„Amit tiszta szívből csinálsz, megáldja az Isten” – Ásós Géza útja a cigánytelepről Békés legnagyobb étterméig

Nem nagy merészség gipszkartonozóként belevágni a vendéglátásba, ráadásul éttermet álmodni egy rossz hírű cigány kocsma helyére?  

A saját apám is, akivel nagyon jó a kapcsolatunk, azt mondta 2011-ben, hogy nem kellett volna Békésen éttermet nyitnom, ráadásul cigány éttermet, ilyen szegénységben… Az egész egy hamburgeres büfékocsival indult, mint az Üvegtigrisben Lalival, csak mi többet dolgoztunk. De az akkori városvezetés visszavonta a közterületfoglalási engedélyemet. Kellett egy hely, ahol a büfékocsit felállíthatom, bele voltam szerelmesedve. Mellette tovább építőiparoztam, de ezt nem akartam elengedni.  

A városban menőnek számító gyorsétkezdék, hamburgeresek üresek voltak, mi meg a „cigánysor” közelében éjjel-nappal nyitva voltunk, pénteken és szombaton a környékről mindenki hozzánk járt enni.  

Banki hitelből megvettük a cigány kocsmát azzal, hogy az elején csak az udvart fogjuk használni. A szomszédok meg örültek, hogy megszűnnek a randalírozások. Szerettem volna egy másfajta vendéglátást, hogy mondjuk hétvégeken este legyen egy kis zene, egy kis biliárd.  

De a cigányok nem jöttek, pláne, hogy nálunk már a rendelet előtt sem lehetett cigizni az épületben. A nem cigányok sem jöttek, mert cigány a tulajdonos, a büfékocsi forgalma is visszaesett. Sokat törtem a fejemet, aztán a Nemzetgazdasági Minisztériumtól nyertünk 11 millió forintot.  

Innentől már simán ment minden? 

Dehogy, egy nagyon keserves időszak kezdődött. Voltak olyan napok, amikor több újságíró vendég volt, mint fizető, és sok tőke kellett ahhoz, hogy az ételeket lefőzzük. Magyar szakácsot megtanítani cigány ételeket készíteni – ez nem igazán ment. Úgyhogy én meg a feleségem főztük a káposztát, a pacalt, a birkát.  

Kép

Kép: Jónás Jácint

Aztán 2012-ben a kolbászfesztiválon megéreztem, hogy az életben maradás lehetősége az, hogyha hozzánk nem jönnek a vendégek, akkor mi megyünk hozzájuk. Volt olyan év, amikor harmincöt fesztivál volt az ötvenkét hétből, vagy egy hétvégén három rendezvényen voltunk. Közben ment az étterem, de nem voltam elégedett a szakácsokkal. Két év után azt mondtam – mivel építkezéseken is dolgoztam, és volt egy gipszkartonos brigádom –, felteszek mindent egy lapra, abbahagyom az egyéb munkákat, csak én fogok főzni. Akkoriban a Magyar Pünkösdi Egyház cigánymissziója keretében szociális étkeztetést végeztünk.  

Reggel ötkor bementem, és este tízig, tizenegyig bent voltam, nem volt váltótársam. És képzeld, néhány nap múlva felhívtak: „Géza, ezt az új szakácsot tartsa meg!”  

Rengeteget dolgoztam, próbáltam beletenni apait-anyait, aztán egy vasárnap délután bezártam, leültem egy asztalhoz, összeszedtem az összes szállítólevelet, az összes bejövő számlát, és kiderült, hogy az egész totál veszteséges. 

A nagy lelkesedésben nem vetted észre? 

Nem, mert imádtam, de ezt nem lehet másképp csinálni.  

Nem volt üzleti vénád? 

Az azért volt… Lehettem kilenc- vagy tízéves, amikor egy idős magyar házaspár volt a szomszédunk, és Imre bácsi három pár élő tyúkot adott anyukámnak. Nagyon esett a hó, már kezdett sötétedni, amikor anyukám két pár tyúkot a kezembe adott, hogy vigyem ki az anyukájának és a testvérének ajándékba. Az úton kitaláltam, hogy ezeket én inkább eladom. Mondtam, hogy anyum küldte, ezer forint lesz párja.  

„Jaj, fiam, ez nagyon megéri, mondd meg, hogy köszönöm szépen” – én meg eltettem az ezrest. A nagynéném még egy százast is adott rá. Igen ám, csak elfelejtkeztem arról, hogy az öcsém is velem van, és neki nem adtam belőle, azért ő beköpött otthon. Hú, lett belőle akkora patália! A szakadó hóban vissza kellett mennünk, jött csóri anyánk is, és visszaadtuk a pénzt. 

Sokszor nekem is jólesik, hogy otthon a vendégeim bizalommal fogadják a főztömet. Mennyire kellett megküzdened ezért vendéglátósként úgy, hogy nem tanultad a mesterséget, és cigány konyhát viszel? 

Az embereknek egyáltalán nem volt bizalmuk irántunk. A magyarországi cigányokról az a kialakult kép, hogy tudnak énekelni, zenélni, táncolni, sportolni, amúgy meg elvégzik a fizikai selejtmunkát – szemétszedés, aszfaltozás, kátyúzás, árokásás –, ha megnézed, ezeken a helyeken tíz emberből nyolc cigány.  

A két fülemmel hallottam: „Mit akarnak ezek a cigányok? Hát ki eszik a kezükből?” Isten áldása, hogy a legnagyobb hangú ember evett nálunk egy tányér pacalt csütörtökön kezdéskor, és vasárnap délutánra Szeged hipermarketjeiből föl kellett vásárolni az összes pacalt, mert mind elvitték.  

