Matriarchális társadalmak a mai világban – ahol a nők vezető szerepben vannak
A matriarchátus – bár az ősi társadalmakhoz kapcsoljuk – a mai napig jelen van a világ különböző pontjain, ezekben a közösségekben a nők irányító szerepet töltenek be. A hagyományos közösségek számára a legértékesebb a föld és az állatállomány, így azok a csoport igazi vezetői, akik e két dolog felett rendelkeznek. A matriarchátusnak nevezett társadalmakban a nők birtokolják és öröklik a földet, a termelőeszközöket, meghatározó szerepük azonban eltérő mértékű: van, ahol „egyeduralkodók”, van, ahol háttérből irányító megkerülhetetlen tényezők, és van, ahol a férfiak a döntéshozók, ám csak a női leszármazás jogán juthatnak hatalmi pozíciókba. Pillantsunk be ezekbe a különleges társadalmakba!
Minangok: anyáról lányra száll a név és a vagyon
4,2 millió tagjával a Minangkabau a világ legnagyobb matriarchális társadalma. Az indonéziai, szumátrai minang közösség matrilineáris: minden gyermek az anyja nevét kapja, és az anyja klánjához tartozik. A minang nők a családnevüket, valamint a rizsföldek és házak tulajdonjogát is az anyjuktól öröklik. Vallási és politikai kérdésekben ugyan a férfiak irányítanak, de ezt a nők engedélyével teszik.
A hozományt a menyasszony családja határozza meg a vőlegény végzettsége és szakmája alapján.
Az esküvő napján a vőlegényt a menyasszony otthonába viszik, ahol elvégzik a házassági szertartást, a nikát. A közösségben az idősebb nők irányítanak mindenkit, vitákat rendeznek el, megfeddnek bárkit, akivel probléma adódott, házassági kérdésekben közbenjárnak, különféle rituálékat végeznek. A minang férfiaknak rendszeres bevételi forrással kell rendelkezniük, és gondoskodniuk kell a gyermeknevelés költségeiről. Sok férfi elhagyja faluját munkát keresve, és csak alkalmanként tér haza, de nincs beleszólása a háza ügyeibe.
Bribrik: a nagymama adja át az ősi tudást
Hasonlóan a minangokhoz, Bribri lakói is matrilineáris rendszert követnek, azonban exogám, azaz nyitott házasságban élnek. A bribrik Costa Rica legrégebbi őslakosai (kb. 10 ezer emberről van szó), minden klánjukat kiterjesztett családnak tekintik, és mindegyik más-más szerepet tölt be a társadalomban. Csak nők örökölhetik a földet, ezért a férfiaknak el kell hagyniuk a saját klánjukat, és egy másikba kell költözniük, hogy párt találjanak. A házasságkötés után azonban a férjek nem laknak a feleségükkel, csak meglátogatják őket. Amikor lány születik a klánban, az igazi ünnep, mert ez biztosítja a klán fennmaradását.
A bribriknél az anya és főleg a nagyanya adja át az ősi tudást a klánról és a világról a kislányoknak, mégpedig dalokkal, főleg altatódalokkal.
A lányok oktatása nagyon fontos a bribrik számára. Bár a nőknek kiemelt szerepük van a közösségben, a férfiak és a nők együtt töltik be a legtöbb meghatározó társadalmi pozíciót, például egyaránt tagjai a Szokásjogi Bíróságnak és az Idősügyi Tanácsnak. A matriarchális rendszer ellenére tehát a nők és a férfiak itt a legtöbb területen egyenlők. Abban is hisznek, hogy az emberek és minden más élőlény is egyenlő, például az állatokat és a növényeket az emberrel egyenlőnek tekintik, társadalmuk a kölcsönös tiszteleten alapul.
