Nem fontos, hogy a szomszédnak milyen autója van, csak az, hogy jól érezzem magam a bőrömben!

Kivel cserélnél, kinek az életét élnéd legszívesebben? Időnként nekem szegezték a kérdést, és diákkoromban kerestem is példaképeket, akik bőrébe – ha nem is örökké, ideig-óráig – szívesen belebújtam volna. Később már csak egyes jellemvonásokra, külső változtatásokra vágytam, mert kezdtem kapiskálni, hogy a „csomagban” hasonló arányban keverednek a szimpatikus és nemtetsző tulajdonságok, örömteli és emberpróbáló helyzetek, amelyekkel ugyanúgy együtt kellene élni. Igaz, könnyű dolgom volt, hiszen hús-vér emberek vettek körül, ideálnak legfeljebb a sztárok – zenészek, sportolók – tűntek, az ő magánéletükből csupán egy-egy sztorit csíptünk el a magazinokból, később a kilencvenesek évektől a külföldi tévécsatornákon keresztül. 

Akkor még nem a közösségi platformról tudtuk meg, hogy az ismerősünk épp hol nyaral, a szomszéd milyen turmixot ivott reggelire, vagy a munkatársunkat most mi foglalkoztatja. 

Dr. Hollósy-Vadász Gábor pszichológus szerint nem újkeletű dolog, hogy mások életével foglalkozunk, gyakran vájkálunk is abban. „A közösségi média előtt is a szájára vette a falu, ha valaki olyat tett, amit a társadalom nem fogadott el. Leste a másik embert, vagy pletykált róla. Inkább abban mérhető a változás, hogy mindez sokkal nagyobb színteret kapott. Amiről a faluban tudtak százan, arról most több millióan vagy akár több százmillióan értesülnek, ha egy sztárról beszélünk.”

De miért is foglalkozunk többet mások életével, mint a sajátunkkal? Sokak szerint az követ idegeneket, aki nincs megelégedve a saját életével, ezért keres mintákat, támpontokat. Elterelhetem a figyelmet a saját gondjaimról, hogy addig se emésszem magam. Mivel óhatatlanul is másokhoz mérjük magunkat, vannak, akik nem a csillogó tökéletességet, hanem a másik nyomorúságát veszik mércének, hogy jobban érezzék magukat. A pszichológus véleménye szerint egy kevésbé eredményes élettörténet mellett sikeresebbnek értékeljük magunkat. „Milyen jó nekem, hozzá képest mennyivel gazdagabb vagyok, jobb a párkapcsolatom, gondoljuk. 

A másik sikere ritkább esetben inspiráló, inkább felmegy bennünk a pumpa, hogy ő bezzeg mennyit lophatott, ha ilyen jól megy neki. Ez egyfajta stresszlevezetés is. 

Nemcsak az jellemző – teszi hozzá Dr. Hollósy-Vadász Gábor –, hogy sztárokat vagy ismerősi köröket követünk, hanem valaki az exe bejegyzéseit nézegeti; követi, mi történik vele; összehasonlítja, mennyivel lett az új partner nála jobb vagy rosszabb. Az is előfordul, hogy nem tudta elengedni az előző párkapcsolatát, belesérült, és azért bámulja az exét, mert lelkileg még kötődik hozzá.”

A közösségi platformokon keresztül felszínesebbé váltak a kapcsolatok, hiszen csak azt követjük, kivel mi történt, milyen programon vett részt, viszont nem látunk mögé, hogy milyen érzések lehetnek a mélyben. Ez a tükör azonban – a felületességen túl – fals képet vetít a valóságról, mivel csak egy pici darabkáját, egy pillanatát adja vissza, nem is beszélve a mesterséges intelligenciáról és más képszerkesztési technikákról.

„Elég, ha kölcsönkérek egy sportkocsit, és máris azt a látszatot keltem, mintha nagyon jó lenne az anyagi helyzetem – hoz egy konkrét példát a szakértő. – Lehet egy narcisztikus magamutogatás is, ha valaki odaáll a Ferrari elé és pózol, mintha az övé lenne. Ebben benne van, hogy bezzeg én meg tudtam venni, velem minden oké. Leginkább a lájkvadászat céljából, pozitív identitásképző elemként használja az illető, és amennyi lájkot kap, annyit ér, vagyis ez határozza meg az énképét. A másik oldalról azt élhetem át, hogy én rosszabb vagyok, mint ő. 

