Lenyűgöző filmet készített egy elsőfilmes rendező – újra érdemes beülni a moziba!

Kilakoltatás? Ha ez egy film címe, már eleve legyintek: ez is biztos csak egy dokumentarista nyomasztás, amely úgy kelt a nézőkben lelkiismeret-furdalást, hogy nem mutat kiutat. Még szerencse, hogy megnéztem a filmelőzetest, amelyből kiderült, hogy pergős, érdekes, a humort és iróniát sem nélkülöző filmre számíthatok. A teljes film felülmúlta a várakozásomat, nagy élményt adott: remek rendezést, kiváló színészeket, nagyon jó forgatókönyvet. A fordulatos cselekmény során a főbb szereplők egyre árnyaltabb jellemekké váltak, a mellékszereplőknek jutó percek pedig nagyszerű színészi felvillanásokra adtak lehetőséget.

A főszereplő Richárd, a harmincas adósságbehajtó, akiről hamar kiderül, hogy apja bizniszét viszi tovább, és nem rászabott ez a szerep. Feszeng, de iszonyúan meg akar felelni a feladatnak, bizonyítani akarja apja előtt az alkalmasságát, hogy meg tudja oldani egyedül is a kilakoltatáshoz hasonló nehéz helyzeteket.

Ám a valódi alkalmassághoz arra a kétkedés nélküli meggyőződésre lenne szüksége, hogy amit csinál, az igazságos és jó.

A valóság viszont nem fekete és fehér, a hosszú órákig elhúzódó kilakoltatás során a banki kölcsönt nem törlesztő asszony sorsa is feltárul, ami nem könnyíti meg Richárd dolgát.

A „Kilakoltatás” egy átlagos magyar film költségének ötödéből készült, 20 napon át egy maglódi utcában forgattak, teljesen kiszolgáltatva a változékony időjárásnak: ha nem sütött a nap, esett az eső, gyakorlatilag nem tudtak dolgozni. Az első napokra pedig szinte folyamatos esőt jósolt a meteorológiai előrejelzés, kudarccal fenyegetve a forgatás kezdetét. „Ha nem viszed vásárra a bőrödet, csak egy nevetséges pojáca vagy” – olvasta az első forgatási nap reggelén a fiatal rendező egyik idősebb rendezőkollégája szavait, ami lelket öntött belé. Fazekas Máté Bence, akinek ez az első nagyjátékfilmje, sok éve hordozta már magában a témát, ennek a valós kilakoltatásnak a történetét. Sokat egyeztettek a rendvédelmi szervekkel, hogy a cselekmény hiteles legyen, és a filmvásznon „emberarcú” rendőröket látunk. Egyikük, az Etel nevű rendőrnő szerepe igazi színészi jutalomjáték Láng Annamária számára. Ő úgy áll helyt ebben a konfliktusban, hogy közben elvágyódik már ebből a hivatásból, ornitológus szeretne lenni. Hozzá hasonlóan hálás szerep Mészáros Blankáé, aki Richárd húgát, a kilakoltatást akadályozó aktivista lányt játssza, aki egyszerre bátor, elkötelezett, ugyanakkor apja ellen lázadó, neki kiszolgáltatott és sodródó figura. Természetesen A Richárdot alakító Orosz Ákos viszi a vállán a filmet, hiszen ő szinte minden jelenetben ott van, és nagyszerűen érzékelteti az adósságbehajtó indulatait, tépelődését, határozottság és feladás közötti ingadozását. A kilakoltatás ellen védekező Ilonát alakító Nagy Mari kétségbeesett barna szemeit most is látom magam előtt. Torokszorítóan hiteles a fiában reménykedő elhagyatott anyaként. Bár csak epizódszerep, mégis emlékezetes marad Trill Zsolt költöztetője is, aki – látva az elhúzódó kilakoltatást – „megszökik” közben, hogy elvégezzen egy másik kilakoltatást, vagyis exhumálást a temetőben.

A film nagy erénye, hogy a szereplőket nem sorolja a jó vagy rossz oldalra, sem a „lakhatási zaklatást” skandáló társadalmi aktivistákat, sem a behajtókat, sem a rendőröket nem láttatja egysíkúan. A legkifinomultabb játékfilmes eszközökkel érzékelteti, mennyire nehéz döntések és indítékok csapnak össze egy ilyen emberileg szörnyű szituációban. A filmet átszövik finom jelképek és utalások. Csak egyik a sok közül: a cselekményt a Zrínyi utcába helyezik, ahol az Ilona nevű idős asszony körömszakadtáig védelmezi utolsó mentsvárát, az otthonát.

Első nagyjátékfilmes rendező és forgatókönyvíró esetén ritkán találkozunk ennyire feszes ritmusú, szépen megkomponált, mély gondolatokat kifejező, a humoros és a torokszorító jeleneteket hatásosan váltogató és lebilincselően pergő filmmel.

Jó választás volt a téma, a színészi gárda, a fiatal operatőr, Tóth Evelin Judit, aki reklám- és rövidfilmekben járatos, ám nagyjátékfilm operatőreként szintén most debütált. Kiváló döntés volt a Nemzeti Filmintézet részéről, hogy bizalmat szavaztak Fazekas Máté Bencének, aki megkaphatta az Inkubátor program támogatását.

Richárd röpke párbeszéde a rendőrnővel a film egyik legfilozofikusabb része: „Megéri ez az egész? Ennyi munka, hogy egy embert kirakjanak?” – kérdezi a rendőrnő. – „Az fair lenne, ha maradhatna?” – kérdez vissza Richárd. – „Hát az ő otthona.” „Hogyha kölcsönadna nekem egymillió forintot, amit én soha nem fizetnék vissza, azt annyiban hagyná?” „Nyilván nem.” „És ha ezután jönne egy barátja, és azt mondaná, hogy neki is kéne egymillió forint, akkor adna neki?” „Miért kérdez tőlem ilyeneket?” „Csak mert ha a törvény garantálja, hogy bármi történik, visszakapja a pénzét, akkor már adna a barátjának is. Ezt hívják úgy, hogy a hitelezői érdek elsőbbsége.” „És mindig eszerint kell eljárni?” „Ezért tudunk venni házat meg autót meg bármit. Mert van bizalom. És azért van bizalom, mert van garancia, és ha van garancia, akkor van pénz is. És akkor tovább működik a világ” – győzködi önmagát is Richárd. – „Akkor maga működteti a világot?” – kérdezi a rendőrnő álnaivan. Erre már csak egy sóhaj a válasz…