panzió Földváron (a friss bútorú, virágos huzatú szobák azt bizonyították, hogy anyósomnak még ízlése is nőtt a gazdagsághoz).
Az emeletet egy Esterházy herceg bérelte, a földszinti teraszon Karády Katalin izgatta a kedélyeket napozásaival.
(...) Az én múzsámnak különben is igen nyirkos hely volt ez a Földvár. Még az őrült grófnő érdekelt leginkább, aki a kilátó mögött levő kastélyukban élt nagyanyjával, s a fél napot átdeklamálta, meg a panzióval szemben lakó Bajor Gizi, aki a kerítésen át figyelte a szegény szkizofréniást, hogy jobban alakíthassa Harsányi bolond Ásvaynéját” – emlékszik vissza Németh a Magam helyett című önéletrajzi kötetében a Démusz-villára, ahol gyakran megfordult többek között Szabó Lőrinc és Illyés Gyula is.
Németh nem találta a helyét Földváron, végül Sajkodon lelte meg második otthonát, és 1957-től már nem csupán a nyarakat töltötte ott: „(…) régi vágyam, hogy az év négy szakát egyszer kinn, a természet szomszédságában, egy helyen tölthessem el, egy csomó növény életét napról napra részletében megfigyelhessem. (...) Nagyon boldog vagyok ebben a piciny, rám szabott remetelakban − mint a pőre csiga, ha házat raknak a hátára” − idézi Némethet Batta György az Itthon című folyóirat 2008-as számában. „Az író mindennapjait főzéssel és kertészkedéssel is töltötte. A postás mindennap hozott számára egy liter tejet, a címére érkezett leveleket és egyéb küldemények mellé. Eleinte csak petróleumlámpa világított a kis házban.” A Sajkodon töltött évek alatt naponta nyolc-tíz órát dolgozott, itt született többek között az Irgalom című regénye, valamint A két Bolyai és a Lányaim című művei is.
Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A magazinra előfizethet itt.
Kapcsolódó tartalom
„Ahol minden szoba dolgozószoba” – Ilyen volt Szabó Magda otthona
Valódi történetek. Valódi értékek. Segíts megőrizni!
A Képmásnál hiszünk abban, hogy a család, az emberség és a minőségi újságírás iránytű a mai világban. De ahhoz, hogy cikkeink, podcastjaink és videóink továbbra is elérhetők maradjanak, rád is szükségünk van. Ne csak olvasd, tartsd is életben a Képmást! Légy a támogatónk, és építsük együtt ezt a közösséget!
Támogatlak titeket>>
