„Két gyerekem van két apától… és két anyától” – Egy örökbefogadó édesanya története

Kivételes az az elkötelezettség, ahogyan a Kalla házaspár gyermekeiről gondoskodik.  Amellett, hogy esélyt és szeretetet adnak olyan kicsiknek, akikről vér szerinti szüleik nem tudtak gondoskodni, reménnyel töltik el azokat a gyermekre vágyókat, akik még az örökbefogadás vagy a nevelőszülőség előtt állnak. Alázattal és hittel teszik a dolgukat, Isten segítségével – mondja Tímea, akinek az életében a 2005-ös év hozta el a változást. Diplomázás után kapott egy lehetőséget arra, hogy Angliában tanulhasson tovább médiaszakon. A felvételi sikerült, és Tímea ekkor azt gondolta, hogy ez lesz élete legnagyobb dobása. 

Az angliai út valóban az volt, de nem az iskola miatt. 

Az addig is vallásos, ám a hit valódi mélységeit még át nem élt Tímeát ugyanis meghívták egy gyülekezetbe, ahol szinte azonnal otthon érezte magát. Látta, hogy mindenkinél ott van a Biblia, amit minden nap olvasnak – ezután ő is beszerezte magának a Szentírást, amelyben egyre több jelentőségteljes igét, példázatot, utalást talált saját helyzetére, problémáira. Így oldódott meg például az álmatlansága: magát az Úrra bízva el tudta engedi éjszakai félelmeit, és végre nyugodtan aludhatott. 

Ez olyan meggyőző erővel hatott rá, hogy onnantól ténylegesen a mindennapjai részévé vált az Istennel való párbeszéd, a bibliaolvasás. Az angliai tartózkodás bemerítkezéssel zárult a baptista közösségben, majd Tímea hazatért. Onnantól világossá vált számára, hogy az addigi élete, munkája nem folytatható úgy, mint korábban. Hiszen ő maga is egészen megváltozott.

Az elültetett mag szárba szökkent 

Hazatérve a baptistáknál talált állást, és csatlakozott egy hazai gyülekezethez, ahol – szerinte az isteni gondviselésnek köszönhetően – hamarosan találkozott azzal a férfival is, aki végül a férje lett. Miután Dániellel összeházasodtak, várták, hogy legyen vér szerinti gyermekük. Ám a várva várt baba öt év alatt sem érkezett meg. 

Ez volt az első „pofon” Istentől – fogalmazott Tímea, akinek összesen három vetélése volt, rettenetes mélypontokat éltek át párjával. 

A sikertelen próbálkozások után eldöntötték: örökbe szeretnének fogadni. Mindkettőjüknek voltak már örökbefogadással kapcsolatos családi élményeik: Dániel szülei két vér szerinti fiuk mellett befogadtak egy kamaszfiút. Tímea édesanyja pedig szintén úgy érezte, hogy szívesen örökbe fogadna egy harmadik gyermeket. Ez végül nem valósult meg, de Tímeát nyitottá tette, aki elhatározta: ha valaha családot alapít, lesz örökbefogadott gyermeke. 

Magát az előkészítő procedúrát természetesen végig kellett csinálniuk: az orvosi vizsgálat, a pszichológiai vizsgálat és a környezettanulmány után részt vettek egy tanfolyamon, ahol rengeteg ismeretet szereztek az örökbefogadásról. Másfél évvel később hazavihették a gyermekotthonból „Nagyfiút”. 

Kép

Kalla Tímea és férje, Kalla Dániel

„Teljes beágyazódás volt a szívembe” – emlékszik vissza az első találkozásra Tímea. Fél évvel később jelezték, hogy még egy gyermeket szeretnének örökbe fogadni. A „Nagylányra” végül két évet kellett várni, a kicsi ugyanis daganatos betegségből lábadozott. Nekik azonban ez egyáltalán nem okozott gondot. A kislányon látszott, hogy jól fel tud majd épülni különféle plasztikai beavatkozások segítségével, és ez mára meg is történt. 

