A zöld jövő egyik kulcsa a kézművesség
Meg lehet-e még élni egy kézműves mesterségből? Egyáltalán hány kézműves mester él és tevékenykedik ma Magyarországon? Mitől lesz egy kézműves termék fenntartható? A tömegtermelés alternatíváiról, az ősi szakmák jelenéről és jövőjéről beszélgettünk Lébényi Annával, a kortárs mesterembereket összefogó és támogató VUUV Works alapítójával.
– Ha ma az átlagember vásárol egy bútort vagy egy ruhát, szinte automatikusan a nagy brandek által gyártott darabokat választja. Ezeknek jellemzően kedvező az ára, de ezen túl kevés előnyük van. Milyen negatívumok rejtőznek a korunkra jellemző tömeggyártás mögött?
– Rengeteg hátránnyal jár ezeknek a világpiacot uraló brandeknek a jelenléte. Egyrészt zömében azért dolgoztatnak visszamaradottabb országokban, mert ott olcsóbb a munkaerő és az alapanyag. Ez már gyakran emberjogi (pl. olcsó gyerekmunka), környezettudatossági kérdéseket is felvet, de mindezek után a márkák még hatalmas ökológiai lábnyommal körbeutaztatják a Föld körül a termékeiket. Jelenlétük egy országban munkát ad, ám ez átmeneti lehet, mert jellemzően csak addig maradnak egy helyen, amíg profitálnak belőle. Azáltal pedig, hogy felszippantják a lokális munkaerőt, a régióra jellemző kétkezi szaktudás könnyen elvész. Ha azt nézzük, régen mennyi kelmefestő, kosárfonó, üvegfúvó, fazekas, gyékényszövő, ötvös – és még sorolhatnánk – dolgozott Magyarországon, ahhoz képest a töredéke tevékenykedik napjainkban is. Ez azért probléma, mert így alapvetően azok a helyi-lokális anyagfelhasználással dolgozó szakmák vesznek ki, amelyek sosem voltak kiszolgáltatva a nagytőke mozgolódásainak. Sokszor gondolunk ezekre a mesterségekre úgy, mint valamilyen poros hagyományőrzésre, miközben abszolút van létjogosultságuk ma is – pont a globális felmelegedés, a korunkat aránytalanul eluraló globális kereskedelem, vagy éppen egy világjárvány miatt.
Az én olvasatomban a hagyományőrzés is azért fontos, hogy tovább fennmaradjon az ősi tudás átadása, és hogy helyben lehessen felhasználni és értékesíteni a természetes anyagokat. Ez a függetlenségünk záloga. És ez nem elsősorban nemzeti, hanem fenntarthatósági kérdés.
Az elmúlt év és a koronavírus-járvány sokkhatásai ráadásul kíméletlenül rámutattak a globalizált kereskedelem gyengeségeire. Ráirányították a figyelmet a helyi termelőkre, készítőkre, közösségekre, ami számunkra pozitív, mert az eladói láncot rövidítve egy sokkal hitelesebb, átláthatóbb kapcsolódás jöhet létre a készítők, az értékesítők és a vásárlók között.
– A tömeggyártott termékkel szemben milyen alternatívát nyújtanak a kézműves termékek? Miért érdemes ezeket választani?
– Egy igazán egyedi kézműves darabot nem lehet a tömeggyártás eszközeivel leutánozni. Ezt az avatatlan szemek is érzékelhetik, ha nagyobb figyelmet szentelnek egy kézműves vagy iparművész által készített tárgynak.
Azért érdemes ezeket választani, mert a legtöbb helyi és természetes alapanyagból készült, azaz lebomlás után is belesimul a természet körforgásába. Nem követnek „tucattrendeket”, emellett pedig időtálló minőségűek, így évtizedek után is ugyanolyan kellemes a jelenlétük, használatuk. Megvásárlásukkal nemcsak magát a kézművest, hanem az alapanyaggyártót is támogatjuk. Az előnyökhöz tartozik még a hitelesség és transzparencia is: ha egy készítő a nevét és az arcát adja egy darabhoz, és megjelöli az alapanyag összetételét, az nem összehasonlítható azzal, ha egy világmárka teszi ugyanezt, hiszen gyakran a zöldre mosás útvesztőibe (greenwashing) kalauzolják a közönséget.
– Mitől lesz egy termék fenntartható?
– Úgy gondolom, a fenntarthatóság különböző szintjei szoros összefüggésben állnak az átláthatósággal, etikával. Nagyon fontos a matéria szintje, a fenntartható anyaghasználat, itt a természetes anyagok és tanúsítvánnyal rendelkezők találhatók. A következő szinten egy átfogóbb szemlélet szerepel. Itt azon felül, hogy az anyaghasználat fenntartható, egy etikus és transzparens információt áramoltató megközelítés is jelen van a mesteremberek és a vásárlók között. Vizsgálják a készítés környezetre gyakorolt különböző terheit, dolgozva azok csökkentésén, jobbításán.
Mi is erre törekszünk. Ezért vonzzuk be az embereket a készítők világába, mondjuk el a történetüket, ültetünk fákat, hogy kompenzáljuk a szállításaink károsanyag-kibocsátását.
