Látták, mégsem segítettek? – A vízbe fulladt férfi testvére az újabb tragédiák megelőzéséért küzd
Tragikus rejtély övezi, hogyan történhetett meg, hogy a folyókat jól ismerő, 39 éves Ferenc azon a június 8-ai délutánon az esztergomi szabadstrandon a Duna áldozatává vált. Gyászoló testvére, Erika szerint legalább öt ember látta, ahogy a férfi a hullámokkal küzd – ám vagy nem figyeltek oda, nem ismerték fel, hogy valójában az életéért harcol, vagy nem mertek a segítségére sietni. Erika a tragédia árnyékából kilépve most erőt merít a veszteségből: petíciót indított annak érdekében, hogy június 8-át a vizek áldozatainak emléknapjává nyilvánítsa az Országgyűlés. Vajon hogyan segíthetne egy ilyen nap abban, hogy a fennállásának negyedszázadát ünneplő Vízimentő Szakszolgálatnak a jövőben kevesebb tragédiával kelljen szembenéznie?
„Az öcsémnek, tapasztalt horgászként, mindene a víz volt. Köröstarcsán nőttünk fel, ismertük a folyók veszélyeit! Amikor a tragédia után felmentem a lakásába, a laptopján a Duna vízállását mutató oldal volt megnyitva. Soha nem volt meggondolatlan, mindig tájékozódott, ezért is felfoghatatlan számomra, ami történt” – idézi fel emlékeit Ferenc testvére, Nagy Erika, aki négy éve a bátyját is elveszítette egy másik tragédiában. Most élete legnehezebb napjait éli. Mivel az eljárás, a rendőrségi vizsgálat még zajlik, és a tanúvallomásokat sem tudta még elolvasni, Erika saját idővonalat állított fel. Az arra felfűzött mozaikokból próbálja összerakni, mi is történhetett azon a koraesti órán, a fürdőzésre kijelölt szabadstrandon.
Senki nem ismerte fel, hogy baj van
Erika információi szerint Fecó eltűnését a barátnője vette észre, amikor szokatlanul sokáig nem tért vissza a vízből. A part mentén elindulva egy napozóhoz ért, aki a kérdésére elmondta: látott valakit a vízben, de azt hitte, csak úszik, így visszafeküdt napozni. A nő tovább keresett, és egy négyfős, fiatalokból álló társaságba botlott, akik szintén látták a vízben küszködő férfit.
„Úgy tudom, a vallomásaikban azt mondták, nem tudták, mit kellene tenni egy ilyen helyzetben. Itt, Köröstarcsán – a szomszédunkban – hat gyerek lakik, 15-től 21 évesig.
Elmondtam nekik, mi történt a testvéremmel, és megkérdeztem, ők mit tettek volna. Egyikük sem tudta. Csak egyikük ismerte a 112-es segélyhívó számot...” – meséli Erika.
Tudja, hogy nem mindig könnyű eldönteni, úszik-e valaki vagy bajban van, de úgy véli, az áradó Dunát látva legalább gyanakodni kellett volna. A vízi rendőrség 15 percen belül kiért a riasztás után, de addigra már több mint 30 perc eltelt azóta, hogy valaki először látta Fecót a vízben.
Petíció, hogy életek meneküljenek meg
„Nem azt vártam volna, hogy bárki is utána ugorjon. De a mai világban, amikor már a WC-re sem mennek el a fiatalok okostelefon nélkül, úgy érzem, ha ez a négy fiatal azonnal cselekszik, akkor talán a testvérem életben lenne. Vagy legalábbis lenne bennünk egy – talán megnyugvást hozó – tudat, hogy valaki megpróbálta őt megmenteni” – mondja Erika.
Úgy érzi, ha minél többen megismerik testvére történetét, az segíthet abban, hogy legközelebb valaki felismerje a bajt – és tudja is, mit kell tennie. Ezért indította el petícióját, amely jelenleg már több mint félezer aláírásnál tart. A cél: június 8-át nyilvánítsák a Vizek Áldozatainak Emléknapjává. Az időpont nem véletlen: ez már a tanév vége, amikor a fiatalok a nyári strandolásra készülnek. Az emléknaphoz kapcsolódó kampányüzenetek így talán könnyebben elérnék őket.