Úgy tűnik, hogy mindenki sportkocsival jár, csak én nem, vagyis velem lehet a baj, hogy nem tudom megvenni. 

Ha általában csak a sikereket nézem, és közben a saját kudarcaimat élem meg, annak énképromboló a hatása.” 

Biztató változásnak tűnik, hogy a küzdelmeket, a negatívan megélt eseményeket is egyre többen megosztják, bár a pszichológus szerint egy sztár esetében ez a népszerűséghez is hozzátehet. Dr. Hollósy-Vadász Gábor ugyanígy anyagi érdekeltséget lát abban, ha valaki reklámcéllal teszi ki utazási célpontját, vagy rosszabb esetben a saját gyermekét használja reklámfelületként, hogy szponzoráljon egy-egy márkát vagy céget. „Normalizációváltás van – hangsúlyozza a szakértő.

– Kialakult egy olyan szerepmodell, aminek nem lehet megfelelni. Ha nőről beszélünk, akkor mindene mű, agyonplasztikázott. Ha férfi, akkor úgy néz ki, mint egy háromajtós szekrény. A negatív testkép miatt az emberek gondolkodási rendszere eltorzul, és olyan irányba indulnak el, ami már nem egészséges.” A pszichológus ebben a kérdésben nagyjából hasonlónak találja a nemek arányát, de a testkép és a külső megjelenés jobban érinti a nőket, míg a férfiakat inkább az anyagi megfelelés terhe nyomja. 

„Megnézi az Instagramot, ahol látszólag mindenkinek boldog a párkapcsolata, drága luxushelyeken nyaral, ő pedig nem tudja elvinni a barátnőjét Hawaiira nyaralni. Vagy olyan párt fog keresni, amilyet az online felületen lát, de nem az a realitás, hogy egy nőnek mindene szét van műtve, egy férfi pedig izomkolosszus, aki milliókért viszi nyaralni a párját. A közösségi média torz képet alkot, a hamisat állítja a nagyközönség elé normaként; úgy kellene élnie mindenkinek, hogy havonta körbejárja a világot, tökéletes testi adottságokkal rendelkezik, mellesleg kőgazdag. Mintha a felső pár százalékot próbálnánk letolni a nép torkán.” 

„Olyan ez, mint amikor a 18. században egy jobbágylány arról álmodozott, hogy jön a főherceg, és elveszi feleségül. Várunk, várunk, azután rájövünk, hogy nem a fehér lovon érkező herceg a valóság.”

Érdemes a saját életünkre irányítani a figyelmünket, a magunk feladataira koncentrálni, lelkileg fejlődni, és ápolni a kapcsolatainkat. Egy fantomképpel nem érdemes egybevetni magunkat, és nehéz mérlegre tenni, hogy kinek több vagy kevesebb az öröme, az értéke, a keresztje. Mindig lesz valaki, aki jobban él, aki többet ér el nálam, de olyan is, akinek kevesebb jut. Ma nekem, holnap neked, tartja a mondás. Nem tudhatom, hogy mikor kapok egy rossz hírt, mikor ér csalódás, történik baleset, jön egy fordulat. Sem a magam életében, sem a máséban. A tökéletesnek tűnő otthon képe változhat, a szépség elmúlhat, az egészség megromolhat.

Szűrnünk kell a bejövő információkat, és a sikertelenségek megélése mellett az apró örömökre figyelni. Nem az a fontos, hogy a szomszédnak milyen az autója, a munkatársam hová utazott, vagy a barátnőmnek milyen lett a körme, hanem hogy jól érezzem magam a bőrömben, megtegyem, ami tőlem telik, és megelégedjek a lehetőségeimmel. „Ha bármit felveszek, vagy bármit felteszek magamról, csak hogy lájkot kapjak, akkor ki vagyok én valójában?” – teszi fel a kérdést a szakértő. Igen, jó kiindulópont lehet, ha meg tudom válaszolni, hogy ki vagyok én valójában.