A hála nem érzés, hanem döntés – így változtatja meg az életed

Hogyan lettél Hálalány? Kiknek szól az üzeneted? 

Volt egy nagyon különleges hálaélményem, amikor egyetemistaként Grúziában voltam. Akkor megéreztem, mennyi mindenért lehetek hálás, amit természetesnek veszek, pedig nem az. Majd kezembe került Ann Voskamp Ezernyi ajándék című könyve, és nála láttam egy ezer tételből álló listát, hogy ő mennyi mindenért hálás. 

Megtetszett, és elkezdtem én is írni egy hálalistát, a 800. pontjánál tartok. 

A Hálalány hobbinak indult, de kinőtt egy olyan szolgálattá, munkává, amely egyre inkább megtérül. Az én életemet megváltoztatta a hála, mondhatnám azt is, hogy Isten változtatta meg a hálán keresztül.

Nagyon szeretném, hogy mások is megtapasztalják azt az óriási változást, amin keresztülmentem. Turisztikai közgazdász vagyok, 25 évesen szültem, pocakkal államvizsgáztam. Ma már mind a két lányom óvodás, főállásban végzem ezt a munkát, és folyamatosan fejlesztem magam. Nagyon szeretem csinálni, mert úgy érzem, hogy Isten ezt a feladatot rám tervezte, erre hívott el. 

Néhány éve írtam egy könyvet, aminek az átdolgozott kiadása májusban fog megjelenni a Harmat Kiadónál. Ez egy önfejlesztő könyv, amelyben megmutatom, hogyan tudjuk a hálás életmódot az élet minden területén kiépíteni, ebbe egy négyhetes hálaelsajátító program is belekerült. 

Folyamatosan kommunikálok az Instagramon, valamint tavaly indítottam el a YouTube-csatornámat. A weboldalamon még dolgozom, május 1-jén pedig nyílik egy új platform, a HálaKert, ahol a nők gyakorlatias módon, egyszerű tevékenységeken keresztül tudnak a hitükben, a mindennapjaikban az önismeretükben és egyéb lelki területeken erősödni, tanulni és töltődni. 

Személyes találkozásra is van igény, ezért tavasztól újra szervezek offline találkozókat, piknikeket, mert hiszem, hogy a valódi női közösség ereje és az élő kapcsolódás hosszú távon is megtart és tölt.

Érzés vagy tudatos döntés a hála?

Sokszor halljuk manapság, hogy legyél hálás, de ez a fogalom elment egy klisé irányba. Lehet a felszínen is hálásnak lenni, amikor a hála csak egy érzés, egy ideiglenesen megjelenő érzelmi állapot, ami jön és megy. De ha döntünk mellette, akkor a jellemünk, a lényünk részévé válik. 

Ha így élünk hálás életet, akkor megtapasztjuk, hogy mi is a hálának az ereje. Észre fogjuk venni, hogy sok mindent megváltoztat. 

Szükségünk van a tudatosságra, mert sokszor nem a hála az első gondolatunk, de ha megtanulunk átkeretezni, egy adott szituációt máshonnan, pozitívabb szemszögből fogunk nézni.

Ezek szerint a hála egy új nézőpontot jelent?

Igen, ha megvan bennem az eltökéltség, és eldöntöm, hogy akarom ezt az új perspektívát, onnantól kezdve kinyílik a látóterem, és a hálával másképp tudom nézni a dolgokat. Segít megragadni és értékelni a jelen pillanatát, kiegyensúlyozottabbá tesz. Amikor elkezdünk hálásak lenni, akkor ez nem a környezetünket vagy a körülöttünk lévő embereket fogja elsősorban megváltoztatni, hanem bennünket, és ennek következtében az egész életünk megváltozik.

Mit nyerünk a hála által?

Ha önmagamat nézem, az egyik legerősebb olyan erő lehet a hála, ami segít megtalálni az őszinte harmóniát a mindennapokban. Megélni a kedvességet önmagammal szemben, észrevenni az értékességemet, ugyanakkor a hiányosságaimat is tudatosan kezelni, önpusztító gondolatok nélkül. Ráadásul a hitéletemben is segít közelebb kerülnöm a Mindenhatóhoz.

A házasságban meg tudja erősíteni a kapcsolatot, akár mentőöv is lehet. Ha hálát tudok adni a társamért, felidézek közös élményeket, pillanatokat, az erősíti az összetartozás érzését. A megbocsátás is könnyebben megy. Még jobb, ha ki is fejezem a hálámat a házastársam felé egy gesztussal, szóval.

A gyereknevelésben a hála segít megélni és elraktározni a jelent, megragadni a mostot. 

A hálának nagy előnye az, hogy tudom kívülről látni magam, mintha egy filmet néznék.

Egyszer észrevettem, hogy mi zajlik a házunkban: a gyerekek egyedül játszottak a szobájukban, én pedig a konyhában pakoltam, de egy idő után ez már csak telefongörgetés volt. Ekkor rájöttem, hogy ez így egyáltalán nem jó. Azóta tudatosan elkerülöm az ilyen helyzeteket, és a hangsúly sokkal inkább azon van, hogy megragadjam a jelent velük, és együtt játsszunk, beszélgessünk, süssünk.

