Megosztanád az otthonod egy tigrissel? – Veszélyes állatok tartása és lehetséges „mellékhatásai”

Babusgatják és játszanak a közel 120 kilós nagymacskával

Alexandr és Maria Dmitriev Instagram-oldalára néhány hónapja bukkantam rá. Az orosz házaspár három éve Messivel osztja meg életét és otthonát. Nem, nem a világhírű futballistát fogadták örökbe, hanem egy pumát, akit Messi névre kereszteltek. A közösségi oldalon abba nyerhetnek bepillantást a követők, milyen egy hatalmas, csupa izom vadállattal együtt élni, milyen, amikor a gazdik önfeledten játszanak vele, megölelik, etetik, fésülik és babusgatják. Mint bejegyzéseikből és a velük készült rövid online beszélgetésünkből kiderül, Messi egy állatsimogatóban született, úgy szocializálódott, mint egy házimacska, és annak megfelelően is viselkedik.

„2018-ban jutott tudomásunkra, hogy egy újszülött pumakölyök a helyi állatsimogatóban komoly orvosi ellátásra szorul. Tudtuk, hogy ha nem mentjük meg a kölyköt, valószínűleg meg fog halni. Úgy döntöttünk, megvásároljuk az állatot” – magyarázza az asszony.

Az örökbefogadást követően egész lakásukat Messi igényeinek megfelelően alakították át: fával és bambusszal borították be a falak egy részét, hogy azokon tudja koptatni a karmait, külön rendeltek fatörzset, amelyre a „kis” puma felmászhat (a kedvenc helye egyébként az ablak, ahonnan a gyepet bámulhatja).

De hogyan történhet meg, hogy valaki csak úgy örökbe fogadjon egy vadállatot? Egyáltalán nincs bennük egy szemernyi félelem sem, hogy egy nap az ősi ösztön felülkerekedik Messiben, és megtámadja őket? – kérdezem Mariát.

„Mindketten szakképzett pszichológusok vagyunk, pontosan tudtuk, hogyan kell nevelni és kordában tartani egy vadállatot.” Ja, az más, ez roppant meggyőző, így már teljes biztonságban vagytok! – gondoltam magamban. „Felkerestünk egy kutyakiképzőt is, aki hajlandó volt foglalkozni Messivel. A tréningeknek köszönhetően már végre tudja hajtani az alapvető parancsokat, vezényszóra ül, fekszik, érti a nemet, és pórázon is lehet sétáltatni” – mondja Maria.

Mihail eleinte csak egy tigrissel élt, mostanra már tízzel osztja meg otthonát

Mihail Zaretszkij feleségével, gyermekeivel és 10 (!) tigrissel él együtt. A tigrisekkel törődést missziójának érzi (remélhetőleg a gyermekével törődést is): rendszeresen magához veszi azon kölyköket, akikről anyjuk nem gondoskodik, vagy akiket a fekete piacon akarnak eladni.

„Eleinte ez csupán hobbim volt, de minél többet tanultam ezekről a gyönyörű teremtményekről, annál inkább szerettem volna segíteni rajtuk” – mondja a középkorú férfi.

Otthona egy részét rehabilitációs központtá alakította át, ahol a tigrisek gyógyulhatnak és kedvükre játszhatnak (a férfi gyermekeivel is).

Aludni viszont nem itt, hanem Mihail ágyában szoktak, felváltva. Erről számos kép tanúskodik a gazdi Instagram-oldalán. 

Mit mond erre a szakértő?

„Semmiképp sem tanácsos követni a példájukat, már csak azért sem, mert Magyarországon és lényegében az Unió más országaiban is tiltják a jogszabályok, hogy magánszemélyek pumát vagy tigrist tartsanak” – kezdi Hanga Zoltán, a Fővárosi Növény- és Állatkert szóvivője.

Kép

Sheba, a 6 hónapos puma a Hurst családnál (Lancashire, 2012) - Kép: Profimédia - Red Dot

„Vannak országok, ahol a szabályozás nem ilyen szigorú, például az Egyesült Államokban, és bizonyára Oroszországban is hasonló a helyzet. Azokban az országokban, ahol az állatok tartásának szigorú szabályai vannak, ezeket egyrészt az állatok védelme, jóllétük biztosítása érdekében állapítják meg, másrészt természetvédelmi okokból, hiszen nagyon sok fenyegetett faj megritkulását részben az okozza, hogy nagy a kereslet irántuk kedvtelésből tartott állatként. Harmadrészt azért, mert egyes állatok komoly veszélyt is jelenthetnek akár az állattartóra, akár másokra, ha mondjuk elszabadulnak. Attól függően, hogy pontosan milyen állatról van szó, akár halálos balesetek is történhetnek.”

