Aszály és özönvíz között, évszakok nélkül? – Magyar gazdák a változó időjárás szorításában

Jó néhány éve érezhetjük saját bőrünkön az éghajlatváltozást. Ennek ellenére sokan még mindig nem tudják, hogyan kellene viszonyulniuk a szélsőséges időjáráshoz köthető problémákhoz. A helyzet a gazdáknak is fejtörést okoz, évről évre újabb kihívásokkal kell szembenézniük. A családi gazdaságban tevékenykedő Veréb Ádám négy éve foglalkozik aktívan őstermeléssel, de édesapja már 2003 óta ezt csinálja. Mivel szántóföldi növénytermesztéssel foglalkoznak, elsősorban búzát, árpát, repcét, napraforgót termesztenek, a kukorica már szinte teljes mértékben eltűnt a térségükből. 

„Egyre több olyan időszakban kell nagy kihívásokkal kell szembenéznünk. A 2010 és 2020 közötti években még minden kiegyensúlyozottabb volt, a piaci és az időjárási körülmények is jobbnak tűntek. De 2022-ben volt egy történelmi aszály, és az ukrán válság is nehezítette a helyzetet” – mondja a gazda.

Az említett száraz időszak kapcsán Veréb Ádám felidézi, hogy szinte az összes növényükben kár keletkezett, a terméshozam pedig jelentősen csökkent. Az elmúlt években sem voltak ritkák az effajta időszakok, a 2025-ös évet is sokan a legrosszabb periódushoz hasonlítják. 

Ennek ellenére előfordulnak kilengések a másik irányba is, 2023-ban például annyira csapadékos volt az ősz, hogy valaki el sem tudta vetni a termést.

„Egyre jobban felmelegedik a nyár, érzékelhető a kitolódása is. Mi itt, az Alföldön még az őszi kultúrában és valamennyire a téli csapadékban is bízunk. Az idei tavasz olyan hektikus volt, hogy a májusban vetett szemes cirok a váratlan lehűlés miatt nehezen tudott fejlődni. Már nemcsak a nyári időszak, hanem az összes évszak a feje tetejére állt” – magyarázza. 

A fiatal gazda úgy érzi, kevés lehetőségük van ellensúlyozni az időjárás hatásait. Bár sokan az öntözésben látják a jövőt, legjobb esetben is csak a szántóföldek egytizedének öntözésére van lehetőség. A növénytermesztésben viszont működőképes megoldást jelenthet az övezetek kialakítása, aminek lényege, hogy a kukoricát meg az érzékenyebb növényeket a csapadékosabb területen termesztik. Jó módszer lehet a vízmegőrző gazdálkodás és a minimális talajművelés, hiszen vannak már olyan technológiák, amikkel a felesleges szántásokat el lehet kerülni.

Fontos lenne segíteni egymást

Veréb Ádám úgy érzi, az emberek nehezen fogadják el az új módszereket, ragaszkodnak inkább a régiekhez. Bár tiszteli a nála tapasztaltabbakat, szerinte a magyar gazdatársadalom elöregedőben van, nem igazán akad utánpótlás. „Fel kell ismerni a változásokat, amikhez valamilyen módon alkalmazkodnunk kellene.” 

„A környéken már nagyon kevesen szántanak, a gépgyártóknál is érzékelhető az elmozdulás az új technológiák felé. Ők is tudják, újításra van szükség.”

A gazdák többsége nem lát fényes jövőt a termelésben, hiszen az időjárás nemcsak fokozatosan melegedik, hanem egyre szélsőségesebbé is válik. Szerintük ez a jelenség a következő években csak fokozódni fog. Már egyre kevesebb a lassú, áztató eső, telek szinte nincsenek, a hőhullámok is egyre gyakoribbak.

Veréb Ádám gyakran készít és oszt meg videókat az interneten a termesztéssel és bármely más gazdasággal kapcsolatos témában. Ezzel egyrészt a kreativitását szeretné kiélni, másrészt arra törekszik, hogy gazdatársainak üzeneteket közvetíthessen a saját tapasztalatairól, és segíthessen néhány tanáccsal.

„Hiányolom a magyar gazdatársadalomból a kommunikációt. A közösségi médiában tudnánk a legkönnyebben beszélni egymással. Én rendszeresen külföldi videókat nézek Amerikából, Ausztráliából és más országokból – szinte ámulattal figyelek egyes tartalmakat, annyit lehet tanulni belőlük. Ha valaki bemutatja, hogy egy teljes évben vagy szezonban milyen nehézségekkel nézett szembe, abból a többi gazda is sokat meríthet” – véli Ádám.

Egybefolynak az évszakok

A Greenpeace Magyarország kampányfelelőse, Pribéli Levente úgy gondolja, az átlagos melegedésnél is nagyobb problémát jelenthet a szélsőséges időjárás egyre gyakoribbá válása. Ez a melegedési trend ellenére akár hidegrekordokat is eredményezhet a közeljövőben, elég csak a kemény tavaszi fagyokra gondolni.