Khaszik: nem költöznek a férjük házába
Az indiai khaszi őslakos törzsben is anyjuk vezetéknevét kapják a gyerekek, ám ennek ironikus módon patriarchális gyökerei vannak. A khaszi férfiak gyakran harcoltak a földekért, a párjuk nélkül maradt khaszi nők pedig ezalatt újraházasodtak, vagy más partnert kerestek, így gyakran nehézzé vált a gyermek apjának megállapítása. A társadalom „törvénytelennek” minősíthette volna ezeket a gyerekeket, de az elődök nem akarták, hogy méltatlan helyzetbe kerüljön a nő, ezért úgy döntöttek, hogy a gyerekeknek az anyjuk vezetéknevét kell viselni. A világ más matriarchátusaihoz hasonlóan a tulajdon itt is az anyáról a lányra száll, és az anyai származáson keresztül vezetnek mindent. A lányok szabadon élhetnek az ősi otthonukban, vagy elköltözhetnek, kivéve a legfiatalabb lányt (ka khadduh), aki a vagyon őrzője, és aki a házasságkötése után sem megy el otthonról, hanem gondoskodik szüleiről, és anyja halála után a család vezetője lesz.
A házaspároknak nem kell a nő szüleivel élniük, de egy khaszi nő soha nem költözik férje házába.
A férfiak házasságkötéskor kapnak egy részt a lányos szülők vagyonából, de a legnagyobb részt mindig a legidősebb nővér kapja. Míg a lányok másutt Indiában gyakran szembesülnek akadályokkal a tanulás és a munka terén, a khaszi nők előtt nincsenek akadályok a társadalmi érvényesülésben.
Garók: vőlegényszökések, pótházasságok földje
Az északkelet-indiai garo etnikai csoport hasonló rendszer alapján működik, mint a khaszik. Gyermekeik anyjuktól öröklik a nevet, mindenki az anya rokonaihoz kapcsolódik, a férfiak pedig házasságkötés után feleségük otthonába költöznek. A törzs ugyanakkor hisz a nemek közötti egyenlőségben, vagyis a munkamegosztásban, ezért az ingatlanok a nők tulajdonában vannak, de férfiak irányítják azokat. A garo nemzetség földjének vezetője a „matróna” férje, a községi tanácsot pedig a falu összes felnőtt férfi tagja alkotja. A lányok öröklik a földet és egyéb ingatlanokat, de nem egyformán örököl minden lány – általában a legfiatalabbat választják noknának, aki a legnagyobb területet kapja, cserébe gondoskodik a szüleiről.
Az ő számára a férjet a szülei választják ki, a vőlegényt szertartásosan elfogják, de akár kétszer is megszökhet.
A többi lány az anya kívánsága és elképzelése szerint kap földet, és maga választhat magának férjet. A fiúk csak egy kis tulajdonrészt kapnak, hiszen úgyis elhagyják az anyai házat. Egyetlen felnőtt sem maradhat pár nélkül; megözvegyülés vagy a házasság felbontása esetén pótházasságokat kötnek. Összeférhetetlenség esetén a házasságok felbonthatók; a törvénytelenül született gyermekekről pedig mindenképpen gondoskodnak, hiszen mindenkinek családban kell élnie.
Mosuók: nők királysága, nagybácsik tisztelete
Még kevesebb párkapcsolati kötöttségben élő matriarchális közösség Kína délkeleti részén a „Nők Királysága”. A mosuo gyerekek teljesen az anyjuk családjához tartoznak, és sokszor nem is ismert a gyermek apja, mert nem fontos. A mosuók úgynevezett „sétaházasságokban” élnek: ebben a rendszerben egy pár közös megegyezéssel dönt úgy, hogy kapcsolatot tart fenn, de nem élnek együtt, családjuk otthonában maradnak. A férfi ellátogat a nő házába romantikus randevúra, de napkeltére haza kell térnie. A kapcsolat addig tart, ameddig mindkét fél akarja, és nem jár társadalmi vagy gazdasági kötelezettségekkel. Sokan összekeverik ezt a promiszkuitással, de ez inkább monogámia, amiből szabadon kiléphetnek, és újabb monogám kapcsolatot létesíthetnek. Az ilyen házasságokból származó gyermekeket az anya családja neveli fel, bár az apának is lehet némi szerepe gyermeke életében, ha abban minden érintett megállapodott. A ház mátriárkája (általában a nagymama) abszolút hatalommal rendelkezik, minden döntést ő hoz meg. Az apák és férjek nem élhetnek a házban, de nagybácsik, testvérek, fiak és unokaöcsök bármikor beköltözhetnek, ha hívják őket.
