„Az elsődleges kapcsolatunk Isten után a házastársunk” – Út a szájharmonikától a Házas Misszióig

2025. 11. 07.

Muzslai Gábor és Muzslainé Nagy Etelka negyven éve kötötték össze az életüket. Tizenegy gyermekük született, s jelenleg tizennégy unokájuk van. De tragédiákat is megéltek e négy évtized alatt. Házasságuk elején komoly krízisbe került a kapcsolatuk, ám megtapasztalták, hogy Isten harcol értük. Ezért is szeretnék a 2=1 Házas Misszió vezetőiként a hozzájuk forduló párokat összekötni a Gondviselővel. 

Muzslai Gábor és Muzslainé Nagy Etelka házaspár
Muzslainé Nagy Etelka és Muzslai Gábor házaspár – Fotó: Bach Máté

Etelkával és Gáborral a budapesti Múzeumkert kávézójában találkozunk. Gábor mosolyogva meséli, hogy különösen fontos számukra ez a helyszín.

Gábor: Épp a Múzeumkertben, egy padon ülve szájharmonikáztam, amikor Etelkát – elmondása alapján – egy erős érzés és gondolat járta át, hogy engem akar boldoggá tenni egész életében. Már jártunk egy ideje, de akkor szeretett belém igazán. Én már a kezdetekkor szerelmes voltam.

Gábor, te tizenhét, Etelka tizenkilenc éves volt ekkor, egy év múlva pedig össze is házasodtatok. Hogyan indult a közös életetek? 

Etelka: Akkoriban a mi korosztályunk máshogy állt a házassághoz, és könnyebb is volt a pártalálás, a fiatalok nem görcsöltek rá ennyire. Ma sokan házasságkötés előtt karriert akarnak építeni, nekünk ez nem volt szempont. Azt éreztem, erős szeretet kapcsol össze minket, Gábor biztonságérzetet ad, és hogy vele szeretném leélni az életem, így nem is vártunk az esküvővel.

Gábor: Az esküvő után vidékre költöztünk albérletbe. Kezdő házasokként nem voltunk eleresztve anyagilag, egyszerű életformát éltünk, de ez nem zavart minket, mert boldogok voltunk együtt. 

Az évek során tizenkétszer költöztünk, és néhány évig olyan házban laktunk, ahol nem volt fürdőszoba sem. 

De fiatalként rugalmasak voltunk, lazán kezeltük ezeket a helyzeteket, majd lépésről lépésre anyagilag is kezdtünk fejlődni.

Tizenegy gyermeketek született. Bennem olykor felmerül a kérdés, lehet-e egyenlően szeretni ennyi gyermeket?

Gábor: Igen, mindannyiukat ugyanúgy szeretjük, legfeljebb a kapcsolódás jellege más, nem a mértéke, mivel más egyéniségek. 

Etelka: Minden gyerek Isten megismételhetetlen alkotása. Ügyeltünk rá, hogy ne hasonlítgassuk őket össze, hanem meglássuk, melyiküknek milyen képességei vannak, és mindegyikőjüket abban erősítsük. Fantasztikus érzés, hogy Isten ránk bízta őket, és segíthetünk olyanná válniuk, amilyennek megálmodta a személyiségüket. 

Meséljetek a nagycsaládos életről!

Etelka: A gyerekeket nagyszülői vagy bármilyen más segítség nélkül neveltük. Én otthon voltam velük harminc évig, és a gazdaságunkban dolgoztunk együtt a férjemmel. Sosem éreztem tehernek a gyerekeinket, ellenkezőleg. Élveztem velük foglalkozni, játszani, énekelni. Hajnalban korán keltem, és míg aludtak, kimostam, kiteregettem, hogy ne a közös időnket csorbítsa a házimunka. Időközben mind nagykorúak lettek, de a mai napig tartunk rendszeresen családi napokat, ezeken már az unokáink is jelen vannak. 

Gábor: Mivel sokáig gazdálkodással foglalkoztam, így otthonról végezhettem a munkámat, amibe a gyerekek élvezettel kapcsolódtak be. Élmény volt számukra a vidéki élet, az állattartás, ma ezért sokan fizetnek egy állatsimogatóban. Tartottunk teheneket, lovakat, szamarakat, juhokat is, ők pedig az állatok mellett felelősséget is tanulhattak. A közösen végzett munka azért is jó, mert benne a célok is közössé válnak, ez pedig erősíti a családi köteléket. Régen a gyerekek még az apától és az anyától tanultak el sok mindent, ami felkészítette őket az életre. Azt látjuk, a történelem során, az ipari forradalommal ez megváltozott, és felborult a család egyensúlya, az idő­hiány miatt sokkal kevesebb figyelem jut egymásra.

Etelka: Az, hogy a gyerekeink sok testvérrel nőttek fel, szociálisan érzékennyé tette őket. 

Emlékszem, az egyik lányunk kisiskolás korában meghökkenve mesélte, hogy az egyik osztálytársa egy tábla csokit hozott az iskolába, és az egészet egyedül megette, és nem jutott eszébe megkínálni másokat.

Mi otthon mindig annyi felé törtük a tábla csokit, ahányan voltunk, és ha valaki hiányzott, akkor annak félretettünk belőle. Gyakran fogadtunk be rászoruló családokat is az otthonunkba, missziós munkával is segítettük őket. Talán ennek is köszönhető, hogy több gyerekünk valamilyen segítő szakmát választott. 

Ennek a cikknek a folytatása a Képmás magazin legfrissebb, 2025. novemberi számában olvasható. Az aktuális Képmás kapható a nagyobb Relay és Inmedio üzletekben is; egyes újságos pavilonokban; a forgalmasabb MOL, OMV és Shell benzinkutakon; Auchan, Interspar és Tesco hipermarketekben; egyes Spar és Tesco szupermarketekben; egyes Bee, CBA, Coop és Real üzletekben.

A magazinra előfizethet itt.

Kérjük, támogasd munkánkat, ha fontosnak tartod a minőségi tartalmat!

Ha te is úgy érzed, hogy a kepmas.hu cikkei, podcastjai és videói megszólítanak, kérjük, segíts, hogy ezek a tartalmak továbbra is ingyenesen elérhetőek maradjanak.

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Legkedveltebbek