Mondj nemet az örökös igent mondásra!

Az első lépések 

Miért is fontos lassítani? „Talán onnan érdemes elindulni, hogy az ember olyan világot alkotott magának, amelyben egyre kevésbé jó élni” – kezdi Csillag Zoltán. „Egyrészt hatalmas gazdagságot, sokszínűséget, a lehetőségek tárházát teremtettük meg magunknak, ugyanakkor mi mint emberi faj, az evolúciós fejlődésünkben nem tartunk ott, hogy ezzel helyesen élni is tudjunk. 

Coachként ugyanazt tapasztalom, amire a nemzetközi szakirodalom is végkövetkeztetésként jut: a modern társadalomban élő ember hihetetlenül kiégés-veszélyeztetett, és nagyon keres valamit. 

Az, hogy ki miben találja ezt meg, az teljesen egyéni. A nulladik lépés tehát az, hogy ha valaki azt érzi, hogy nem teljes, nem kerek az élete, akkor kezdjen odafigyelni magára. A testünk és a lelkünk is nagyon jól jelzi, ha valami hiányzik, csak nem feltétlenül figyelünk ezekre a jelekre.”  

Az emberek nagy része a saját választott sorsát éli, abban küzd. „A következő lépés lehet a tudatos megkérdőjelezése annak, hogy az életünk valóban csak ilyen lehet-e, hogy azok a keretek, amelyek között élünk, tényleg léteznek-e, ott vannak-e” – folytatja a coach. „Nem is gondolnánk, mennyi vélt akadály közé szorítjuk be magunkat, mennyi mindennel korlátozzuk az életünket. Tényleg biztos, hogy letépi a főnököm a fejemet, ha nem túlórázom? Egészen biztos, hogy este tízkor még rá kell nézni a hivatali e-mailjeimre? Rengeteg esetben látom nagyon magas pozícióban lévő embereknél is, hogy képtelenek nemet mondani, vagy arra, hogy asszertívan azt feleljék a vezetőjüknek: rendben, azt a pluszfeladatot is megcsinálom, de már csak holnap.” 

„Nagyon erős zsigeri igent mondással küzdünk, amely talán valamiféle össznemzeti kisebbségi érzésből fakad.”  

Kell tehát egyfajta jó értelemben vett „önzés”, meg kell tanulnunk nemet mondani ahhoz, hogy holnap és holnapután is hasznosak legyünk a munkahelyünkön vagy bármilyen társadalmi szerepben. „Kivel teszek jót, ha ma százötven százalékosan dolgozom, de a végén idegösszeroppanást kapok vagy megbetegszem?” – veti fel Csillag Zoltán. „Ez persze karcolgatja az identitás kérdését is. Minek, kinek tartom magamat? Egy munkahelyi szerepben látom magamat, vagy egy olyan személynek, aki XY, és most éppen ezzel foglalkozik? Ha a munkahelyi szerepemmel azonosítom magam, akkor fennáll a veszélye annak, hogy ha azt elveszik tőlem, vagy felmondanék, akkor úgy élem meg, hogy nem marad számomra semmi.” 

 A teljes cikk a Képmás magazin legfrissebb, júniusi számában jelent meg. Az aktuális Képmás kapható a nagyobb Relay és Inmedio üzletekben is; egyes újságos pavilonokban; a forgalmasabb MOL, OMV és Shell benzinkutakon; Auchan, Interspar és Tesco hipermarketekben; egyes Spar és Tesco szupermarketekben; egyes Bee, CBA, Coop és Real üzletekben. A magazinra előfizethet itt.