Ha egy gyerek kínaiul tanul, megsokszorozza versenyképességét a munkaerőpiacon – „A kínaiul beszélő magyar alkalmazott kincset ér!”

„Három fiunk közül a legnagyobb nemrég kezdte el az egyetemet, ikerfiaink még általános iskolába járnak. Szülőként nagyon pártoljuk a nyelvtanulást, mert úgy véljük, a gyerekek fejlődéséhez, a kognitív készségek és a memória fejlesztéséhez ez a legjobb eszköz. Engem mindig érdekelt, mi történik a nagyvilágban, és mindig is irigyeltem azokat, akik külföldön éltek vagy tanultak. Feleségemmel azt szerettük volna, hogy erős nyelvi képzést kapjanak a gyermekeink, legyen szó akár angol, német vagy épp francia nyelvről. A lényeg, hogy nyelvet tanuljanak” – mondja Tóth Gábor, aki a praktikusságot is figyelembe vette akkor, amikor feleségével úgy döntöttek, a Magyar-Kínai Két Tanítási Nyelvű iskolába íratják gyermekeiket.

„Harminc évvel ezelőtt Kínából erőteljes kivándorlás kezdődött Magyarországra, amelynek következtében Budapest lett a kínai diaszpóra kereskedelmi központja. Emellett Kína és más ázsiai országok úgy megerősödtek gazdaságilag, hogy ha valaki tud kínaiul, akkor az a munkaerőpiacon gyakorlatilag megsokszorozza a versenyképességét.

Manapság egyre több kínai nagyvállalat dönt úgy, hogy Magyarországra helyezi európai központját, így számukra a kínaiul beszélő magyar alkalmazott kincset ér.

Az általunk választott Magyar-Kínai Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Gimnázium nagy előnye többek között, hogy anyanyelvi tanárokkal, cserediák- és ösztöndíjprogrammal is segíti a diákok fejlődését” – avat be az édesapa, majd beszél arról is, hogyan zajlik az oktatás ebben a Közép-Európában egyedülálló intézményben.

„Az oktatás kínai és magyar nyelven zajlik, de az angolra is kiemelt hangsúlyt helyeznek. Mondtam is viccesen a gyerekeknek, amikor elkezdték a sulit, hogy attól, hogy kínaiul tanulnak, az angolt még nem ússzák meg. Az iskola legfontosabb célkitűzése, hogy a kínai és magyar közösség gyermekei számára szeretetteljes iskolai nevelést és a magyar hagyományoknak megfelelő, magas színvonalú oktatást biztosítson amellett, hogy kínai tanítványaik megőrzik a gyökereiket, az otthoni tanterv szerint tanulják anyanyelvüket, és megismerkednek a több évezredes, gazdag kínai kultúra alapjaival. Gyermekeink heti 10–15 órában tanultak anyanyelvi tanárokkal kínaiul, a nagyobbik egy ideig kínai nyelven tanulta a matematikát, később az informatikát, az országismeretet és a testnevelést is. Ő 2009-ben kezdte az általános iskolát, és itt is érettségizett, azt szokta mondani, hogy minél jobban megismeri a nyelvet, annál jobban látja, mennyi tanulnivalója van még.”

A beszélgetés során az is kiderül, hogy nem csupán a fiúk mélyedtek el a kínai nyelv világában, hanem Gábor is. „Szolidaritásból két éven át tanultam kínaiul.

Azt a házi feladatot csináltam meg én is, amit a nagyfiam kapott az iskolában. A kínai köztudottan nehéz nyelv, főleg az írásbeli része, de felnőtt fejjel is meg lehet tanulni.

Én eljutottam addig, hogy pár alapmondatot el tudok mondani, de ennél több nem telik tőlem, tekintve, hogy ehhez a nyelvhez jó zenei érzék szükséges, aminek sajnos híján vagyok. Egyébként szakemberek kimutatták, hogy a kínai nyelvet tanulók és beszélők egyszerre használják a bal és a jobb agyféltekéjüket is, ami nem jellemző más nyelveket beszélők esetében” – magyarázza Gábor, s elárulja azt is, hogy a kínaiak már azért is nagyon hálásak tudnak lenni, ha valaki pár szót tud a nyelvükön.

„Amikor kint voltunk a családdal Kínában, csodájára jártak a helyiek a fiamnak” – büszkélkedik. 

Arra a kérdésre, hogy sikerült-e stabil baráti kapcsolatokat kialakítani a fiúknak az iskolának köszönhetően, így válaszol: „A legidősebb fiunknak több kínai barátja volt és van, mint magyar. Egy időben sokat jártak együtt kosárlabdázni, ilyenkor mindig kínaiul beszélgettek egymással. Az ikrek közül az egyiknek egy kínai kisfiú a legjobb barátja – sokszor szerveznek iskolán kívüli programokat. Az általános iskolában, amíg a diákok nem ismerik egymás anyanyelvét, jól elbohóckodnak, mutogatnak, aztán később, amikor már egyre több szót tudnak a másik nyelvén, a kommunikáció is egyre gördülékenyebb. A kínai diákok szerencsésebb helyzetben vannak, hiszen Magyarországon is anyanyelvi környezetben tanulhatnak, a tanórák nagy részében viszont magyarul kell megfelelniük. A tanárok tisztában vannak azzal, hogy egy nyelv sosem választható szét az adott nép kultúrájától, így evidens, hogy a diákok egymás kultúrájáról, hagyományáról (például a kínai tavaszünnepről) is tanulnak.

Szülőként hálásak vagyunk az iskolának azért a tudásért, amit a gyerekeink fejébe és szívébe csöpögtettek, csöpögtetnek.

Bízunk benne, hogy hasznukra fordítják a későbbi életük során” – teszi hozzá Tóth Gábor.