„De egy állatszerető ember számára nemcsak azért kerülendők bizonyos állattartási helyzetek, mert a gazdi rosszul járhat, hanem azért is, mert rosszul jár az állat is, ha például nem tudnak gondoskodni a speciális igényeiről.”

Aránytalanul nagy a kockázat a veszélyes állatok tartásánál!

„Magyarországon az Állatvédelmi törvény egyik, 2015-ben megállapított végrehajtási rendelete szabályozza a veszélyes állatok tartásának módját. Ez a jogszabály természetesen a veszélyes állatokat is felsorolja, három kategóriába osztva őket. Vannak a különösen veszélyes állatfajok, ebbe a körbe tartoznak például a nagymacskák, a nagytestű majmok, de a mérgeskígyók jó része is; aztán vannak a közepesen veszélyesek, köztük jó pár termetesebb hüllő, számos ragadozó madár, kisebb testű macskafélék, de például a zebrák is ebbe a körbe tartoznak. És végül ott vannak az elővigyázatosságot igénylő fajok, mint a strucc, a tevék vagy éppen a dámszarvasok. Nagyon leegyszerűsítve azt lehet mondani, a közepesen veszélyes és az elővigyázatosságot igénylő fajokat bizonyos feltételek esetén, engedéllyel magánszemélyek is tarthatják, de a különösen veszélyes állatok tartása magánszemélyeknek egyáltalán nem engedélyezhető. A jogalkotás logikája itt az volt, szerintem nagyon helyesen, hogy a különösen veszélyes állatok tartását csak ott engedélyezik, ahol ezt közérdek (például állatkerti tartás) indokolja. Ahhoz viszont, hogy egy magánszemély csak azért tarthasson ilyen állatot, mert tetszene neki, nem fűződik közérdek, és az állat veszélyessége miatt aránytalanul nagy a kockázat” – avat be a szóvivő.

Pici majmot sem lehet? Pedig olyan cukik!

„Majmokat sokan szeretnének tartani, de nyilván egészen más az állatkertben vagy természetfilmben látni őket, és más dolog megosztani velük az otthonunkat. A nagyobb termetű fajok veszélyesek, és szinte mindegyiknél vannak természetvédelmi célú korlátozások, tehát emberszabású majmot vagy mondjuk páviánt nemigen tarthat senki kedvtelésből. Kisebb testű fajokat lehet, de ott is csak megfelelő eredetigazolással” – mondja Hanga Zoltán, aki arra is figyelmeztet, hogy a majmoknak egész mások a lakberendezési elképzeléseik, mint az embereknek, és általában a szobatisztaság sem jellemző rájuk. „Ezért is látni gyakran, hogy a kedvtelésből tartott majmokra pelenkát adnak, aminek semmi köze az állatok igényéhez.”

„A majmok különösen hozzáértő gondoskodást igényelnek, nagy kihívás olyan körülményeket biztosítani nekik, ahol valóban jól érzik magukat.”

Tigrispitont bezzeg lehet?!

Szinte minden második évben megszökik egy piton a gazdájától, rettegésben tartva ezzel a helyi lakókat. Hogy milyen szabályok vonatkoznak arra, aki ilyen állatot tart, s szükséges-e a lakóközösség beleegyezése, arról a szóvivő a következőket nyilatkozza:

„Ha valaki mondjuk tigrispitont szeretne otthon tartani (ez a faj az egyik legnépszerűbb óriáskígyó a terraristák körében), be kell szereznie a tervezett tartási hellyel közvetlenül szomszédos lakóingatlanok tulajdonosaitól, vagy – amennyiben a tulajdonosnak nem az érintett lakóingatlan a lakóhelye – az ott életvitelszerűen tartózkodóktól a hozzájáruló nyilatkozatot. Ez éppen azért került bele a jogszabályba, mert ha az állat netalántán kiszökne, az a szomszédokat is érinthetné.”

Lehet orosz rulettet játszani, de kérdés, hogy megéri-e

Különleges állattal, vadállattal egy fedél alatt élni tehát nem életbiztosítás, és még a szomszédok sincsenek biztonságban! Még akkor sem, ha a gazdi tisztában van házi kedvence szokásaival, idegrendszeri sajátosságaival. Egy pár hónapos kölyökállat nagyon aranyos és cuki, de ne feledjük, hogy igenis képes fájdalmas sérüléseket okozni, ráadásul egy nap megnő…