A gyerekek oktatásáért általában az anyai nagybácsi felel, és később a gyerekeknek törődniük kell idős nagybátyjaikkal.
Így érik el, hogy a férfiak se maradjanak magukra öregkorukban. Egyébként a férfiak felelősek minden halállal kapcsolatos dologért, beleértve a temetést és az állatok leölését is. A kínai kommunista vezetés természetesen nem nézte jó szemmel ennek a népcsoportnak a többségi társadalomtól gyökeresen eltérő rendjét. Vezetőnőjüket átnevelő táborba zárták, húsz évet töltött börtönökben, de mindez nem változtatta meg a mosuók hagyományait.
Machiguengák: a harcias férfiakat elűzik
Nagyon más a machiguengák matriarchális berendezkedése: ők a perui esőerdőben, a dzsungel mélyén élnek, három–öt házból álló kis falvakban, településenként 20–35 taggal. Minden házaspár saját házat épít. A nők felelősek az élelem megtermeléséért, a férfiak pedig mindenben segítik a feleségüket. A nők gyakran „szövetkezeti” csoportokat alkotnak, együtt termelnek meg dolgokat, de hasonló férfi csoportok nincsenek. A férfiak alkalmanként összejönnek egy-egy sörlakomára vagy halászatra, amelyet egy befolyásos sámán szervez. A machinguenga családok élete békés, a férfiak csendesek, tartózkodóak, nagylelkűek rokonaikkal, szoros kapcsolatot ápolnak anyjukkal és nővéreikkel, valamint feleségükkel és gyermekeikkel egyaránt, az apák vigyáznak a gyerekeikre.
Az itt élők nagyon visszafogottak szexuális téren, a házasságtörés nem gyakori.
Békés természetükre jellemző, hogy nagyon ritkán harcoltak a történelem során, és akiben túlteng a harcias férfiasság, azt többnyire elűzik maguk közül. Ezért is szenvedték meg nagyon az 1990-es években a „Fényes Ösvény” gerillatámadásait – ám velük szemben valószínűleg akkor sem tudtak volna védekezni, ha harcedzettebbek.
Nagovisik: fókuszban a feleség kertje
A nagovisik Új-Guinea egyik nagy trópusi szigetének törzsét alkotják, és domináns szerepet biztosítanak a nőknek. Minden felnőtt nőnek elidegeníthetetlen joga van származási családja földjeire, a tulajdonjog pedig lányaikra száll. A férfiak a nők élelmiszertermelésétől függnek, és mindenben engedelmeskedniük kell. Például az a legnagyobb tiszteletlenség, ha a nő felszolgál egy ételt a férjének, és az nem eszik belőle. Ha összevesznek, a férfi nem eszik a felesége kókuszfáinak terméseiből – vagy azért, mert haragszik, vagy mert a felesége megtiltja neki. Ilyenkor általában békéltető törzsi aktus következik, és ilyenkor jellemzően a feleségnek kártérítést kell fizetnie: egy disznót.
Ha azonban a férfi már semmit sem hajlandó a felesége kertjéből fogyasztani, az válást jelent.
A házasság náluk azt jelenti, hogy a pár egy házban alszik, együtt sétál, együtt kertészkedik; a jó házasság pedig abban nyilvánul meg, hogy sok ehető növényt termesztenek, sok sertést nevelnek, és nagy lakomákat adnak. A nagovisik a kagylópénzt is fontos tulajdonnak tartják, disznóvásárlásnál, házasságcserénél, sértések, sérülések vagy halálesetek kompenzálására is használják.
