140 éve mutatták be először Az ember tragédiáját – „Telt ház, gyönyörű közönség… végre felment a függöny”

„Be van fejezve a nagy mű”

„A Nemzeti Színház mai nagyérdekű premierje: Az ember tragédiájának előadása, kivételesen fél hétkor kezdődik. Figyelmeztetjük erre fővárosi olvasóinkat, kik jegyet váltottak, nehogy elkéssenek (...) A fél órával elébb kezdés főleg azért van, mert a közönség számára meg akarják nyerni azt az időt, melyet a tapsok és kihívások szoktak az első előadásokon igénybe venni” – ez a felhívás fogadta az olvasókat a Fővárosi Lapok 1883. szeptember 21-i számában. Tizenhat évvel a kiegyezés után járunk, amikor Magyarország egy soknemzetiségű, de immár Ausztriától független államként határozta meg önmagát. Ebben a politikai-társadalmi környezetben került színpadra Madách Imre műve. De menjünk vissza még pár évtizedet az időben! 

Madách Imre 1852-ben szabadságharcosok bújtatása vádjával börtönbe került. Az egyéves fogságban krétával verseket írt az asztallapra, és megírta Az ember tragédiája első változatát Lucifer címmel. Ezt 1856 és 1857 között átdolgozta, a ma ismert mű alapjául szolgáló Tragédiát pedig a feljegyzései szerint 1859. február 17-én kezdte el írni, majd még egy évig dolgozott rajta. Barátja, Szontágh Pál biztatására küldte el a kéziratot Arany Jánosnak, aki elolvasta, felismerte benne a remekművet, ám túl nyersnek érezte a szöveget, és jelentős stilisztikai, illetve helyesírási változtatásokat végzett rajta: a mű 4141 sorából mintegy ezerbe belejavított. 

Egyik-másik szállóigévé vált sort Arany János öntötte végleges formába.

„Be van fejezve a nagy mű, igen.
A gép forog, az alkotó pihen.
Év-milliókig eljár tengelyén,
Míg egy kerékfogát ujítni kell.”

A „Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!” zárómondatot is gyakran összekapcsolják Arany nevével, azonban nem igaz, hogy ezt is ő írta volna, hiszen már Madách eredeti kéziratán is ez a szöveg állt. 

„A siker el volt döntve, és képről képre fokozódott”

A Nemzeti Színház a bemutatókor még a főváros szélén, az akkori Kerepesi – ma Rákóczi – úton állt, az Astoria szállóval szemben lévő telken. Az eredetileg Pesti Magyar Színház nevet viselő épület már a forradalom előtt, 1840-től országos intézmény lett, és Nemzeti Színház néven működött tovább. 

Paulay Ede – aki nemcsak rendezője, hanem jelmez- és díszlettervezője is volt az előadásnak – a Tragédia bemutatásának előkészületeit már az előző évad végén megkezdte. Nyáron is lázasan dolgozott, a szeptemberi próbakezdésre pedig szinte mindent elrendezett. 

A tizenöt színt néhány képből álló előjátékra és öt szakaszra osztotta, a művet Goethe Faustjával hozta párhuzamba. 

Az egész darabot átdolgozta, meghúzta, és saját kézzel le is másolta: a mű négyezer sorából csupán kétezer-ötszázhatvan maradt.

Vándorszínészből nemzetközi hírű rendező

Paulay Edét szülei egyházi pályára szánták, a premontrei rendbe kellett volna belépnie, őt azonban a művészi pálya vonzotta. 1851-ben Kassán színész lett, álnevet vett fel, és bejárta Kolozsvár, Szeged, Debrecen, Győr színpadait. 1863-ban meghívást kapott színészként a budapesti Nemzeti Színházhoz, ahol Hamletet, Bánk bánt játszott. Rendezőként első munkája a Hamlet volt. Tíz évvel később távozni kényszerült, ugyanis összeverekedett egy súgóval. Évekkel később tért vissza rendezőként, Bécstől Londonig számos színházban gyűjtött tapasztalatot, majd főigazgató lett és az is maradt egészen 1894-ben bekövetkezett haláláig. Legnagyobb érdeme a régi magyar drámai irodalom fölelevenítése. Élete fő művének Az ember tragédiája színpadi átdolgozását és első előadását tartják. 

„Péntek. Rám virradt végre a nagy nap. Jártam-keltem egész délelőtt, nem volt nyugtom. Végignéztem az öltözőkben az összes ruházatot (...) megkezdődött a nyitány. Telt ház, gyönyörű közönség – mindenki arcán a várakozás és kíváncsiság izgatottsága. A nyitány hosszú és fárasztó volt. Végre felment a függöny, a három előjátéki kép roppant hatást idézett elő. Az egész ház tapsolt és hívott, végre kimentem, kétszer egymásután. A siker el volt döntve, és képről képre fokozódott” – írta naplójában Paulay. Fél héttől négy órán keresztül tartott az előadás, közte öt szünettel. 

Kép

Paulay Ede 1887-ben – Forrás: Wikipédia

Először használtak villanyfényt

Paulay remekül ráérzett arra, hogy a külsőségek jelentősen feldobják a darabot. Komoly technikai felszereltség kellett a bemutatóhoz: először alkalmaztak villanyfényt, valamint a díszleteket süllyesztőkkel és forgókkal mozgatták. Jól működött a megnövelt színpad is: nem volt hiába a nagy terület, ugyanis a Nemzeti egész társulatára szükség volt a mű előadásához. 

