Két nő, olthatatlan irodalomszomj, számos közös előadás

– Hogyan emlékeztek a kezdetekre, hogyan jött létre az együttműködés?

Ugron Zsolna: Annát úgy ismertem meg, hogy hét évvel ezelőtt bemutattuk az Erdélyi menyegző című regényemet, és azóta is többször hívott irodalmi estekre. Amikor elindítottuk a Várkert Irodalom sorozatot a Várkert Bazárban, egy idő után látszott, hogy a nagy kultúrzajban karakteresebbnek, megjegyezhetőbbnek kell lennünk, és akkor jutott eszembe, hogy Anna személyisége, elkötelezettsége, eleganciája pont az, amit keresünk. Elég gyorsan eldőlt, hogy a sorozatnak két zászlóshajója lesz: az Aposztróf, amely Anna műsora, és az ENEMVÉ, azaz Nagy Magyar Versek, amelynek én vagyok az állandó közreműködője, szerkesztője, mesélője.

Juhász Anna: Valóban Zsolna kötetei adták az alapot a megismerkedésre. 2016 novemberében egy kávéházi estemen ismét Zsolna volt a vendégem, és az akkor megjelent kötete, a Hollóasszony. Ezt követően a decemberi Radnóti Miklós-programomra olyan sokan jelentkeztek, hogy a régebbi, kávéházi helyszínen tudtam, hogy nem fognak elférni a vendégek – megkerestem Zsolnát, hogy tud-e helyszínt, ő pedig azonnal felajánlotta, hogy menjek a Várkertbe, ahol ő akkor már irodalmi programokat hívott meg, fogadott be. Hatalmas szerencse, hogy szabad volt az a decemberi nap, így 750 fővel megtartottam az estet. Ezután ültünk le a vezetőséggel és kezdtük el tervezni a sorozatot. Pont összeért az ő gondolatuk az én igényemmel, vagyis hogy egy nagy helyszínen tarthassak irodalmi rendezvényeket. 2017 áprilisában startoltunk egy Szabó Magda irodalmi programmal a nagyteremben.

– Ritka, hogy két nő éveken át harmóniában tudjon együttműködni.

Ugron Zsolna:

Amíg megvan a kölcsönös tisztelet és egymás munkájának elismerése, addig ez flottul működik.

Nagyon hiszek a női hálózatokban (egyszer majd doktorálok is a 17. századi női hálózatokból, remélem). Alapvetően mindketten járjuk a magunk útját, de ha tudjuk, támogatjuk egymást. Anna nagyon lelkiismeretes, szorgalmas, kitartó, és szenvedélyesen szereti a magyar irodalmat. Amit több mint egy évtized alatt felépített, az példa nélküli. Nem is csoda, hogy többen próbálják utánacsinálni, több-kevesebb sikerrel.

Juhász Anna: Azt gondolom, Zsolnával egyező a világunk sok szempontból: folyamatosan dolgozunk, kitalálunk valamit, az életünk nagyon sűrű és kultúrával teli. Nem várunk semmire, hanem tesszük a dolgunkat. Engem nagyon inspirál az a kitartás és elhivatottság, ahogy Zsolna könyvtől televízión át nagycsarnokig viszi a művészetek üzenetét, s nem magáról beszél, hanem mindig az alkotásról, a történelemről. Aki olvas minket, láthatja, hogy valóban elismerjük egymást.

Kiegészítjük egymást: én szervezek, felépítek és népszerűsítek, Zsolna az alkotó, író ember.

– A Várkert Irodalom eddigi történetéből felidéznétek szíveteknek különösen kedves, emlékezetes közös projektet, előadást?  

Ugron Zsolna: Nagyon szerettem a Nők Aranyban című előadásunkat, ahol kortárs költők, írók, színésznők szedték versbe Arany János egy-egy balladai hősnőjének belső monológját, Lackfi János pedig Arany bőrébe bújt. Az Ady-estünk is nagy siker volt, és ha minden jól megy, jövőre talán újra műsorra tűzzük a Színésznők forradalma című műsort, ahol a márciusi ifjak feleségei, szeretői mesélik el, hogyan is tört ki a forradalom Pesten.

Kép

Kép: Várkert Bazár

Juhász Anna: A sorozat három és fél éve alatt minden programot nagyon szerettem, élmény készülni az estekre. Most belém hasít a Hamvas Béla-est 2017-ből, amelyet Szőcs Géza író nyitott meg, aki nemrég hunyt el. Géza számára Hamvas munkássága, életműve nagyon fontos volt, megtisztelő volt vele beszélgetni. Már az első évben létrehoztam a Várkert Irodalmon belül egy mini-sorozatot, az Irodalmi szerelmeket, amely a közönség kedvence. Ezeken az esteken megidéztük már Szabó Magdát és Szobotka Tibort, Mészöly Miklóst és Polcz Alaine-t, Nemes Nagy Ágnest és Lengyel Balázst, emellett számos nyugatos szerzőt. Beszélgettem Nagy Lászlóról, Pilinszky Jánosról, Ottlik Gézáról, volt vendégem Korniss Péter, Térey János, Cserhalmi György, Dragomán György, Szabó T. Anna és Habsburg György is.

