A gyerek akkor lesz okosabb, ha élményeket gyűjt, pihen – és unatkozik

Rendszer, de lazább keretek között

A gyerekek év közben túlterhelt idegrendszerének szüksége van arra, hogy ne legyen minden percük beosztva. Örülnek, hogy végre azt csinálhatják, amit szeretnének, lazul a napirend, ami szabadságérzetet ad nekik. Ugyanakkor egy idő után a teljesen keretek nélküli napok könnyen szorongást, nyűgösséget válthatnak ki – különösen azoknál a gyerekeknél, akik megszokták, hogy év közben van egy jól bevált napirendjük. 

„Ha nincsenek keretek, nincs legalább egy minimálisan kiszámítható ritmusa a napoknak, a dolgok könnyen »szétcsúsznak«, és ez hosszú távon érzelmi bizonytalansághoz vezethet. A nyár sikerének kulcsa tehát az is, hogy a szabadság és a struktúra ne egymást kizáró, hanem egymást kiegészítő elemek legyenek” – hangsúlyozza Deliága Éva, aki azt tanácsolja:

„Ahhoz, hogy a nyár ne folyjon szét, érdemes egyszerű struktúrákat kialakítani. 

Jó eszköz lehet például egy közös nyári bakancslista: pár terv összeírása (vagy a kisebbekkel együtt lerajzolása), amit a család mindenképp szeretne megélni a nyáron. Ez nemcsak a tervezést segíti, de a várakozásra is épít.

Itt persze nem kell nagy dolgokra gondolni: a listára felkerülhet a közös sütögetés, a fagyizás éppúgy, mint egy-egy konkrét kirándulás vagy utazás.”

A bölcsis-ovis korú gyerekek számára különösen fontos az állandóság érzése. A jól kiszámítható napirend – például az azonos időpontban történő étkezés, alvás és kinti játék – biztonságot ad, miközben megmarad a lehetőség a spontaneitásra is. Deliága Éva szerint azonban érdemes figyelembe venni, hogy főként a kisebb gyerekek – többek közt idegrendszeri éretlenségük miatt – nehezen viselik a változásokat. 

Gyakori például, hogy egy várva várt utazás pont emiatt nem alakul úgy, ahogyan azt a szülő elképzelte. Hiába várta mindenki izgatottan a tengerparti nyaralást, sokszor ott derül ki, hogy a gyerek fél a víztől, zavarják a hullámok, és mire elkezdené élvezni, már jönni kell haza. Sok esetben az is problémát okozhat, ha új helyen kell aludni, olyankor főként a kicsik rosszabbul alszanak, ami nappal ingerlékenyebbé, fáradékonyabbá teszi őket. 

„A gyerekek frusztrációs toleranciája nyáron is alacsonyabb lehet, főleg, ha túl sok új inger, változás éri őket. Ami a felnőttnek izgalmas és pozitív, az egy gyerek számára szorongást kelthet. Az alkalmazkodáshoz pedig idő kell” – magyarázza a jelenség hátterében meghúzódó okokat a szakember. Ezért is nagyon fontos, hogy bár lazább keretek között, de a struktúra nyáron is megmaradjon.

Kép

Illusztráció forrása: Freepik

Betáblázva: táborból táborba

Deliága Éva szerint érdemes egyensúlyra törekedni abban is, hogy a nyár ne legyen túlságosan betáblázva: „A táborokban folyamatosan alkalmazkodni kell: a közösséghez, az új szabályokhoz, az idegen környezethez. Mindez fizikailag és érzelmileg is kimeríti az ovis, kisiskolás gyerekeket. 

Ezért nagyon fontos lenne, hogy a programok között – még a kamaszok esetében is – ha megoldható, maradjon legalább egy pihenőhét. 

Mert ha három egymást követő hét is be van táblázva, szinte biztosra vehető, hogy a gyerek lebetegszik – a szervezete így jelez, hogy túl sok volt” – hívja fel a figyelmet a programok és a valódi pihenés közötti egyensúly fontosságára a szakember. 

A nyár egyik legnagyobb ajándéka a semmittevés lehetősége. Az a nap, amikor „nem történik semmi különös”, de a gyerekek önállóan kitalálnak játékot, vagy csak fekszenek a fűben, kulcsszerepet játszik a belső egyensúly kialakításában. 

Nem tragédia, ha unatkozik a gyerek

A barátokkal töltött idő kiemelt jelentőséggel bír nemcsak óvodás-kisiskolás korban, de a kamaszok esetében is. Kicsiknél akár szabad játék, akár szervezett program keretében érdemes ennek teret engedni. A családi programoknak is fontos szerepe van – még akkor is, ha a kamaszok eleinte ágálnak ellene –, hiszen ezek mélyítik a bizalmi kapcsolatokat, és érzelmi biztonságot adnak a gyerekeknek. 

Az ideális arány egyénenként eltérhet, de a nyári napok során érdemes arra törekedni, hogy mind a családi, mind a baráti élményekre jusson idő. Persze a kortárskapcsolatok nehezebben szervezhetők nyáron, mert mindenki máskor nyaral, máshol van, így az „otthon maradós” hetek alatt gyakran nincs elérhető barát. 

Ez különösen az óvodásoknál jelent kihívást, akik még ritkábban vesznek részt táborokban, de év közben szinte egész nap közösségben vannak. 

Általában pár nap otthonlét után hangzik el először az a bizonyos mondat, amit a nyár folyamán aztán legalább százszor hall még a szülő: „Unatkozom.” Ez pedig valós probléma, különösen a nyári szünet hosszúsága miatt, és ilyenkor az sem jelent százszázalékos megoldást, ha apa vagy anya home office-ban dolgozik, mert bár fizikailag jelen van, érzelmileg és a figyelmével kevésbé.