„Korábban a sokéves átlagot nézve június volt a legcsapadékosabb hónapunk, ehhez képest idén alig esett ebben a hónapban. Úgy tűnik, sokkal rövidebbé válik a tavaszt követő nyári időszak, és utána mintha egyfajta száraz évszak köszöntene be, amely még az őszbe is belenyúlhat. 

Felénk, a Vértesben hónapokon át nem esett számottevő csapadék, kérdéses, mikor érkezik ősszel jelentősebb. A forróság pedig csak fokozza a párolgást.

Az is bizonytalan, mikor lesznek az első igazán hűvös éjszakák, és lesz-e majd egyáltalán valódi hótakaró” – veti fel a kampányfelelős.

Az elmondottak miatt már most is nehéz megkülönböztetni az évszakokat, a határok eltűnni látszanak. Mivel a meleg és a hideg időszakok rövid időn belül váltakoznak, a fagykárok a hazai gyümölcstermesztésben már most kimutathatók. Az időjárásban érzékelt kilengések miatt, egyes véleményekkel ellentétben a jövőben nem az várható, hogy Magyarország mediterrán országgá fog válni, hiszen nem egyenletes változással nézünk szembe, hanem az egymástól különböző szélsőségek fokozódásával, ami akár kemény téli időjárást is eredményezhet a következő években. Az ország jelentős részén a száraz kontinentális klíma jelleg válik központivá, ami az erdős sztyepp és sztyepp zónának kezd megfelelni.

Egyre nagyobb a vízhiány

Pribéli szerint a mérséklés és az alkalmazkodás fogalmát érdemes külön is megemlíteni. A mérséklés a probléma enyhítésére vonatkozik, ilyen például az üvegházhatású gázkibocsátás csökkentése. Ha a problémát mégis tovább fokozzuk, ahelyett, hogy enyhítenénk, egyre nehezebb lesz alkalmazkodnunk a rohamosan romló körülményekhez. 

Alkalmazkodásra jó példát jelenthet, hogy amennyiben igyekszünk közelebbről beszerezni az élelmünket, kevésbé leszünk kitéve a tőlünk távoli országokat sújtó természeti károk következményeinek. 

Más szempontból viszont a hazai aszályok kárait néha épp a külföldről érkező élelmiszerek ellensúlyozzák, az arányokat tehát ebből a szempontból is meg kell találni – az azonban egyértelmű, hogy a mai mértékű importfüggést csökkentenünk kell.

„Sok olyan dolgot teszünk társadalmi szinten, ami gátolja azt, hogy az éghajlatváltozáshoz alkalmazkodni tudjunk. Az egyik ilyen a vízpazarló tevékenységek sokasága, például a meggondolatlan mezőgazdasági öntözés. Magyarországon nagy mértékben csökken a felszín alatti vizek mennyisége, ez a kútvíz esetében is látszik. Ha igyekszünk többféle növényt termeszteni, az segítheti az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást – szükség van a sokféleségre, hogy valami mindenképp beváljon.”

Pribéli Levente azt is nehezítő tényezőnek tartja, hogy a belvizek megjelenését évszázados távlatban problémaként értelmezték, és számos vízfolyást kikotortak, ezek a tevékenységek tovább szárítják a tájat. Bár úgy látja, a vízügynél már vannak próbálkozások a helyzet javítására, a társadalmi működésünket több szempontból újra kellene gondolni. Fontos lenne a meglévő erdők védelme, az erdős sztyepp (nem zárt erdők, hanem erdőfoltok, fás növényzet és gyepek mozaikja) jellegű élőhelyek létrejöttének támogatása. A drámaian szárazodó alföldi régió jelentős részén a zárt erdőknek elsősorban a vízfolyások mentén lenne helye.

„Az alkalmazkodás legalapvetőbb eleme az lenne, hogy az élővilág gyógyulását és helyreállását segítsük, nézzük meg, milyen spontán folyamatok zajlanak, próbáljuk meg ezeket másolni és tanulni belőlük.”

A szakember összességében úgy gondolja, az egyéni változtatások mellett szükség lenne az infrastruktúra átalakítására is, hiszen az extrém körülmények idővel például áramkimaradásokat is okozhatnak. Nagyon fontos törvényes keretet teremteni a vízgazdálkodás, az agárirum mellett ennek a szektornak a szabályozására is, a jövőben várható súlyos következményeket így lehetne időben megelőzni.

Pribéli Levente szerint a klímaváltozás következményeit és a jövőbeli aszályok mértékét nem lehet pontosan előrejelezni. Van előttünk nagyon rossz, kevésbé rossz és kicsit jobb út is, a cél egyértelműen az lenne, hogy országos és globális szinten is a minél jobb kimenetelért tegyünk.