Erika utánajárt: több mint 250 magyar település van vízpart közelében, és csaknem 120 természetes vizeknél kijelölt szabadstrand működik. 2020 óta 567 vízhez köthető halálesetet regisztráltak az országban – a veszély tehát országos. És – ahogy Erika hozzáteszi – ezek nem puszta számok, hanem emberi sorsok, életek, mint amilyen Fecóé is volt.
„Sokan megkérdezték: Erika, miért nem gyászolsz? Miért nem vonulsz vissza, hogy csendben emlékezz? Nem tudják, min mentem keresztül.”
„Fecó eltűnése után öt napig kerestem őt a Dunánál. Amikor meglett a holtteste, valami bennem átkattant. Úgy érzem, ez most a küldetésem: legyen ez a tragédia mások megmentője. Talán így gyászolok én.”
A veszélyek nem újak
„A legfőbb veszélyforrás most is ugyanaz, mint régen: a felelőtlenség, a meggondolatlanság. Ilyen értelemben új veszélyek nincsenek, vagyis inkább úgy mondanám, hogy a veszélyek nem újak” – ezt már Illés Zoltán vízimentő szögezi le kérdésünkre.
Erika peticióját a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata és Önkéntes Tűzoltó Egyesület hathatós segítségnek érzi abban az általuk immár 25 éve folytatott munkában, amelynek célja a vízi balesetek megelőzése, a tudatosság és az együtt gondolkodás fejlesztése, hogy a jövőben minél kevesebb ilyen tragédia történjen. A Vízimentő Szakszolgálat tanfolyamot érhető módon csak a leendő kollégáknak szervez, ám szeretnék elérni, hogy a strandolók már felkészülten menjenek a víz közelébe, ezért minden lehetséges fórumon próbálnak megelőző tevékenységet folytatni.
Ha Erika kezdeményezése célt érne, és lenne egy dedikált nap az áldozatok emlékére, ahhoz kapcsolódva talán még több iskolába, vagy rendezvényre kapnának meghívást. „Örülünk minden lehetőségnek, ahol szólhatunk az emberekhez. Prevenciós programunk sok-sok éve sikerrel zajlik gyermekek és felnőttek körében egyaránt. Iskolai programokon, rendezvényeken, táborokban (pl. Erzsébet tábor) veszünk részt, ahol gyerekekkel, felnőttekkel találkozunk és beszélgetünk. Ilyenkor van igazán lehetőségünk arra, hogy beszéljünk a veszélyekről és ilyen körülmények között a hallgatóság is fogékonyabb.”
Applikáció a partszakaszok veszélyeiről
A szakszolgálat támogatja Nagy Erika edukációs ötleteit, így az iskolákban, sőt, inkább a strandokon szervezett mentőgyakorlatokat, vagy akár egy TikTok-videóverseny megrendezését is.
Ötletként felvetődött mentőmellény-próbaállomások létrehozása is, ahol mindenki felpróbálhatná és megismerhetné ezeket az életmentő mellényeket.
Erika szeretne egy Digitális Vízbiztonsági Applikációt, egy ingyenes mobilalkalmazást is létrehozni, ami térkép-alapon mutatná be egy-egy konkrét partszakasz veszélyeit, valamint tartalmazná az alapvető elsősegélynyújtási ismereteket és egy SOS vészjelző funkciót is.
BalatonHelp egy gombnyomással
A Vízimentő Szakszolgálat már kifejlesztett egy igen hasznos telefonos applikációt: a BalatonHelp különlegessége az, hogy egyetlen gombnyomással lehet vészjelzést leadni úgy, hogy a készülék automatikusan elküldi a helyadatokat a mentésirányítási központba. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy segélyhívás esetén a vízimentők azonnal látják, hogy az honnan érkezett, így a mentőegységeiket a készülék koordinátái alapján pontosan a helyszínre tudják küldeni. Éppen oda, ahonnan a segélyhívás érkezett. Ez egy gyors és hatékony rendszer, ám mivel a mélyvízi mentőegységeik a Balatonnál vannak szolgálatban, így ezt elsősorban a Balatonnál tudjuk kihasználni. Dunai vészhelyzet esetén a 112-es segélyhívó számot kell hívni!
