A múlt kardja, a jövő motorja – korszakalkotó újításon dolgozik a közösségi médiában a legifjabb Gerevich

A Gerevich család tekintélyes családfája igazán ágas-bogas, de egy biztos: hihetetlen sikerek övezik a Máramaros vidékéről származó família históriáját. Görögkatolikus pap, főreáliskolai igazgató, miniszteri biztos, művelődéstörténész, pszichoterapeuta, költő, műfordító, egyetemi tanár, katonatiszt, „seregnyi” vívóbajnok, vívómester, de még Finnországban élő labdarúgó is tagja az olimpiai rekorder népes rokonságának.

Családi tradíció az olimpiai eszme fényében

Ali bácsi egyik fia, a tragikusan korán elhunyt György, ha csak tehette, a Vasas pasaréti vívócsarnokában töltötte az idejét (bár fogorvosi praxist is vitt). Nevelőedzőként gyerekek sorát okította kardvívásra; leghíresebb tanítványa a háromszoros olimpiai bajnok Szilágyi Áron! 

Voltam olyan szerencsés, hogy Gyuri bácsi humorral teleszőtt, gyerekzsivajtól hangos sportos univerzumának a részese (tanúja) lehettem. Közénk, mint valami öreg bölcs, még az édesapja is lejárt, hiszen a Horváth-kerttől, ahol lakott, csak néhány buszmegállóra van a Vasas SC sportcentruma. 

Ali bá’ szívesen beszélt az asszóiról, az egyes versenyhelyzetekben hozható legjobb döntésekről a páston, a sikerek és a kudarcok elviselésének „technikájáról”. Az olimpiai eszméről. 

Igen, szinte minden tréningnek volt egy ilyen nagypapa-apa-unoka jellegű, egymást körbeülő, társalgós időszaka, miközben azért bőséggel jutott idő a fárasztó futóedzésekre, lépcsőzésekre, az alapállás, vívóállás, támadóállás „szentháromságának” kigyakorlására is. 

Gerevich György motorral járt a városban, ami – 2025-ből szemlélve – szinte előrevetítette a jövőt. Gerevich Dominik néhány hete ugyanis éppen a Harley Davidson budapesti bázisán – Knezsik Istvánnal, az Autós Nagykoalíció elnökével közösen – mutatta be a sajtónak az első globális autó- és motorsport közösségi oldalt, melynek ötletgazdája, alapítója, mindenese. 

„A családi tradíciót követve, magam is vívtam Diósgyőrben, de a karatét, a kenut, a kosárlabdát is kipróbáltam – említi Dominik. – Legszenvedélyesebben az autó- és motorsportért, főként a raliért rajongok. Kissrácként még apával kezdtem vezetgetni. Látta, van érzékem a dologhoz, ezért a helyi gyártelepen leszervezett nekem néhány kört egy tapasztalt versenyzővel, aki mellett ülve testközelből figyeltem, hogyan kell hajtani a Mitsubishi Evo IX-et. Az élmény »beszippantott«. Végül édesapám 1,3-as Ford Fiesta kisteherautójával indultam szlalomversenyeken, amire sokan rácsodálkoztak. 

Hát még arra, amikor a gyári autókkal megküzdve megnyertem egy versenyt! Senki sem akart hinni a szemének. 

Tüzetesen átvizsgálták a kocsimat, nincs-e valami szabálytalanság a háttérben, de nem volt. Ezután már nem számítottam idegen testnek az autósportban”.

„Célom a dobozon kívül létezni”

Idővel jobb autóra is telt az akkortájt még mindig csak tinédzserkorú pilótának. Egy 160 lóerős Ford Fiesta ST 150-nel hasított óriásszlalomon, majd megvalósult a raliálom. Hol máshol, mint a hazai ralisport megszentelt földjén, a Bükkben! „A tanulás és a sport hosszabb távon nem volt összeegyeztethető – sóhajt föl Dominik, egy félmondattal elintézve, miért parkolt le végül a realitások talaján. – 2023-ban azért a Peugeot Kupán elindultam, s egy Honda Civic Type R volánja mögött is kipróbáltam magam. Ma az üzleti és alkalmazott tudományok egyetemén, Varsóban tanulok. Ha minden jól megy, jövőre diplomázok” – újságolja az ifjú Gerevich.

„Mi a lényege az alkalmazásnak, amit kitaláltál? Egyáltalán miben más, mint a temérdek többi?” – kérdezem, érzékeltetve, hogy az embernek az az érzése, hogy mára a social media összes bugyra megtelt, már mindent kitaláltak.

„A korosztályom meglehetősen befelé forduló – én sem voltam ez alól kivétel. De az autósportban tapasztaltak arra ösztönöztek, tegyek valamit azokért a sportolókért, a területen dolgozó szakemberekért (legyen az illető akár masszőr, akár szerelő), reménybeli mecénásokért, rendezvényszervezőkért és a sportszerető emberekért, rajongókért, akik most széttagolt környezetben élnek. A Circle of Motorsports alkalmazás révén megismerhetjük egymást. Első kézből értesülhetünk sportprogramokról, akár az adott versenyre való eljutás lehetőségeiről, a költségekről is. Telekocsit szervezhetünk, számos ponton tudjuk segíteni egymást.