„Ilyen helyzetekben gyakran elszabadul a képernyőidő: sok gyerek számítógépezéssel, tévénézéssel próbálja elűzni az unalmát. Ám a túl sok kütyüzés hatásait már jól ismerjük: ingerlékenyebbé, impulzívabbá válik a gyerek, motiválatlan lesz, semmi máshoz nincs kedve, csak a gépezéshez. Ezért is lenne fontos, hogy a nyári otthonlét idején is legyenek keretek. Nem arról van szó, hogy percről percre be kell osztani a napot, hanem hogy legyen egy egészséges arány: egy kis program, egy kis közös idő, egy kis szabadság – és igen, akár unatkozás is” – javasolja a szakember.

Kép

Illusztráció forrása: Freepik

Nem tragédia, ha a gyerek unatkozik, mert az unatkozásnak is van helye. Egyfajta kiindulópont, egy nulladik kilométerkő, amely kreatív energiákat indíthat el. Persze nem mindegy, hogy milyen arányban jelenik meg. Ha a nap egy részében van olyan program, amit örömmel lehet várni, de nincs túlszervezve, akkor a szabadidő megnyitja a teret a kreativitás előtt. 

Az az unatkozás, amely átbillen saját ötletekbe, alkotásba, belső motivációba, nagyon is hasznos. Ugyanakkor kell hozzá bizonyos tapasztalati alap, hogy a gyermek át tudjon billenni az unatkozásból egy aktívabb állapotba. 

Az a gyerek, aki korábban is képes volt elmélyülni valamiben – rajzolt, legózott, épített, barkácsolt vagy szerepjátékokat játszott –, az képes az önálló időt kreatívan kitölteni. Aki viszont soha nem tudta magát lefoglalni, az unatkozás számára inkább frusztráció lesz, ami újabb és újabb igényeket szül a felnőttek felé: „csináljunk valamit”, „játssz velem”. 

Ezért érdemes olyan arányokat kialakítani, ahol van szülői jelenlét, kortárs interakció és valamilyen program, ugyanakkor nem válik végeláthatatlan animációvá az egész nap. Legyen ideje a gyereknek egyedül is elmerülni a saját világában. A kisebbeknél ilyenkor különösen jó hatású lehet a szerepjáték, mert segít abban, hogy érzelmileg is feldolgozzák a nap eseményeit, kijátsszák magukból azokat az élményeket, amelyek a számítógépezés, tévézés során érték őket. 

Eltolódott napirend, több konfliktus

A nyári hónapokban sok családban teljesen eltolódik a napirend. Tovább van világos, nyolc-kilenc óra körül még kint vagyunk a szabadban, és csak ezután kezdődik a fürdés, vacsora, altatás. Ez azonban nemcsak a gyerekek alvásidejét borítja fel, hanem a szülői énidőt is jelentősen beszűkíti. 

Aki másnap dolgozik, gyakorlatilag egyidőben fekszik le a gyerekkel, így nem marad tér a felnőtt kapcsolatokra, kikapcsolódásra.

„Ez a helyzet sokszor ki nem mondott feszültséget szül. A folyamatos együttlét ugyanis – legyen szó gyerek-szülő vagy testvérek közti kapcsolatról – megterhelő. Ha van például egy hat és egy négyéves testvér, akik még nem táboroznak, nyáron nem járnak bölcsibe, oviba, akkor előáll az a helyzet, hogy nonstop együtt vannak. Ez pedig idővel egyre több konfliktushoz vezet, hiszen nem ehhez szoktak hozzá – sem a gyerekek, sem a szülők. Ilyenkor érdemes a nagyobbnak valamilyen külön programot szervezni, ahol a saját korosztályával lehet együtt, és az is enyhíti a feszültséget, ha a szülővel tölthet el kettesben egy kis időt” – mondja a szakember.

Nem kell megfeszülni

„Fontos, hogy a szülő ne érezze úgy, hogy a nyári szünet arról szól, hogy meg kell feszülnie; ne legyen elkeseredve, ha olykor problémák, konfliktusok adódnak. Akkor is jól csinálja, ha a gyereket ideiglenesen megterheli a sok változás, és akkor sincs itt a világ vége, ha egy-egy hét kicsit elúszik, mert nem sikerül tartani a napirendet. De talán pont ez a lényeg: a nyár ilyen, nem tökéletes! Közben pedig olyan sok pozitív hatás éri a gyerekeket: rengeteget érnek, új tapasztalatokkal és élményekkel gazdagodnak, és szeptemberben megerősödve, ezekkel az új élményekkel, tapasztalatokkal felvértezve térhetnek vissza a bölcsődébe, óvodába, iskolába” – hívja fel a túlaggódó szülők figyelmét a szakember.

Deliága Éva szerint a nyári élmények önmagukban is jelentős fejlesztő hatással bírnak – méghozzá spontán módon. Ha a gyerek biciklizik, görkorcsolyázik, úszik, fára mászik, felfedez és új dolgokat próbál ki, az mind-mind hozzájárul a fejlődéséhez. 

Az egyensúlyérzék, a bátorság, az önbizalom, a mozgáskoordináció csiszolása is a részei ennek a spontán tanulási folyamatnak. 

Ezekre év közben jóval kevesebb lehetőség van, így a nyár különösen értékes ebből a szempontból. Ez tehát nemcsak a pihenés, hanem az érés, növekedés időszaka is. A szervezet nagy munkát végez ilyenkor: a játék, a sok pihenés, alvás, a szabadban töltött órák – mind hozzájárulnak a gyerekek fejlődéséhez. Mert nem attól lesznek okosabbak, ha nyáron minden a nagykönyv szerinti rendben történik, hanem attól, ha élményeket gyűjtenek, pihennek és olykor unatkoznak.