Sajnos a cigány szónak van egy negatív jelentése, de én még mindig inkább cigánynak nevezem magam. Ha érettségi dolgozatot kellene írnom, abban használnám a romát, hogy ne legyen szóismétlés, és ne húzzák le a jegyemet. Hogy is nézne ki, ha azt írnám ki, hogy roma vendégszeretet? 

Kép

Kép: Jónás Jácint

Milyen a cigány vendégszeretet? 

A cigányos vendégszeretet az, hogyha bejössz hozzám, az utolsó falatot is odaadom, akkor is, ha holnap nem lesz mit ennem, mert a vendégem vagy. Ha libamáj van otthon, akkor libamájat adok, ha lecsókolbász, akkor lecsókolbászt. Nálunk egyébként 5000 forintba kerül a korlátlan étkezés. Testvérem, annyit eszel, amennyit akarsz, egyetlen feltételünk van, hogy ne legyen maradék a tányéron.  

És a család ment veled a kitelepülésekre, vagy nem is láttak ilyenkor otthon? 

Hát, ha nekem nem cigány feleségem van, akkor nekem már nincs feleségem, mert ezt a fajta életet, amit élek, hogy eljövök reggel négykor, és sosem lehet tudni, mikor megyek haza, nem tűrné el más. A cigány asszonyokba bele van ültetve, hogy ha a férjük a családért dolgozik, akkor megértők. Énrám otthon nem lehet számítani semmiben, olyan vagyok, mint egy negyedik gyerek. 

De a Kira vendéglő, ahogyan korábban a büfé vagy a pub is, a lányodról van elnevezve.  

Igen. Két lányom, egy fiam, két unokám van. Egyik lányom a felszolgálásért felelős, van egy kis négy-öt fős csapata. 

A lányodnak szeretnél ilyen férjet, mint te? 

Szeretnék olyan vőt, aki hasonlóképpen gondolkodik, mint én, de azt nem mondom, hogy hasonlóképpen dolgozzon is, mert saját magamon érzem néha a fanatizmust.  

Nincs hobbim, nincs, ami kikapcsol. Csak a főzés, a kiszolgálás, a vendéglátós hangulat, zene, hangzavar, ebben érzem jól magam.  

Szeretek felszolgálni, tulajdonosként lehetek nagyvonalú a vendégekkel… 

És ez nem csak spontán ötlet, hiszen éppen most ment az anyák napi akciótok, amikor az anyukák ajándékba kapták az ételt.  

Tele is voltunk. Én ezt nagyon élvezem, és miközben a vendégekkel beszélgetek, azon gondolkozom, hogy van-e a konyhán még birka vagy pacal, ez nekem az adrenalin.  

Az étlapotokon a karajból készült rántott hús mellett ott a csirkefarhát vagy a csirkeláb is, amit a szegények eledelének tartanak. 

A csirkefarhát a legjobb, én a levesbe is azt teszem, tíz emberből kilenc szereti, csak nem verik nagydobra. A csirkemellet nem is szeretem, de azért muszáj ennem, mert fogyókúráznom kell. Minden jószágnak, tyúknak, kacsának a csontos része a jó. Persze nem késsel-villával, hanem ketté kell törni, a lepke részről, az íves csontról le kell eszegetni, van benne egy picike kis belsőség, és ott a bőr, amit jó ropogósra lehet sütni. Amikor kisebbek voltak a gyerekeim, azt megsütöttem magamnak, mert nem ették, a többi részét meg bepaníroztam és kirántottam nekik.  

Kép

Kép: Jónás Jácint

Az ember nem volt mindig cigány vendéglős, nem volt mindig jómódú. Persze, most sem járunk Hawaiira, nincsenek luxus kategóriájú autóink, de az utolsó tíz évben sok mindent kaptam az élettől, amit egy cigánytelepről származó, negyvenhat éves cigány ember csak megkaphat. A kitüntetésektől kezdve az unokákig úgy, hogy a szüleim nem voltak párttitkárok vagy politikusok. Nemrég engem választottak a vármegye emberének Békésben. Kaptam Pro Cultura díjat, amit előző évben Lakatos Mónikának adtak. Hát hol vagyok én Lakatos Mónikához képest? Amit nem kaptam meg, az nem is fontos.  

Moldován András azt mondta egyszer a Cápák című műsorában, hogy a siker és a kudarc csak egy jelenlegi, pillanatnyi állapot a vállalkozó, az ember életében. El kell felejteni mindkettőt.  

Ha a kudarcon rágódsz, kudarc lesz az életed, ha a sikerrel foglalkozol, nagyképű leszel. Járhatnék tizenkét centivel a föld felett, mert kitüntettek, vagy mert itt ez a nagy étterem, és kifizettem a hitelemet. És akkor mi van? Attól még három napja negyed háromkor kelek.  

Háromkor elkezdek főzni, akkor, amikor a bulizósabbja szombat éjszaka épp lefekszik, az átlagember pedig a másik oldalára fordul. Nem azért csinálom, hogy kitüntessenek, hanem mert tudom, hogy az a nap, aminek a hajnalán felkelek, nagy nap azoknak, akiknek főzök. Legyen az ballagás vagy lakodalom. Én pedig szeretném, ha nem azon kellene idegeskedniük, hogy el fog-e készülni időben vagy finom lesz-e. Bíznak abban, hogy Géza főztjével nincs baj.  

Amit tiszta szívből odaadóan csinálsz, megáldja az Isten. Amikor reggel felkelek, imádkozom, amikor eljövök otthonról, imádkozom a családomért, nap végén meg hálát adok. Nincs ebben semmi érdekesség.  

Ez az interjú a Képmás magazin 2025. júniusi számában jelent meg. A magazinra előfizethet itt.