Akanok: mindenki anyja nemzetségének tagja marad
Az akanok egy nagy nép Ghánában és Elefántcsontparton, a történelem folyamán több államot, királyságot alkottak. Matrilineáris társadalomban élnek: a pénzügyi és politikai ranglétrán a fontosabb pozíciókat férfiak töltik be, de a tisztségeket a nemzetségek anyai leszármazási oldalának figyelembevételével osztják ki; az öröklést és az utódlást is az anyai származás határozza meg. Társadalmuk alapcsoportjai az abusuák, amelyekbe azok tartoznak, akik egy ősanyától származtatják magukat női vonalon. Nemre vagy családi állapotra tekintet nélkül mindenki egész életén át az anyja nemzetségének a tagja marad, és mivel azonos nemzetségből tilos házasodniuk, a férj és a feleség külön abusuákhoz tartoznak, más háztartásban élnek. Így válik érthetővé közösségüknek az a sajátossága, hogy a férfiaknak fontos szerepük van lánytestvérük fiának nevelésében, de a saját fiuk nevelésében nem vállalhatnak szerepet.
Az egyik legismertebb akan származású ember Kofi Annan volt, az ENSZ első afrikai származású és Nobel-díjas vezetője, de számos politikust és tudóst adtak ők a világnak.
Umoja Usao: menedékközösség nőkkel és gyerekekkel
A matriarchális társadalmak közül a legkülönlegesebb talán Umoja Usao, amely egy csak nőkből és gyerekekből álló falu Kenyában. Bár látszólag sikeres a történetük, valójában nagyon szomorú, mert a mai napig menedékként szolgál ez a falu. A települést Rebecca Lolosoli, aki felszólalt a női nemi szervek kényszercsonkítása ellen, megverése után hozta létre 14 nőtársával együtt 1990-ben. Kezdetben bántalmazó házasságok és megerőszakolások túlélőinek menedéke volt, olyan nőké, akik korábban a kenyai Samburu törzshöz tartoztak, és férjeik tulajdonát képezték. Sok nőt bántalmaztak, vertek rendszeresen a családjukban. A férjük által elhagyott, a családjukból kidobott vagy másféle nyomorúságuk elől menekülő nők gyermekeikkel érkeztek Umojába, később pedig a sajátjaik mellé befogadtak árva és HIV-fertőzött gyerekeket is. A hajléktalan, megalázott nők maguknak teremtették meg ezt a világot.
Kezdetben sok atrocitás érte őket a környékbeli férfiaktól, ezért kunyhóikat tövises növényekkel vagy szögesdróttal vették körül, de mára egyre elfogadottabb a létezésük, állami segítséget is kapnak.
2015-ben 47 nő és 200 gyermek élt itt kommunaszerű közösségben. Kézműves termékek készítéséből és eladásából tartják fenn magukat, és kempinget is működtetnek a közeli Samburu Nemzeti Rezervátumba látogatóknak. A faluban a gyerekek tanulhatnak, mert van általános iskolájuk és óvodájuk is. Férfiak a mai napig nem lakhatnak itt, még a 18. évüket betöltő fiúgyermekeket is megkérik, hogy költözzenek el.
Forrás:
- https://www.thedailystar.net/star-weekend/news/among-garo-and-khasis-women-decide-who-gets-what-1711801
- https://www.bbc.com/travel/article/20210328-why-some-indians-want-more-mens-rights
- https://www.heliotricity.com/matriarchal-societies/
- https://www.yoair.com/blog/anthropology-the-indigenous-bribri-matriarchal-society-in-costa-rica/
- https://www.bbc.com/travel/article/20160916-worlds-largest-matrilineal-society
Így élnek a világ legidősebb emberei – Erre tanítanak a kék zónák lakói
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