Emellett lebomló, növényi alapú csomagolást használunk, teljesen transzparensek vagyunk a fenntartható anyagok tekintetében. Arról nem is beszélve, hogy a készítőink majdnem mindannyian oktatják is a mesterségüket, ami szintén szorosan a fenntarthatósághoz kapcsolódik, hisz tudásátadás nélkül ezek a szakmák mind kihalnának, és nem tudnánk a jövőben, hogyan célszerű a helyi anyagokhoz nyúlni.
– Fogyasztói társadalomban élünk, amelyben a tárgyak vásárlása egyfajta boldogsághajhászássá silányult; bizonyos ruhadarabokat csak néhányszor veszünk fel, gyakran évente változtatunk a lakásunk berendezésén. Vissza tud ebbe a fogyasztói mentalitásba férkőzni a kézművesség hagyománya?
– Igen, de lehet, hogy bizonyos korosztályoknak menthetetlen berögződései vannak már. Gyakran látom, hogy sokaknak az jelenti a luxust és a kultúrát, hogy minden adandó alkalommal repülőre ülnek. Félre ne érts, én is szeretek utazni, de azért nem korlátlanul sokat. Ugyanígy egy szélesebb rétegnek az jelenti az anyagi szabadságot, ha rengeteget vásárol.
Nemcsak a felnőttek, de a gyerekek szemléletformálására is nagyobb hangsúlyt kellene fektetni. Eljutni a riogatástól a megoldás kereséséig. Nagyon hatásos lehetne például, ha általánossá válna a fenntartható, nomád vagy kézműves táborok szervezése iskolásoknak, hogy megtapasztalhassák, nem dől össze a világ áram és internet, vezetékes víz nélkül. Egy olyan, az anyagi világtól elszakadt, felszabadító környezetben lehetnének pár napot, ahol kifejlődhet egy alap biztonságérzet és a természetközeli életbe vetett bizalom. Ez lehetne a fogyasztói boldogságtól független, felnőtt társadalom alapköve is.
– A kézműves termékek a fenntarthatóság, a minőség és az egyediség miatt jellemzően jóval drágábbak. Kik ezeknek a tárgyaknak az elsődleges célcsoportja?
– Mi a „vásárolj kevesebbet, válassz megfontoltan egy időtálló darabot” filozófiát valljuk. Olyan termékeket készítünk, amik annyira különlegesek vagy letisztultak, hogy nem sorolhatók egyértelműen trendekbe.
Rövidtávon mindig drágábbak a kézműves darabok, de hosszútávon olcsóbbak – ezt úgy értem, hogy az importált, olcsóbb, de nagy ökológiai lábnyommal rendelkező termékeknek hosszútávon fizetjük majd meg az elképesztően magas árát.
– Mennyire széles és szegmentált ma Magyarországon a kézművestermékek piaca?
– Röviden és tömören: nagyon! Kézművesnek nevezzük azt is, aki több százezerért készít késeket megrendelésre, és éves várólistával dolgozik, és azt is, aki hobbiként, a munkája mellett kitanul egy mesterséget, és a szabadidejében műveli. Van olyan terület is, ahol a kézművesség az egyetlen bevételi forrás. A tradíciót ugyan ápolják, de viszonylag visszamaradott értékesítési lehetőségekkel, mert például nem élnek az online világ eszközeivel. Míg másoknál a kézművesség a lelassulás, az önkifejezés területe.
A Népművészeti Egyesületek Szövetségénél közel 4000 bejegyzett hazai mesterember szerepel. Ha minden igaz, itt csak azokról van szó, akik hagyományőrző magyar mesterséget művelnek, tehát ez a töredéke a teljes kézműves társadalomnak. Én például nem tartozhatok közéjük, mivel független mesterektől tanulva, de magamtól váltam intarziakészítővé.
– Az általad alapított VUUV Works közép-európai mesterembereket fog össze. Mi motivált a létrehozásában, és hogyan segítitek az alkotókat?
– Tapasztalataim szerint ma Magyarországon meg lehet ugyan élni egy mesterségből, de sokkal több kockázatot rejt, mint egy nagynevű szervezet ranglétráján lépkedni fölfelé.
Sok mesterember ismeri és ápolja a szakmája fortélyait, de a termékek marketingjében és az értékesítésben járatlan. Ebben is a segítségükre vagyunk az érdekképviselet mellett.
Gyakran megtörténik ugyanis, hogy kézművesektől rendelnek be munkát kereskedők, designerek, de magát a készítőt nem nevezik meg, így más aratja le az elismerés anyagi és szellemi babérjait, ami hosszútávon teljes mértékben demotiváló egy mesterembernek. Nálunk minden termék mellett szerepel a tervező, az anyagbeszerző és a készítő neve. Nagyon odafigyelünk az alkotókra, és igyekszünk minél nagyobb szabadságot biztosítani számukra, ami egy folyamatos párbeszédet igényel. Egy évben több, különböző tematikájú kollekcióval jelentkezünk, amelyeknek legfőbb alapja az együttműködés a készítők között. Idővel majd workshopokat, alkotói táborokat is szeretnénk tartani az érdeklődőknek.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>