A mi közösségi hálónk ugyanis csak a sportra fókuszál. Bárki, akinek köze van a sporthoz, beléphet, a regisztráció ingyenes. 

A dolgot missziónak tekintem. Napjainkban az ifjú sportolóknak nemigen van esélye szponzorációhoz jutni, nincsen kapcsolati tőkéjük, idővel fel is adják az álmaikat. Elenyészően kevesen vannak, akik megélnek az élsportból, a legtöbben – anyagi értelemben is – erőn felül teljesítenek. Célom a dobozon kívül létezni” – rögzíti Gerevich Dominik, az alapító. 

Gerevich Aladár kardja 

Édesapja a „misszión felüli” információkat is megosztja velem. Mint mondja, az egész család Dominik kezdeményezése mellé állt, nagyrészt saját erőforrásaikat öntik a vállalkozásba. Profi üzleti tervet készítettek, nemzetközi sikerben bíznak, amihez az Autós Nagykoalícióval, néhány, az újdonságra fogékony autóipari szereplővel és a Magyar Nemzeti Autósport Szövetséggel (MNASZ) együtt már meg is tették az első lépéseket. 

„A Cirlcle of Motorsports közösségképző erejét nem győzöm hangsúlyozni! Ha egy srác például csak szeretne egy jót kosarazni a grundon, de nincs meg a csapat, akkor itt tud toborozni, egyeztetni, hogy teszem azt, holnap délután kettőkor kinek alkalmas. Szóval az amatőrsportnak éppúgy lendületet adhat Dominik ötlete, mint azoknak a versenyzőknek, akik a karrierépítés fázisában vannak. Dominik a saját maga által megélt nehézségekre választ keresve alkotta meg ezt a speciális közösséget. Napjainkban, a társas magány világában ez fontos cselekedet.”

Gerevich Ferenc saját sportolói emlékeit is előhívja, felidézi: „Egészen hihetetlen, de Miskolcon a régi Béke Szállóban volt az edzőtermünk. Persze senki ne gondoljon ötcsillagos luxusra – nem túl fényes helyen akadt egy nagyobb helyiség, ahol elfértünk. Ennyi. Később meg vándoroltunk tornateremtől tornateremre, mindig oda, ahol éppen volt lehetőség tréningezni. Végül az egyesület egy transzformátorházat kapott, amit vívóteremmé alakítottak át. Ebből a környezetből nem lehetett a csúcsra törni. Bár Aladár próbált nekem segíteni Budapesten, hogy Pál és György mellett én is helyet kaphassak Pasaréten, de a szüleimmel együtt magam is ragaszkodtam – és ragaszkodom – a szülővárosomhoz.

Meg aztán súlyosan meg is sérültem. Kezemnek szaladt a penge... 

Az emlékeim mégis szépek, ahogy az is gyönyörű emlék, amikor Tihanyban, Aladár víkendházában jártunk. A barackfák illatára ma is emlékszem. Biztatásul pedig, hogy beinduljon a vívókarrierem, Aladár nekem adta a kardját. Ami már Dominiké...”

„A Gerevich név viselése nyilván nagy büszkeség. De volt olyan eset, amikor inkább béklyónak tűnt?”  – vetem közbe, egyszerre várva választ apától és fiútól.

A fiú, Dominik szerint a család múltja inkább segítség, mert előreviszi az embert. Maximalizmusra ösztönöz. Ferenc szerint ez így igaz, de azért ő a vállán érezte olykor a név súlyát is. „Dr. Nébald György (a Bp. Honvéd legendája, aki szintén olimpiai bajnok, egykori szövetségi kapitány – a szerk.) egy edzésen keményen figyelmeztetett, hogy bizony egy Gerevich nem tarthatja így a kardot! Nem esett jól, amit mondott, bár idővel beláttam, talán igaza van. Különben sem hiszem, hogy mindenkinek bajnoknak kell lennie!”

Gerevich Aladár: „Petschauer mindenkinél jobb volt!”
A hétszeres olimpiai aranyérmes, tizennégyszeres világbajnok, harmincnégyszeres magyar bajnok vívó első mestere az édesapja volt. Első versenyén 1926 májusában indult a Miskolci Atléta Kör (MAK) színeiben. Aladár 1927-ben költözött fel Budapestre, ahol Italo Santelli, a világhírű, az amerikai vívócsapatot is trenírozó vívózseni oktatta. Az olasz szakember a MAC és az OSC színeiben is feltűnt, a legtöbb időt azonban a saját vívótermében töltötte. 
Aladár ifjan került be a magyar válogatottba. Az akkor legjobbnak tartott Petschauer Attilával (aki sportteljesítménye mellett újságírói működéséről, illetve a New York Palotában bemutatott paródia-magánszámairól híresült el) is szerepelt a páston. Ali bácsi – az MTK, a Bp. Honvéd, a BVSC és a Vasas ikonja – azután, hogy 50 évesen képes volt olimpiát nyerni, szerényen így nyilatkozott: „Petschauer mindenkinél jobb volt!”