„Az önismeret pokoljárás, időnként szép tájakkal”

Pszichológusnak születni kell?  

 Nem hiszem. Apám a brüsszeli opera brácsa-szólamvezetője volt. Úgy éreztem, a zenészeknek meg a papoknak külön országba van útlevelük. Hű, ha oda vízumot kapnék… Reálagyam van, ami az én pályámon szokatlan. Gimiben matekfaktra jártam, imádtam a kémiát... 

 Aztán bumm? 

Vakuemlék, hogy ülök a távolsági buszon, Jung Emlékek, álmok, gondolatok című könyvét olvasom, és amint becsukom, kész a döntés: pszichológus leszek.  

 Segíteni bármi áron? 

Semmiképp, ez túl végletes. Inkább a pszichoedukáció vonzott, mint a terapeutaság. Szeretek frappánsan rámutatni problémákra, technikákra. 

Saját fejlesztésű kifejezésem például a „4P-index”, négy mumus, amiben mi, magyarok világbajnokok lehetnénk. Ezek a „puffog, pampog, picsog, panaszkodik”. 

Gyógyítás helyett egészségesebb felnőttekkel dolgozom. Nem lennék jó terapeuta, nincs türelmem többéves hallgatáshoz, ennél én praktikusabb vagyok: rövid konzultációs folyamatokban gondolkodom. 

 Lelki Algopyrin? 

Így-így. Nem muszáj mindig szétpszichologizálni az embereket. Mondom ezt pszichológusként. Van, hogy ásni kell, és visszamenni a saját ókorunkig, de ez nem mindig szükségszerű. Sok a módszer, sok a szakember, lényeg, hogy merjünk választani egy ösvényt és járni rajta. Az önismeret szerintem stílus, és nem kipipálandó tétel egy listán.  

 Nyüzsgő szakma? 

 Egyénizek, csoportozok, továbbképzést tartok kollégáknak, cikket írok, vagy épp ilyen interjút adok. Introvertált ember vagyok, de megtanultam kifelé fordulni. Ragaszkodom viszont a „szeretemszerdákhoz”, amikor csak a postással meg a családommal találkozom.  

 Második műszak? 

Baráti társaságban sem vakulok meg, de a fogász sem kezdi el ilyenkor, hogy „nyisd ki a szád, lássuk a jobb felső hatost”. 

Sőt, ha az illető rákérdez, megnézem-e „a bal felső hatost”, azt felelem: „ne haragudj, de nem”. Ez összeférhetetlenség. Akivel együtt sörözök, azt nem fogadhatom. Ha bejön a lakásunkba egy építész, nem nézi a statikát, bár nyilvánvalóan tudna mondani gyorsan valamit. Vagy barát, vagy szakember! 

 Gyűjtögető életmód? 

Utcán, vonaton inspirálódom. Sokszor hallgatok zenét, de időnként észrevétlenül kikapcsolom a fülhallgatót: az emberek beszélgetése kész aranybánya. A könyveket meg telejegyzetelem. Gyűjtöm az adalékokat. Tanulásmódszertani tévhit, hogy könyvbe ne írjunk! Persze könyvtári könyvekbe én sem firkálok, ez szabály! 

 Elmélet vagy gyakorlat? 

Szoktak félteni, ne kliensezzek annyit a sok előadás és csoport mellett. Ám a pszichológust bennem mégis az élteti, hogy rendszeresen lát hús-vér embereket. Ha kapcsolatban vagy a valósággal, a „frankó” szóból leveszed, hogy az illető ötven fölötti. Egy huszonéves ezt így fejezné ki: „pró” vagy „valid”. Ilyesmiről nem ír a tankönyv. 

 Pikk-pakk változás? 

Egy több millió példányban elkelt ausztrál önsegítő könyv ajánlja, hogy jelöljük ki a határidejét, amíg depressziósnak, levertnek érezhetjük magunkat. Ez pszichológiai nonszensz. Ilyen akkor sincs, ha nagy biznisz. A fiatalok megütköznek, mikor előrebocsátom, hogy a boldogabb élethez lassú út vezet. 

Az önismeret nem laza séta a Cuha-patak völgyében, a Bakonyban. Inkább pokoljárás, időnként szép tájakkal. 

Idősebbek ezt érteni szokták. 

Az interjú folytatása a Képmás magazin legfrissebb, 2026. július–augusztusi, összevont számában olvasható. Az aktuális Képmás kapható a nagyobb Relay és Inmedio üzletekben is; egyes újságos pavilonokban; a forgalmasabb MOL, OMV és Shell benzinkutakon; Auchan, Interspar és Tesco hipermarketekben; egyes Spar és Tesco szupermarketekben; egyes Bee, CBA, Coop és Real üzletekben.  

A magazinra előfizethet itt.