Dicsőítés, evangelizáció és gyógyítás az Új Teremtés Konferencián

– Kiknek szól az Új Teremtés Konferencia, és milyen célok, küldetések mozgatják a háromnapos eseményt?
– Azoknak szól, akik úgy érzik, hogy már megtértek, vagy nyilvánvalónak gondolják, hogy hívők, de valahogyan mégis üresnek találják az életüket. Azoknak, akik úgy érzik, a hitük nem élő és nem személyes, de folyamatosan keresik az Úr jelenlétét. És azokhoz is szólunk, akik szeretnék érezni Jézus valódi közelségét, szeretetét, vagyis akiknek nem elég a hétvégi templomba járás, hanem igazi tanítványokká akarnak válni.

Nem a különbözőségekre fókuszálunk, hanem az egységre, vagyis a 24 órás dicsőítéseinken jól megfér egymással a zsidó vallású, a református és a katolikus ember is.

Egyébként a 24 órás dicsőítés mozgalma rendkívül közel áll hozzám – pár évvel ezelőtt Salzburgban jártam egy missziós központban, ahol az Úr azt mondta nekem, hogy szükség volna egy hasonló missziós központra Magyarországon is. Létre is hoztuk a Nemzeti Keresztény Ifjúsági Kulturális Központot (NEKIKK), amelynek az a célja, hogy evangelizáljunk, támogassuk Magyarországon a fiatalok olyan kulturális keretbe ágyazott keresztény nevelését, amelynek segítségével távol tarthatjuk a leendő felnőtt nemzedékeket a káros szenvedélyektől, az élet zsákutcáitól, és figyelmüket minél korábban a keresztény hit, kultúra, művészet, készségfejlesztés felé irányítsuk. Az Új Teremtés Konferencia is ezekre a pillérekre épül, a dicsőítés és evangelizáció mellett ott van még a gyógyítás, amelyre mind egyéni, mind pedig társadalmi szinten nagy szükség van manapság, hiszen kontinensünkön nem feltétlenül jó irányba mennek a dolgok (és ebbe semmilyen aktuálpolitikát nem szeretnék belevonni), értékválság alakult ki.

– Külföldön nagy hagyománya van a „maratoni” hosszúságú dicsőítéseknek.
– Kansas Cityben és Augsburgban több éve-évtizede működnek napi 24 órában, heti 7 napon át tartó, folyamatos dicsőítéssel Imádság Házak.

A dicsőítés nem egy esemény vagy egy program, hanem életforma. Azt jelenti, hogy elfogadom Isten tervét, függetlenül attól, hogy éppen jó vagy rossz helyzetben vagyok. Áldjuk és dicsőítjük Őt énekkel, hangszeres kísérettel, egész egyszerűen azért, mert méltó rá.

– A közös imádkozást és a dicsőítéseket koncertek, előadások színesítik. Kiket láthatnak-hallhatnak a résztvevők?
– Az előadásokon többek között olyan témákkal foglalkozunk, mint a tanítványi lét, a tanítvánnyá válás, Jézus menyasszonyának, az egyháznak a végső felkészülése, a keresztény házasság, illetve a természeti destabilitás, és szó esik az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusról is.

Az Awakening Europe csapatától jön hozzánk Dylan Long és Matthias Kaufmann. Ők tipikus utcai evangelizátorok, akiknek a beszédei olyan emberek szívéig is eljutnak, akik pogányok, elfordultak Istentől, de előfordult, hogy pont olyan embereket állítottak meg, akik az öngyilkosságot fontolgatták. Március 15-én Mijo Barada, horvátországi misszionárius tart előadást. Mijo karizmatikus személyiség, Európa- és Afrika-szerte, valamint Japánban rendszeresen tart lelkigyakorlatokat.

Szerinte az egyes országokban régen történt kegyetlenségeket, történelmi traumákat át lehet imádkozni, meg lehet gyógyítani.

Mi is hisszük, hogy be kell gyógyítani végre például az 1948-as és az 1956-os sebeket, el kell távolítani azokat a rossz erőket, amelyek rátelepednek a nemzetünkre, s meggátolják azt, hogy békességben éljünk egymással. Fontos, hogy egyénileg se hurcoljunk magunkkal sérelmeket. Nem szabad úgy bemenni a templomba, hogy az emberben harag és régi fájdalmak munkálnak. Én a megtérésem után hosszú hónapokig imádkoztam, hogy megbocsássak magamnak és azoknak, akik elgáncsoltak, vagy akiket én megbántottam. De folytatva az előadók sorát: Justin Rizzo a Kansas City Imádság Házából, Elke Mölle az Augsburg Imádság Házából érkezik, és velünk lesz még Varga László püspök, Orbán Béla rabbi, Ürge-Vorsatz Diána klímakutató, dr. Csókay András orvos, Fábry Kornél atya, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus főtitkára, Fóris Attila és KIT Light előadók, valamint Csiszér László és dicsőítő csapata.

Kép

Dr. Misek János

– Mesélne a megtéréséről? Arról, hogy milyen események hatására fordult erőteljesen Isten és az evangelizátorság felé?
– Pár évvel ezelőtt anyagilag teljesen tönkrementem, akárcsak Jób, mindenemet elveszítettem. Katolikus családból származom, de eltértem a különféle ezotériák irányába. Pont akkor nyúlt utánam az Isten, amikor a legmélyebben voltam, s ezt követően rájöttem, hogy csakis a Szentírás lehet az egyetlen út számomra. Elkezdtem Isten segítségével újra felépíteni az életem.

Egy új teremtés volt. Szinte a „csontvázamig” le kellett magamról dobnom minden lelki terhet és mérgező emberi kapcsolatot.

Így tudtam csak tiszta lappal továbbhaladni egy olyan úton, ahol csak Isten van jelen. Mert ha Isten van, az teljesen elegendő. Ő minden, ami igazán fontos az életben, nem pedig az anyagi javak és a földi kapcsolatok. Nem a világ hálójában kell megélni a kapcsolatainkat, hanem Jézusban, Istenben és a hitben.  Az „új életemben” a dicsőítéssel találkoztam legelőször, egy imádság házában. Idegenkedtem a dologtól, nem értettem, mit akar az a sok ember réveteg állapotban, széttett kezekkel. Aztán rájöttem, miről szól: ha Isten jelenlétében vagy, igazán látod Őt, akkor teljesen természetes reakció az Ő dicsőítése. És bár a dicsőítés egy nagyon széles skálát fog össze, Isten szeretete mellett a zene köti össze.