Ahol cimbalomra borulva írta verseit Ady – A legendás krisztinavárosi Philadelphia kávéház

„Budapest, a kávéváros” 

− írta Kosztolányi Dezső, és nem tévedett, hiszen a fővárosban a XX. század elején több mint ötszáz létesítmény várta a vendégeket, köztük a művészvilág, így az irodalmi élet meghatározó szereplőit is. A Karinthy Frigyes által Homo Caffeaticus Litterariusként emlegetett írók és költők a napjaikat a kávéházakban töltötték, itt írták a műveiket, fogadták a rajongóikat, tájékozódtak a nagyvilág híreiről, sok esetben pedig még a postájukat is ide kérték. 

A híres Centrál, a New York, a Hadik, az Abbázia és a Japán kávéház mellett a krisztinavárosi Philadelphia, vagy ahogyan a kortársak emlegették, a Fila is a korszak meghatározó helyszíne volt.

A környéken már megnyitása előtt is pezsgett az élet, többek között a Krisztinavárosi Színikör kávéházzal, a Casino Sörcsarnokkal, a Zöldfa vendéglővel és az Auguszt cukrászdával kellett versenyre kelnie. 

A Fila 

„A régi Krisztinaváros arculatához két dolog tartozott intenzíven: a templom és a Philadelphia. Ha valaki a Krisztinába ment, hát az egész biztosan vagy templomba, vagy kávéházba készült” – idéz a Budavára tárcájából Saly Noémi irodalomtörténész. A közkedvelt Philadelphia kávézót Fuith Lajos nyitotta meg 1898-ban a budai vár lábánál, az Alagút utca 3. szám alatti − Pichler József és Brezina Rezső tervei alapján készült − háromemeletes historizáló stílusú épület földszintjén. A források szerint az elnevezéssel a tulajdonos eltűnt barátja előtt tisztelgett, akinek utolsó ismert tartózkodási helye az amerikai nagyváros volt. 

A Horváth-kertre néző vendéglátóhely hatalmas ablakaival, márványasztalaival, hazai és külföldi lapokkal, sőt négy „tekeasztallal”, vagyis biliárddal várta vendégeit. A korabeli művészélet meghatározó szereplői, többek között Kosztolányi Dezső, Babits Mihály, Karinthy Frigyes, Kaffka Margit, Szabó Lőrinc mellett Ady Endre is gyakran látogatta a Filát, az egyik idős pincér visszaemlékezését Az Ujság 1935-ös számában olvashatjuk: „Tetszik tudni, Ady úr a legerősebb snapszokat hozatta, egyik pohár a másik után ment le, de ő tovább ivott.” 

„Nagyon jó vendég volt kérem. Itt maradt reggelig, akkor a kártyaszobában össze kellett tolni egy pár széket és azokon aludt. Máskor verseket irt, ráborulva a cimbalomra.” 

A leginkább elkötelezett vendég minden kétséget kizáróan Szabó Dezső volt, a két világháború közötti magyar irodalom közismert alakja. Szabó egyetemista korától látogatta a kávéházat, az 1920-as évektől pedig törzshelyévé vált, állandó asztalt is kapott, ennek ellenére „a mester dühöngve, s magas keménygallérjába dagadva szidta itt a kávét, a kávést, a pincéreket, a kormányt, a világot. Öreg fizetők tanúsítják, hogy soha olyan nyűgös, elégedetlen, morgó vendég nem járt még ide, mint Szabó Dezső, aki esténként ordítozva megfogadta, hogy soha többé be nem teszi a lábát ebbe a bejzlibe, ami belőle él, amit rá alapoztak, s ahol mégis mindig ő kapja a legzaccosabb feketét, legrosszabb kiszolgálást” – írta Karinthy Ferenc. 

Pedig a pincérekre nem lehetett panasz, Bohuniczky Szefi írónő így emlékezett vissza rájuk: „A Philadelphia kávéház pincérei, különösen a művelt és áldott jószívű Károly, gondoskodtak legnehezebb napjaiban élelmezéséről, ők látták el tüzelővel és néha kitakarították a piszkos Fillér utcai lakást. Gonosz nyelvével és rágalmaival úgyszólván minden barátját elvesztette már, de Károly mindig hű maradt hozzá, s talán ő [Sz. D.] is szerette, hiszen egészen becsaládiasodott a kávéházukba.”