A meggondolatlanság több, de jobban is figyelnek a vízimentőkre
„Figyeljük a változásokat, mert azok nem mindig jönnek szembe. Azzal együtt, hogy a mobilokba révedés valóban nem segít a vízparton sem a baj felismerésében, azt is látom, hogy az emberek talán befogadóbbak, érdeklődőbbek és nyitottabbak a néhány évtizeddel korábbihoz képest, tehát kissé könnyebb megértetni, hogy a víz veszélyes lehet. A segítségnyújtás lehetőségei jobbak, mint régen. Korábban az sem volt törvényszerű, hogy minden strandon van képzett vízimentő. Egyesületünk alakulásakor éppen ez volt az egyik fő célkitűzés, hiszen ha strandolás közben baj van, a helyszínen lévő vízimentő a leggyorsabb segítség” – teszi hozzá Illés Zoltán.
A Vízimentő Szakszolgálat szakemberének meggyőződése, hogy a legjobb mentés a megelőzés. A legjobb lehetőség a segítségnyújtásra az, ha időben sikerül felhívni a figyelmet a veszélyforrásokra, vagy a pillanatnyi veszélyes helyzetekre, például egy gyorsan érkező viharra.
A fuldokló, vagy bajban lévő embert egyébként is nehéz észrevenni, hacsak nem tud egyértelműen segítségért kiáltani.
„Még képzett vízimentőként sem könnyű, ha sokan vannak a strandon. 17 éve vagyok vízimentő. Úgy látom, hogy nem rosszabb a helyzet, csak más. Mindenkihez más út vezet, csak meg kell találni a jó utat, a megfelelő csatornákat. Szerintem ezzel mi nagyon jó úton járunk. Több a meggondolatlanság, viszont úgy érzem, az emberek egyre jobban figyelnek ránk” – von mérleget a vízimentő.
Kopjafák a jövőért, az életért
„Edukációs anyagainkban nem tanítunk senkit sem a mentésre. Sőt, éppen azt kérjük, hogy ne próbálják meg. Viszont azt nagyon szeretnénk, hogy akiknek nincs alkalmuk személyesen találkozni velünk, azok nézzék, olvassák, hallgassák ezeket, mert ha csak egy-egy információ, intelem, szabály megmarad a hallottakból, máris előrébb vagyunk. Nem fog minden egy csapásra megváltozni, de töretlen a hittünk, mert biztosak vagyunk abban, hogy a balesetek legnagyobb része megelőzhető. Az biztosan látszik, hogy egyre többen veszik komolyan, ha strandolás közben valamiért figyelmeztetjük őket. Ez a prevenciós tevékenységeinknek is köszönhető. Sokat segít a média is, de bízom abban, hogy Nagy Erika kezdeményezése révén még több lehetőségünk lesz beszélni a biztonságról a médiában is, hiszen ez alkalmanként akár több ezer ember elérését is jelentheti. Ez nagyon komoly téma, sokat és nagyon komolyan kell róla beszélni” – teszi hozzá Illés Zoltán.
Erika pedig úgy döntött, kopjafát állít azoknak az emlékére, akik vízbe fulladtak Esztergomnál és Köröstarcsán. „Olyanok lesznek ezek, mint az út menti keresztek, kis emlékművek, amelyeket látva az ember kicsit lassít az autójával.
Talán itt, a vízparton is intő jelként, felemelt mutatóujjként segíthetnek majd abban, hogy a nyári örömfürdőzések közepette egy kicsit lassítsunk, s észrevegyük a veszélyeket.
Ha csak egy ember nem ugrik meggondolatlanul a vízbe, már megérte!” – mondja Erika.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
A vízbe fulladás nem úgy néz ki, mint egy fulladás
Kérjük, támogasd munkánkat, ha fontosnak tartod a minőségi tartalmat!
Ha te is úgy érzed, hogy a kepmas.hu cikkei, podcastjai és videói megszólítanak, kérjük, segíts, hogy ezek a tartalmak továbbra is ingyenesen elérhetőek maradjanak.
Támogatom a kepmas.hu-t>>
