Böjte Csaba Csíksomlyón: „Járjunk a végére annak, ami véges!”

– Ferenc pápa holnap érkezik Csíksomlyóra. Ön mennyire vesz részt a szervezésben?

– Én a lelki készüléssel foglalkozom, a paptársaimmal együtt imádkozunk azért, hogy minden jól sikerüljön. Nagy öröm, hogy beteljesedik Márton Áron püspök reménysége, ő ugyanis hitt abban, hogy egyszer majd az itteni hívek a mindenkori pápát köszönthetik. Büszke vagyok, hogy ilyen nagyszerű főpapjaink vannak, és ilyen Szentatyánk, aki vállalja ezt a hosszú utat. Nemcsak az út fáradalmairól van szó, hanem a veszélyeiről is. Persze készülnek a hatóságok, de tudjuk, hogy ezen a földön nem járt pápa az elmúlt 2000 évben.

– Stoffán György újságíró nemrég kritikusan írt a pápalátogatásról, az ön reagálását tegnap olvashattuk. Milyen most a hangulat a székelység körében? Hogyan várják a pápát?

– A történelem folyamán sok minden megpróbálta a Rómához való hűségünket. Nemcsak a tatárjárásra vagy a reformációra gondolok, hanem a kommunizmusra is.

De mi itt a keleti végeken mindig is hűségesek voltunk Rómához, a mindenkori pápához, a hitünkhöz és mindenekelőtt Jézus Krisztushoz.

Az, hogy a hűségünket megpróbálják, csak erősíti a hitünket, hiszen az aranyat is tűzben edzik. A Jóisten megengedi, hogy az embert megkísértsék, de nem erején felül. Én biztos vagyok benne, hogy ez a találkozás Ferenc pápával nagy ajándék, nagy kegyelem. Ki kell tartani és a szeretet útján menni!

– Ez a pápalátogatás mindenképpen történelmi esemény az erdélyi katolikus közösség számára, amely az egyik legösszetartóbb a világon.

– A Szentírásban olvashatjuk, hogy a gonosz lélek nem hisz az Atya teremtő erejében. Sajnos a gonosz léleknek vannak hírnökei, akik azt terjesztik, hogy nem érdemes tartós tejet venni, mert globális felmelegedés van, és kimerítjük a Föld tartalékkészleteit, úgyhogy el fogunk pusztulni. Jézus viszont a remény embere volt, azt mondta, hogy „Ne féljetek!”, „Veletek vagyok!” és hogy „Bármit kértek, megadja nektek a Mennyei Atya!” Azt gondolom, hogy nekünk is a remény hordozóivá kell válnunk. Ferenc pápa is azzá vált.

Nyolcmilliárd ember él a Földön, gond van elég, de ha összefogunk és párbeszédet folytatunk, akkor meg lehet ezeket oldani.

Simone Weil mondta, hogy „ezen a Földön minden véges, egyedül Isten irgalma végtelen”. Ami pedig véges, annak a végére lehet járni. A problémáink biztos, hogy végesek; ha szépen türelmesen számba vesszük őket és nekiállunk, akkor meg tudjuk oldani.

Ferenc pápát sokan támadják azért, amit a migránsok befogadásáról mond. Pedig világosan beszél, azt mondja, hogy vannak olyan országok, akik nem képesek befogadni, mert az ő stabilitásuk fontosabb – akkor ők ne fogadják be. De aki megteheti, az igenis legyen nyitott. És szerintem logikus, amit még ezen kívül állít, egyet is értek vele: mindenki közlekedhet az utakon, de csak akkor, ha van jogosítványa, és betartja a szabályokat. Aki nem így tesz, annak elveszik a hajtásiját.

Európában szerintem az a probléma, hogy azt hisszük, kétféle hajtási engedély van: egy az őslakosoknak és egy a menekülteknek. Ferenc pápa szerint egyféle jogosítvány van, és csak az közlekedhet, aki rendelkezik azzal az eggyel.

Úgy gondolom, hogy az európai kereszténységre nagyon ráférne egy kis gyermeki vidámság, gyermeki lelkület. A nagy Isten gyermek lett, és azt mondja, hogy legyünk mi magunk is gyermekek. Én a mai és a holnapi szentmisét is, az 1000 gyermekünk látogatását, ennek minden anyagi és lelki terhét azért ajánlom fel, hogy a világegyház új ünnepet vezessen be: a gyermek Jézus ünnepét. Hogy az Isten gyermekarca ragyogjon fel mindannyiunknak!

Kép: Páczai Tamás