– Milyen tematika szerint választotok előadásokat, fellépőket, beszélgetőtársakat?

Juhász Anna: Számomra a beszélgetős esteken nagyon fontos, hogy szakemberekkel, irodalomtörténészekkel megidézzünk egy-egy irodalmi életművet. Hogy a versek, a szövegek elhangzása mellett beszéljünk a szerzőkről és a köztük lévő kapcsolatokról. Például Tandori Dezső, Babits Mihály és Pilinszky János vallásosságáról, Móra Ferenc szerelmi költészetéről vagy Márai Sándor feleségének, Matzner Lolának az életéről és naplóiról. Nagyon szeretek olyan irodalmi ritkaságokat az estekre hozni, amikkel máskor, máshol nem találkozhatnak a nézők, eredeti hangfelvételeket és fotográfiákat. Öröm, hogy szakmai partnereim az irodalmi intézmények. A sorozatban figyelek a kerek évfordulókra, és arra is, hogy a fellépő színművész vendégek valamilyen szálon kapcsolódjanak az irodalmi témához, hogy ők is megszólalhassanak az este és elmondják, az adott író számukra mit jelent.

Ugron Zsolna: Az Aposztróf és az ENEMVÉ más: a verseknél minden hónapnak van egy témája, gondolatsora, idézete, ehhez választunk verseket, színészeket, zenét. A Várkert Irodalom sorozatnak vannak rendkívüli előadásai is, mint a fent soroltak, vagy éppen Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni naplója, amelyet évek óta játszik nálunk Hámori Gabi, töretlen sikerrel. Egy előadásra hívtuk, de olyan népszerű lett, annyira otthonra lelt nálunk az előadás, hogy maradt.

– Az elmúlt évek tapasztalatai szerint a közönségnek mennyire sikerült felkelteni az érdeklődését a hazai kortárs írók és költők, egyáltalán az irodalom iránt?

Ugron Zsolna:

Nekünk van a legcsodálatosabb közönségünk. Sokan törzsvendégeink, gyakorlatilag önszerveződően.

Még most, a járvány idején is a szigorú ültetési szabályokkal ugyan, de telt házak előtt zajlottak az estjeink. Fantasztikus érzés felfedezni újra és újra az ismerős arcokat a nézőtéren, látni, hogy randevúprogram lettünk, vagy éppen elegáns hölgytársaságok esti programja, örülünk az egyetemistáknak, a lelkes tiniknek is. Amikor külföldön élő barátaimnak mesélem, hogy havonta öt-hatszázan vesznek jegyet verseket és dalokat hallgatni, nem hisznek a fülüknek. Szóval boldogság, na.

Juhász Anna: Egyetértek. Amikor tíz éve, 2010-ben létrehoztam – még egy kávéházban – az irodalmi est műfaját, az volt a vágyam, hogy egy közösséget biztosítsak, amelynek bárki a tagja lehet, aki szeret olvasni, akinek fontos az irodalom. Ezen az úton indultam el, sok helyszínen dolgoztam és dolgozom, és hatalmas sikernek érzem, hogy a Várkert Irodalommal az álmomat megvalósítottuk, ahogy Zsolna mondja: estéről estére közel 700 nézőnk van. Ez nagyon nagy dolog!

A Várkert Irodalom ma Magyarország legnépszerűbb irodalmi sorozata, amire büszkék vagyunk.

– Mennyire írták át a novemberi-decemberi terveiteket a világjárvány miatti korlátozások?

Ugron Zsolna: Online leszünk, indulnak a streamelt előadások, mint tavasszal. Örülünk, hogy legalább így lehetünk. Várjuk, mikor lehet újra élő közönségünk, én nagyon szeretném már azt is látni, ahogy a nézőink mosolyognak vagy nevetnek.

Juhász Anna: Mindent megteszünk, hogy a munkánkkal erőt, hitet, kitartást és szép pillanatokat adjunk a közönségünknek, ezen és ezért dolgozunk, és hálás vagyok, hogy megtehetjük.