A tömegjelenetekhez több mint száz statisztát alkalmaztak. 

Paulay a jelmezek, díszletek és a különböző hanghatások mellett a kísérőzenének – amit Erkel Gyula szerzett – is nagy szerepet szánt. Figyelt arra, hogy ne kizárólag a látvány legyen hangsúlyos. „… középutat választottam a szükséges és a fölösleges közt. Díszes, de nem csillogó keretet terveztem a képekhez. Sehol se akartam a külső fénnyel vonni el a figyelmet a költeményről; de törekedtem mindent előállítani, ami világosabbá, könnyen érthetővé teheti.”

A Nemzeti hagyományos gyakorlata szerint az új bemutatókhoz általában a raktárból vették elő a megfelelő típusdíszleteket, a rendező azonban ezt a hagyományt alapvetően módosította, hiszen itt már az egyes színekhez igazítva jelent meg a díszlet. „…egészen új díszleteket tán ötöt csináltatott. Új volt a mennyország, a paradicsom, a paradicsomon kívüli szín, a falanszter és az eszkimó kép. Részben új volt Egyiptom, Prága, Párizs és London, a többi mind régi volt. Hanem egészében mégis úgy festett minden szín, mintha akkor került volna csak ki a műhelyből” – írta visszaemlékezésében Tóth Imre későbbi színházigazgató. 

Jászai Mari mint Éva 

Ádámként Nagy Imre, Éva szerepében Jászai Mari, Luciferként pedig a pályakezdő Gyenes László lépett színpadra. A darab 1500 forint állami támogatást kapott, ami a színpadra állításához édeskevés volt. „Régi kosztümöket szedtünk elő, kopott díszleteket alakítottunk, festettünk át – megtettünk mindent, amit a kevés pénzből lehetett” – emlékezett vissza a Lucifert játszó Gyenes László. 

A Tragédia jelmezeit Paulay válogatta a színház jelmeztárából, a férfi főszereplők – Ádám és Lucifer – ruháit pedig ő maga tervezte. 

A női főszereplő, az Évát alakító Jászai Mari Feszty Árpád és Paczka Ferenc festőművészek segítségével minden egyes színhez új jelmezt csináltatott egy Váci utcai műteremben. A kor hagyományos gyakorlata szerint a jelmezek általában a színészek tulajdonát képezték, és vidéki színháznál az alkalmazás feltétele volt a saját ruhatár. A vezető színésznők Bécsből, Párizsból hozatták vagy a legelőkelőbb pesti szalonokban csináltatták a ruháikat. A pesti divatot a művésznők ruhái határozták meg.

„Nagy Imre és Jászai Mari asszony helyesen voltak kiválasztva Ádám és Éva sokféle szerepére. Amaz a férfi, emez a nő változékony és lényegében mégis egy alakjait lelkiismeretes gonddal és törekvéssel érvényesíték. Nem csupán szerepet kaptak ezúttal, hanem egész szereplést” – írta a bemutató után a Fővárosi Lapok. 

Kép

Jászai Mari Az ember tragédiája egyik előadásán – Forrás: Wikipédia

A kor nagyjai a premieren

„A Nemzeti Színház ma este fényesen ünnepelte meg egy lángelme diadalát: Az ember tragédiáját mutatta be. Mint ahogy nagy ünnepeken az egész háznép megjelenik a templomban: a magyar költészet ez ünnepén a Nemzeti Színház egész drámai személyzete, kivétel nélkül, színpadon volt. A nagy vállalkozást siker koronázta” – ez állt a Pesti Hírlap hasábjain. 

Az előadást követően egy írókból és művészekből álló társaság Paulay Ede tiszteletére lakomát rendezett, amelyen jelen volt Podmaniczky Frigyes politikus, a Nemzeti Színház intendánsa, Mikszáth Kálmán író és a nagy mesemondó, Benedek Elek is.

 A közönségsikerre való tekintettel még ugyanabban az évben tizenháromszor játszották a darabot. Több mint száz előadást ért meg, és a bemutató utáni hat évben valamennyi vidéki nagyvárosban műsorra tűzték. Egészen 1905-ig a Paulay-féle változat volt műsoron a Nemzeti Színházban. A Magyar Írók Szövetsége 1984-ben kezdeményezte, hogy az ősbemutató évfordulóját nevezzék ki a magyar dráma napjának.

Források:
- Az ember tragédiája ősbemutatója a sajtó tükrében
http://madach.hu/old/tanulmanyok/mk107.pdf 
- https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-irok-elete-es-munkai-szinnyei-jozsef-7891B/p-9E91B/paulay-ede-9FD32/ 
- https://fidelio.hu/szinhaz/emberisegkoltemeny-a-bortonbol-erdekessegek-az-ember-tragediajanak-szinpadi-valtozatairol-174229.html 
- http://madach.mtak.hu/hu/01.htm 
- https://nemzetiszinhaz.hu/torteneti-attekintes 
- https://szinhaz.net/2012/02/23/imre-zoltan-nemzeti-szinhaz-tragedia-1883/ 
- https://hu.wikipedia.org/wiki/Paulay_Ede