A háztartásban megszerethetem az unalmas és kötelező dolgokat, a „mókuskereket”. Miért nevezed szürkének a hétköznapod, amikor meg tudod tölteni élettel? Télen bár nem olyan színes a természet, ha törekszem arra, hogy ilyenkor is hálás legyek, észreveszem például, hogy mivel nincs a fákon levél, messzebbre ellátok, akár jobban látom a csodás naplementéket.

A mosogatásnál hálát adok, hogy van miből főznöm, hogy tele vagyok edényekkel, és hogy van kinek főzni. Még a lomtalanításnál is lehetünk hálásak, amikor megválunk a feleslegessé vált tárgyaktól: sokáig használtam, jó élményt adott, vagy valakitől kaptam.

A pénzügyekre is pozitív hatással van a hála, spórolni is tudunk vele. Könnyebben ellenállok a fogyasztói társadalom üzeneteinek, mert jobban megbecsülöm azt, amim van, jobban vigyázok rá, nem cserélem le olyan hamar. Hálát adok a 99 olvasatlan könyvemért, amim van, amíg el nem olvastam ezeket, addig nem veszem meg a századikat.

Egy hálás ember nem irigy, mert nem hasonlítja össze magát másokkal, ismeri a saját értékeit. A gyerekét sem hasonlítja össze a kortársaival, nem vesz részt a versengésben, hanem tudatosan szemléli, hogy ő miben jó, mit igényel, mik a hiányosságai.

Hogyan tanuljuk a hálaadást? 

Rajtunk múlik, hogyan építjük be a hálát az életünkbe. Igazából az egész napomat átszőheti a hála, de a hónapzárásnál, családi eseményeknél, évzárásnál is tarthatok hálaadást. 

Ha erre irányul a figyelmem, ha tudatosan keresem, akkor egyre több jelenséget találok, ami hálára ad okot, és az egyik hálaok generálja a következőt. Ez egy jó spirálba tudja elvinni az embert.

Sokaknál a hála kimerül abban, hogy este hálát adok, vagy a hálanaplómba naponta beleírok öt dolgot. Ha a hálás élet nekem csak a hálanaplót jelenti, akkor napközben nem lesz velem, nem fog békességet adni, átkapcsolni az agyamat. Ha benne vagyok egy helyzetben, a hálát tudom úgy alkalmazni, hogy megállítok például egy negatív cunamit. 

Neked sikerül megállítani a negatív spirált?

Sokszor igen, de nemrég voltam valamiben, amikor arra gondoltam, a Hálalány lehetett volna hálásabb. Ez folyamatos gyakorlás, nem baj, ha hibázok. Talán ilyenkor is a legfontosabb, hogy megkérdezzem magamtól: Mit tudok ebből magammal vinni, mit tudok tanulni, mit csináljak legközelebb máshogy?

Olyan is volt, amikor a férjem mondta azt, hogy Dóri, te Hálalány vagy, nem rinyalány. Panaszkodom, de van értelme? Egy gyászfolyamatnak van értelme, azon végig kell menni, és adni magamnak időt arra, hogy a különböző nehéz stádiumokat végigjárjam. Annak is helyt kell adni, amikor valami fel akar törni belőlem, mert sokkal nagyobb kárt szenvedek, ha folyamatosan csak elnyomom az érzéseimet a hála nem tudatos használatán keresztül. Azonban ha csak panaszkodom, akkor a hála, ha akarna, sem tudna segíteni. Annak bizony nincs értelme, csak negatív következményei. Valamikor az átváltás az, hogy mondok magamnak hangosan egy STOP-ot.

Sokszor csak akkor érzünk hálát, amikor elértük a célunkat, amikor beteljesedett, amire vágytunk, pedig a valódi formálódás a várakozás idején, útközben, az úton történik. 

Tavaly lefutottam az első félmaratonomat, és nagyon jó érzés volt, amikor átléptem a célvonalat, de igazából az volt jó érzés, amikor rendszeresen elmentem futni, edzettem, szintet léptem, a futáson keresztül rengeteget tanultam. Ha az utat nem értékelem, akkor beérhetek a célba úgy is, hogy boldogtalan vagyok, mert annyira a célra fókuszáltam, hogy nem tudom, mi történt útközben. A hálában az a jó, hogy megmutatja az élet értelmét, általa tudom az életet élvezni is, nem csak túlélni.

Mit tegyünk, ha nincs miért hálát adni?

Nem tudok mindenért hálát adni, de abban a helyzetben, amiben vagyok, tudok hálás lenni. A Bibliában van egy igevers, amely az én utam elindítója is volt, az 1Thessz 5,18, ami pár fordítás szerint „mindenért hálát adjatok”, de az eredeti és más fordításokban azt olvashatjuk, hogy „minden helyzetben”.  És a kettő egyáltalán nem ugyanaz.

Mindenből tudunk fejlődni, épülni, levonunk tanulságokat, megismerjük a határainkat, Isten gondviselését is sokkal jobban megérezzük. A nehézségekkel megbirkózni, a krízisből kijönni egyszerűbb hálával. A hálás embernek nem azért van békessége, mert minden rendben van körülötte, hanem azért, mert megtanulta, hogyan éljen tudatosan a nehézségekben is.