Kép

Kép: Várkert Bazár

Ugron Zsolna: Novemberben nálunk a hét főbűn köré szerkesztődnek a versek, klasszikusok és kortársak, súlyosak és viccesek. Karinthy, Csukás István, Arany János, József Attila, Nemes Nagy Ágnes, Varró Dani és mások verseivel. Lesznek haikuk is, ahogy egy ideje mindig, és most limerickek is. Decemberben pedig Annával, Böjte Csaba atyával, Palya Beával és Berecz Andrással szeretnénk majd készülni az ünnepre.

Juhász Anna: Egyébként a legutóbbi programunk, a Rejtő Jenő-est épp egy nappal a rendezvénystop előtt zajlott. Azt kell mondanom, egy sziget, menedék lett az a program két órára – kizártuk a külvilágot, és Rejtő életét, szövegeit, verseit és híres prózai műveit idéztük meg, sok-sok zongoraszóval. Rejtő Jenő élete tele van legendával, történetekkel, aminek a fele nem is igaz, de a Rejtő-képhez ez hozzátartozik. Számomra a mostani felkészülés alatt a legizgalmasabb a Karinthy Frigyeshez fűződő barátsága volt, kettejük kapcsolata, és megrázó, hogy Karinthy életének utolsó estéjén is ott volt Rejtő.

– Vannak, akik azt szorgalmazzák, hogy nem kellene Jókait (és klasszikusokat) olvastatni a diákokkal, merthogy nehéz a nyelvezete. Mi erről a ti véleményetek?

Ugron Zsolna: Jókai talán tényleg vontatott, de Krúdy? Karinthy? Arany elképesztően nagyvonalú és pontos ma is!

Nem hiszem, hogy a klasszikus azt jelenti: régi, poros, unalmas. Inkább az a baj, hogy ma már sokszor a piac megpróbálja az olvasó intellektusát és igényeit alábecsülni és azt kiszolgálni.

Azt például nem is tudom értelmezni, hogy nem kell a teljes Egri csillagokat elolvasni, hanem annak csak a rövidített verzióját. Ez így butaság. Vagy olvassuk el, vagy ne! A Mona Lisát sem mutatjuk úgy meg, hogy valaki felskicceli egy vászonra a körvonalait.

Juhász Anna: Pont a napokban tartanék irodalmi tárlatvezetést a balatonfüredi Jókai-házban, ha nem lenne karantén. Nekem nagyon izgalmas, hogy Jókai Füreden, alig pár hónap alatt írta az Arany embert, ezt a páratlan művet. Az irodalmi múltat mindig újra kell értelmezni, olvasni, gondolni. Ez olyan, mint az újrafordítás.

– Nem tartotok attól, hogy a Z generáció egyszer csak úgy dönt, hogy nem akar kezébe fogni többé könyvet? A modern technológiák, mint például az e-book átírhatják a klasszikus irodalomfogyasztási szokásokat pár éven belül?

Ugron Zsolna: Nekem vannak nem is tudom milyen generációs gyerekeim, ők olvasnak. Eddig úgy tűnik, működik: lépést tudnak tartani a képernyőlapozgatással, és közben könyvet olvasnak, füzetbe írnak naplót, ceruzával rajzolnak. Emellett e-bookoznak (ahogy én is). Mindegy, milyen a csomagolás, csak olvassunk! Csak aki olvas, az tud absztrakt módon gondolkodni, elvonatkoztatni. Aki megnézi filmen, akinek megmutatják, annak nem kell a képzelőerejét fárasztania, edzenie elméjét. Amúgy szerintem sokkal érdekesebb téma, hogy a papírt nem az e-book szorítja ki, hanem a hangoskönyv. Ezen is lehetne szörnyülködni, de nézhetjük úgy is, hogy körbeért egy folyamat.

A történetmesélés élő szóval indult, az írásbeliség elterjedése után jegyezték csak le gondolataikat az emberek, most pedig másképp ugyan, de visszatérünk a hangos meséléshez.

Juhász Anna: Az én kislányom még nagyon picike, kétéves múlt, úgyhogy nálunk a mesekönyv a mindennapok része. Nincs gépezés, evés közben mesenézés, csak könyv, rajzolás, beszélgetés. Ráadásul nekem nincs e-könyv olvasóm, lassan a sok könyv kiszorít minket a lakásból, de így nőttem fel, ezt szeretem. Költő lánya vagyok, egész gyermekkorom a versek, az irodalom bűvöletében telt. Apukám dolgozott a belső szobában, majd amikor végzett, kijött, és felolvasta nekünk, amit írt. Csoda volt, varázslat! Ezért kezdtem el regényeket olvasni, és fedeztem fel magamnak a verseket, a női sorsokat. Az írott szó mindig velem volt, életem szép és nehéz pillanataiban is. Az olvasás támaszom lett és boldogságom. Ezt adom, adjuk tovább.