Epstein-akták: a „kaptál pénzt, tehát beleegyeztél” érvelés a kizsákmányolás klasszikus igazolása

Figyelmeztetés – Trigger warning!
A következő cikk szexuális erőszakot és kizsákmányolást érintő eseteket tárgyal. Ezek a tartalmak az érintettek számára megterhelők lehetnek.

„Él egy kép a médiában arról…”

„Tudod, szerintem a médiában él egy olyan kép, hogy a szexkereskedelem úgy néz ki, hogy megjelenik egy furgonos férfi, felkap egy szőke, kék szemű kislányt, magával viszi és odaláncolja valahova. A valóságban nem csak ez a szexkereskedelem. 

A szexkereskedelemhez három elem együttes jelenléte szükséges: erőszak, megtévesztés és kényszerítés, amelyek azt a célt szolgálják, hogy valakit rábírjanak egy kereskedelmi célú szexuális cselekményre. 

(…) Azt hiszem van egy másik félreértés is: amikor az emberek a »kényszerítés« (coercion – a szerk.) szót hallják, azt gondolják, hogy ebben a kifejezésben benne van valamiféle választási lehetőség is. De ha valakit megtévesztenek, valójában nincs választása. És ezért gondolom, hogy azon túl, hogy emberek követik az ügyet a médiában, szükség lenne arra is, hogy jobban megértsük, mit takar valójában a szexkereskedelem bűncselekménye” – nyilatkozta Liz Stein nemrég a CNN-nek. 

Nem lehetett elbújni előlük

Az emberkereskedelem ellen harcoló aktivista 21 éves volt, amikor először találkozott Ghislaine Maxwelllel és Jeffrey Epsteinnel a ’90-es évek elején. A kapcsolat nem erőszakkal indult. Epstein kezdetben afféle érdeklődő és elbűvölő mecénásnak mutatta magát, de az események már az első nap gyorsan eszkalálódtak. A The Independent a 2023-as keresetre hivatkozva részletesen leírja, hogy Stein állítása szerint „a tehetős körökből” származó Maxwell egy elit butikban közelítette meg Lizt – ahol a lány akkoriban dolgozott. 

Megkérte őt, hogy a vásárolt holmit személyesen hozza el a szállodába. Bár a lány először furcsának tartotta a kérést, végül engedett a nyomásnak. 

Ghislaine aztán a hotel bárjában mutatta be neki Epsteint, ekkor kezdődtek a bántalmazások. Amikor Elizabeth ki akart szállni ebből a traumatizáló közegből, folyamatosan zaklatták, hívogatták őt. Sőt az is többször előfordult, hogy csak úgy felbukkantak az új munkahelyén, ezzel jelezve, hogy előlük nem lehet elbújni. Liz valahányszor megpróbált elmenekülni, mindig megtalálták. Az üldözés számukra jópofa játék volt, ami három éven át szórakoztatta őket. 

Kiszolgáltatott lányokat kerestek

Sarah Ransome-ot a még középiskolában erőszakolta meg egy osztálytársa. Sokáig bántalmazó kapcsolatban élt, sebeit pedig alkohollal próbálta gyógyítani. Új életet akart kezdeni, ezért húszas évei elején Skóciából Amerikába költözött. Maxwell New Yorkban kezdte magához édesgetni, majd nem sokkal a találkozást követően Sarah Epstein elhíresült magánszigetére is meghívást kapott. A fiatal lány elhitte, hogy csodálatos barátságokat kötött, és elképesztő kalandokban lesz része elit társaságban. De végül egy elszigetelt helyen találta magát, ahol folyamatosan bántották, és ahonnan nem engedték elmenni. 

Nem a túlélők tehetnek arról, ami velük történt

Több dokumentumfilmből is az derül ki, hogy azok a lányok, akik már jogi értelemben felnőttként kerültek kapcsolatba Epsteinnel, nagyon nehezen nyílnak meg. Ez többek között abból is fakad, hogy sokak fejében még tartja magát az a leegyszerűsítő és megalázó gondolat, hogy „Aki kurvának megy, az ne csodálkozzon…”, ami valójában nem több puszta áldozathibáztatásnál. 

A nyomás alá helyezés és a megfélemlítés minden esetben kényszerítő tényezőnek minősül. A beleegyezés ugyanis nem egy örökre szóló, pillanatnyi döntés, hanem egy belülről fakadó „igenmondás” a másikra, ami az aktus teljes időtartama alatt fennáll. 

Ez azt jelenti, hogy még az események kellős közepén is joga van valakinek kilépni egy olyan helyzetből, ami számára már nem elfogadható. 

A túlélők, bár sokszor látszólag nem ellenkeztek, egytől egyig félelmetesnek élték meg a történeteket, és egyáltalán nem voltak biztosak abban, hogy követkemények nélkül ki tudnak lépni a bántalmazásból. Epstein folyamatosan azt táplálta beléjük, hogy ők senkik, és az akaratuk senkit nem érdekel, a milliárdos és madame-ja sokszor csak „szemét”-ként („they are just trash”) hivatkozott rájuk. 

Ahogy a nemrég nyilvánosságra hozott Epstein-dokumentumokból is kitűnik, Jeffrey rendkívül agresszív, öntelt és lekezelő ember volt, aki bármit – fenyegetést, zsarolást, megfélemlítést – képes volt bevetni azért, hogy megkapja, amit akar. A lányok helyzetét tovább nehezítette, hogy Ghislaine Maxwell sokszor kifejezetten olyan embereket szemelt ki, akik már gyerekkorukban is traumatizálódtak, így jobban ki voltak téve a manipulációnak.

A „kaptál pénzt, tehát beleegyeztél” érvelés a kizsákmányolás klasszikus igazolása. Hiszen kizsákmányolás nem akkor jön létre, amikor a szexért nem adnak pénzt, hanem akkor, amikor a kihasznált félnek nincs valós alternatívája.  (Lsd.: ENSZ – Palermo-protokoll)

Ahhoz, hogy a túlélők eljussanak odáig, hogy megkezdjék az események feldolgozását, sok erőre és időre van szükség. Az áldozathibáztató mondatok hatására a sértett jellemzően még jobban bezárkózik, az elkövetők pedig megerősödnek abban, hogy védve vannak, hiszen a társadalom úgyis az áldozatot kérdőjelezi meg.