Tenki Réka: „Színészként ennél többet el sem tudok képzelni, hogy adhatok”

Úgy láttam, nem a szíved csücske a fotózás… 

Nem igaz, hogy nem szeretem, de valóban szoktam érezni valamiféle elvárást, amely mögött az van, hogy nem fogadják el, hogy az ember öregszik. Ilyenkor úgy érzem, nekem is meg kéne felelnem ennek a trendnek, ugyanakkor nem akarok, és ezért kicsit vívódom. Azt hiszem Gryllus Dorka mondta, hogy egy színésznő húszévesen mindennap fotózásokra jár, de ötvenévesen már nem igazán hívják. És ebben van valami. A fiatalság, az erő, a jövő eladható – ez teljesen rendben van. Viszont a társadalomnak tisztelnie kellene azt is, hogy az ember változik, fejlődik – ez pedig ugyanilyen értékes. Ma egy nőnek úgy kell megöregednie, hogy ne legyen ránca, és ugyanott álljon a melle, ahol húszévesen. De Emmer Lacival már sokat dolgoztunk együtt, tudom, ő másképp néz az emberre.  

 A közeg mennyire határozza meg azt, hogy önazonos tudj maradni? Gyerekként a takarásban megismerhetted a színházi világot, a családod tagjai közül többen is a színfalak mögött dolgoztak. Ez segített, hogy biztonságban érezd magad a színpadon?  

 Szerintem egy ember akkor érzi magát biztonságban, ha saját magával rendben van, ez nálam nem feltétlenül abból származik, hogy én színházban nőttem föl, apámék mellett. Mindig fontos volt, hogy vállaljam a gondolataimat, élvezzem, amit csinálok. 

Kerülöm azokat a helyzeteket, amelyekben nem vagyok jó, vagy nem érzem jól magam. 

Ezért is megyek bele sokszor konfliktusokba, hogy jól tudjak működni. Lehet, hogy ez másnak nem tetszik, és nem is akarnak utána velem dolgozni, de mindenáron nem kell együtt dolgoznia két embernek.  

 Határozottan meghúzod azt a kört, amelyen belül ki kell állnod a hozzád tartozókért, és könnyen elengeded az azon kívüli ügyeket?  

Régebben, ha bárkit igazságtalanság ért, és az illető nem merte felvállalni, azonnal ott álltam mellvértként. De nem egyszer előfordult, hogy aztán nem is állt mögöttem az, akiért kiálltam. Ma már pontosan látom, mikor érdemes, jobban megtalálom a megfelelő helyzetet, a hangnemet és a pillanatot, amikor lehet és kell cselekedni. Nem minden szituációban lehet kinyilvánítani a véleményünket, mert rosszul is elsülhet. Arra is rájöttem, hogy a körön belül sem minden az én dolgom. 

A legnagyobb anyák napi ajándékom az volt, amikor a lányom azt mondta: „Azért vagyok hálás anyukámnak, mert mindig kiáll értem.”

 Meglepett, mert ő eléggé karakán, és ki tud állni magáért – a gyerekeknél is vannak helyzetek, amiket nekik maguknak kell megoldaniuk. Közben persze iszonyatosan nehéz a háttérből figyelni, hogy a gyerekem elbukik-e, hogyan áll fel, vagy ha éppen nincs sikerélménye.  

A bátor kiállás és az erő a két, talán legnagyobb színpadi szereped személyiségének is az alapja. Az Egyasszony és A döntés két nagyon nehéz élethelyzetet megélt nő megrázó és felemelő története. Olyan nőké, akik megtörnek, mégis képesek tovább élni, sőt: másoknak is reményt adni. Egy-egy ilyen darabot előadásról előadásra végigcsinálni úgy, hogy mindez a színpadon minden alkalommal újra megtörténjen, embert próbáló feladat. Bizonyos mondatok és tények súlyát nézőként is nagyon nehéz elviselni. Ha belegondolok, hogy anyaként csináltad végig a próbafolyamatokat… Hogyan tudtad ezt hordozni? 

 Én mindig az életigenlést látom ebben a két darabban. Persze, azokon a mondatokon nekem is végig kellett mennem abban az egy évben, amíg például A döntésre felkészültem, felkészültünk. Nehéz volt, de ilyenkor a cél mindennél fontosabb: azért mondom ki ezeket a mondatokat, hogy elérjem, ilyen többet ne történhessen. Az ember a próbafolyamat alatt megtanulja ezt kezelni, de persze a mai napig minden egyes előadáson más mondat talál be – számomra is terápia ez. Amit viszont másoknak adhatok vele, az mindennél többet ér. Bemutatni Edith Eva Egert, aki túlélte a haláltábor borzalmait, ott a szülei és a szerelme halálát; vagy Péterfy Novák Évát, aki egy súlyosan sérült kislánnyal élt egy bántalmazó férj mellett. Ők megtanultak együtt élni az őket ért terhekkel, fölvették a hátizsákjukat, és azt üzenik: a traumáid ellenére is értékeld, és próbáld szeretni a saját életedet, mert ez most van, és el fog múlni. 

Színészként ennél többet el sem tudok képzelni, hogy adhatok. 

Az interjú folytatása a Képmás magazin legfrissebb, 2026. július–augusztusi összevont számában olvasható. Az aktuális Képmás kapható a nagyobb Relay és Inmedio üzletekben is; egyes újságos pavilonokban; a forgalmasabb MOL, OMV és Shell benzinkutakon; Auchan, Interspar és Tesco hipermarketekben; egyes Spar és Tesco szupermarketekben; egyes Bee, CBA, Coop és Real üzletekben.  

A magazinra előfizethet itt.