Kép

A Philadelphia kávéház egy korabeli képeslapon – Forrás: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum

Nem csupán az irodalmi élet pezsgett a Filában, hiszen a Horváth-kertben működött a Budai Színkör, a magyar színjátszás legendás helyszíne. 

Az ezerkétszáz fős nézőközönség befogadására alkalmas faépítmény színpadán olyan művészek játszottak, mint Beregi Oszkár, Jászai Mari vagy Blaha Lujza. 

A színház jelenléte nagy hatással volt Krisztinaváros életére, így a Philadelphiára is. A színészek nem csupán az asztaloknál ülve bukkantak fel, de az itallapon is. „Egy »Haraszty Micit« fogyasztottam habbal. Ez egy helybéli likőr volt, a szemben lévő zöldre pingált Krisztinavárosi Színkör szép művésznőjéről, vagyis Haraszty Miciről nevezték el” − írta ifj. Balassa Imre író.

Több tulajdonosváltást követően a kávézó 1909-ben Szabó Sámuel tulajdonába került, akinek neve összeforrt a Philadelphiáéval. Számos újítást eszközölt, „régi panasznak vette elejét”, amikor 1929-ben központi melegvízfűtést vezetett be. Két ventillátor szívta ki a füstös levegőt és másik kettő gőzzel melegített friss levegőt hajtott be, így még a hatalmas ablakok mellett sem fáztak a vendégek − adta hírül a Budai Napló. Emellett kártya- és biliárdteremmel kedvezett a játékos kedvű vendégeknek és a profiknak is, ugyanis a Budai Biliárd Kör és a Budai Sakkozó Társaság székhelye is a Fila volt. A különtermekben társaságok üléseztek, szombat esténként pedig élőzene várta a mulatni vágyókat.  

Egy korszak vége

„Tizenöt éve, hogy Szentilonám
Lett ez az ablak: minden ablakom
Sorsra, világra. Jaj, tizenöt éve,
Hogy megvert sorsomat itt altatom
S más életekbe bújva, futok attól, 
Akivé elküldött a Végzetem.”

– olvasható Szabó Dezső A Philadelphia ablakában című versében, amit a kávéház bezárásának hírére írt 1935-ben. A szomorú esemény hátterében húzódó okokról Szabó Sámuel Az Ujság című lapnak adott interjújában mesélt: „A kávéházba „tisztviselők, nyugdíjasok járnak. Leszállították a tisztviselői fizetéseket és talán még ennél is nagyobb mértékben a nyugdijakat. 

A közönségnek a kisebb jövedelemből kellett megélni, tehát beosztotta jobban a pénzt és száműzte a felesleges luxuskiadást, a kávéházat. A fizetéscsökkentés után felére esett vissza a napi forgalom.

Következett az állami hivatalok és a délivasut igazgatóságának elvándorlása erről a környékről. Újabb visszaesés a forgalomban. Majd a kegyelemdöfést a Tabán adta meg, amit leromboltak. Elköltöztek a lakók és igy sok jó vendégünk végleg elmaradt. [...] A gyarmatáruk egytől-egyig megdrágultak, ugyanakkor az árakat mi kénytelenek voltunk leszállítani, hogy a megmaradt közönséget megtartsuk.” 

A kávéház egy évvel később a szomszédba, a Budai Polgári Kaszinó épületébe költözött, amely bár szerényebb volt, a törzsvendégek vissza-visszatértek. Végleg az államosítás idején, az 1940-es évek végén zárták be. Mindeközben a Philadelphiának csaknem négy évtizedig otthont adó Alagút utcai épület a Pesti Hazai Első Takarékpénztár tulajdonába került, ami bankfiókot nyitott a kávéház helyén. Az épület a főváros második világháborús ostroma alatt megsemmisült, a telek sokáig kihasználatlan volt. Az 1960-as években Buda legmagasabb lakóházát álmodták meg a helyére, a sokat vitatott OTP toronyházat. A Philadelphia emlékét ma egy tábla őrzi a toronyház falán: „E helyen állott a hajdani Philadelphia Kávéház, amelynek legnevesebb vendége Szabó Dezső, a nagy magyar író volt.” 

Ez a cikk eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A magazinra előfizethet itt.