Részlet Kalla Tímea blogjából
„»Sajátot nem akartatok?« »Ja, hogy ezek nem a te gyerekeid?« »Nem hiányzik a szülés?« Hosszan tudnám sorolni, örökbefogadó szülőként milyen meghökkentő kérdéseket szegeztek nekem az évek során – persze elvileg tudatlanságból, és nem rosszindulatból. (Nyilván akadt olyan is, akit már elég nehezen tudtam magamban felmenteni, például, amikor a védőnő kijelentette: »Biztos azért nem mész a játszótérre, mert el kellene magyaráznod a többi anyukának, hogy nem te szülted őket!«)

Régebben az ilyen nyílt kérdésekre türelmesen lenyomtam egy hosszabb monológot az örökbefogadás »vérszerintiségéről«, egyenlő jogairól. Mára ebbe, megmondom őszintén, belefáradtam, és csak annyit mondok: »Két gyerekem van két apától… és két anyától!«”

Már kétgyermekes szülőként Tímea úgy érezte: szeretne más gyermekre vágyóknak, nem látogatott gyerekeknek is segíteni, ezért megkérte a férjét, hogy hadd legyen nevelőszülő. Ezt lehet akár egyedülállóként is vállalni, és nem egy életre szóló elköteleződés, így végül elvégezte a tanfolyamot. Körülbelül egyéves gondolkodás, imádkozás, sok-sok beszélgetés után született meg benne a végleges döntés. 

Három gyermeket kísértek örökbe

A család 2020 és 2025 között három nevelt gyermeket kísért örökbe, ami összességében nem volt könnyű folyamat, hiszen rengeteg alkalmazkodást kívánt mindenkitől. Az elválás mindig érzékenyen érintette őket, de minden gyerek sorsáról tudnak, kapnak fotókat, híreket, a nevelőszülői hálózat szakemberi támogatást is biztosít az elengedés megkönnyítéséhez. Egy esetben azonban a kapcsolat olyan mély és kölcsönös kötődéssé vált, hogy Tímeáék az örökbefogadás mellett döntöttek.

Mivel évek óta vágyott rá, sőt készült arra, hogy anyukája lehessen egy látássérült gyermeknek is, nyitottságát a nevelőszülői szolgálatnak is jelezte. 

Hamarosan jött is a hír egy extrém koraszülött kisfiúról, akinek a látásvesztés mellett számos egészségügyi problémája volt. Tímea már akkor érezte: isteni elrendelés, hogy erről a kisbabáról tudomást szerezhetett, majd éppen a 40. születésnapján ki is hozhatta a kórházból. Ez a kisfiú, „Jóság” ma már ötéves, és azon túl, hogy a fél szemére vak maradt, a többi egészségügyi kihívást sikerült leküzdenie. 

Mivel a vér szerinti szülei azóta sem látogatták, már másfél éve örökbe adható státuszú. Tímea abban reménykedik, hogy senki nem szeretné magához venni az egyébként cigány származású gyermeket, így ő is velük nőhet fel. Már készül erre az időszakra, iskolát keresett a kisfiúnak, és várja, hogy róla is tartósan ők gondoskodhassanak. 

Részlet Kalla Tímea blogjából
„Amúgy meg, azt hiszem, nekem, örökbefogadó- és nevelőszülőnek sem kell jobban magyarázkodnom, mint a mozaik-, vagy a szivárványcsaládban élőknek. Nem vagyunk jobbak, rosszabbak, mint mások. Csak mások.”

A közösségi médiában található Vándorbaba blogot első gyermekük megérkezése előtt kezdte írni, részben azért, hogy kiírja magából a feszültséget, részben azért, hogy megmutassa másoknak, hogy a kihívások mellett mennyi örömet tud adni a nevelőszülőség, az örökbefogadás. Azért, hogy fizikailag is, lelkileg is elég erős maradhasson a nehézségek leküzdéséhez, Tímea évek óta komolyan fut – már sok-sok versenyen túl van, a rövidebb távokon gyermekei is vele tartottak.

Most, hogy közeledik a 45. évéhez, a három örökbefogadott és egy nevelt gyermekével nagyon kereknek tartja az életét. Úgy érzi, hogy mindent kihozott magából, amit a családjával együtt meg tudott valósítani. Nem gondolja, hogy mindent tökéletesen csinál, de amit fizikailag és érzelmileg meg tudott tenni, azt úgy érzi, megtette.