„Ne sodródj! Ne azt csináld, amit mindenki csinál” – Papp Miklós az életközepi válságról

A Spiritusz adásában a megszokott fogalmak mellett más kulcsfontosságú szavak is előkerülnek: új horizont, elit, erósz és hűség, társfelelősség, életstílus, sodródás. „Ódzkodom attól, hogy rögtön életközepi válságról beszéljünk, mintha ez eleve negatív lenne, beszéljünk inkább életközepi átmenetről. Valaminek vége van, valami kezdődik, és abban jó is van” – hívja fel a figyelmet Papp Miklós.

Mindez szorosan összefügg a korábbi életünkkel: az átmenet intenzitása sokszor attól függ, mennyire vagyunk elégedettek addigi eredményeinkkel. „Mindenképpen vannak emberek, akiknél az átmenet kicsit zajtalanabb, egyenes vonalúan fejlődnek, nincsenek nagy drámai törések az életükben. És vannak, akiknél ez sokkal zajosabb és drámaibb. 

Az ember soha nem lenne elégedetlen, ha nem tudna a többről. Az ember soha nem csalódna, ha nem tudna a teljességről. 

Az új életszakasz nemcsak drámai, negatív módon tud beköszönni, hanem úgy is, hogy az ember kinövi ezt a szakaszt, és felfedezi: van családom, van munkahelyem, van erőm, kedvem, intelligenciám. Megnyílik az ember új horizontokra” – fogalmazta meg Bóna Judit műsorvezetőnek a görögkatolikus pap. 

Az életközép időszaka különösen intenzív tudatosságot hoz. Ilyenkor természetes, hogy számot vetünk: „Sikeres vagyok? Boldog vagyok?” Ezek a kérdések segítenek szembenézni azzal, hol tartunk az életben, és mit szeretnénk a jövőben. De ez az időszak sem csupán kérdésekből áll: megvan a maga előnye is. „Az ember ekkor már kevésbé függ mások véleményétől, mer stabilabb lenni. Van tapasztalatunk, kincsünk, erőnk, potenciálunk” – mondja Papp Miklós.

A haláltudat szerepe

Az életközépi válság gyakran kapcsolódik a veszteségekhez és az elmúlás tudatához. Ahogy az ember ráncosodik, őszül vagy elveszíti szüleit, nagyszüleit, szembesül az élet végességével. Papp Miklós szerint a haláltudat nem csak elrettentő, hanem irányadó is lehet: 

„A haláltudat nem megszomorítani akar, hanem azt, hogy a normális életet éljük. Ettől ember az ember, az állatnak nincs ilyen gondja. Az egészséges haláltudat segíti az életünk átmeneteit, és az életközépi szakaszban komolyan tud segíteni” – teszi hozzá. 

Az életközépi válság sokszor drámai formát ölthet, amikor az ember próbál visszamenekülni fiatalkori élményeihez. Papp Miklós figyelmeztet: „Ha vissza akarunk szaladni, és húszéves életet akarunk élni, az agyunk hátsó szegletében tudjuk, hogy ez hazugság.”

Az életközépi válság kezelése tudatosságot igényel. „Önismeret nélkül az ember az életét nem tudja vezetni. Ismernem kell, hogy melyik szakaszban vagyok, melyiket nőttem ki, és melyik vár rám. De ez még nem elég: stratégiát is kell kitalálni, merre tovább, merre nem – hangsúlyozza Papp Miklós. – Ne sodródj! Ne azt csináld, amit mindenki csinál. Tanulj azoktól, akik jól oldották meg az életközépi átmenetet. Vedd kezedbe a saját életed kormányát” – javasolja.

Közösség, jó példák és a hűség szerepe

Az életközépi átmenetben a közösségek szerepe kiemelt. Papp Miklós szerint ma is vannak olyan jó modellek, akikhez érdemes igazodni: „Fejlődünk. A teremtés és a megváltás is sikerült, kell, hogy legyenek sikeres életek. De nem mindig azok a sikeres emberek, akiket a média mutat, hiszen vannak, akik elrejtőznek. Az elit előrébb jár, ők úgy látják azt a korszakot, ahogy sokan még nem. Kolumbuszt kinevették, aztán elszántan ment előre, és új szintre emelte a közfelfogást.” 

„Minden területen vannak előrehúzók, akiket érdemes követni: a szakmában, a hitben, a családos életben.”

Papp Miklós szerint az erkölcsi mérce meghatározó: „Na, ez a kemény dió, hogy ki az elit. Én Jézusra szoktam hivatkozni: gyümölcséről a fát. Akiken azt látod, hogy kiegyensúlyozottak, működik az életük a szakmájukban, a családjukban, a spiritualitásukban – ők az elit.”

A boldogság keresésében gyakran hallani az érvelést: „Jogom van boldognak lenni, kipróbálni, amit nem próbáltam ki 14 évesen.” Papp Miklós azonban ezt a jogászi szemléletet nem támogatja: „Az embert nem a jogok teszik boldoggá, hanem az értékek. A jog az értékes élet védelme, a minimum erkölcs. Ne a jogokat, hanem az értékeket nézd” – vallja. 

Az életközépi válság megoldása a hűség és az önazonosság megtartásában rejlik. „Valamiben hűségesnek kell lennem: a házastársamhoz, a hitemhez, a szakmámhoz. És ugyanakkor lehetőség van újítani, többre vágyni, kielégítetlen vágyakat elővenni. Életközép táján vegyük elő, amit 14 évesen szerettünk volna. De nem cél, hogy teljesen kiforduljak magamból, hanem hűségesnek lenni és közben újítani, rugalmasnak lenni, konzervatívnak és progresszívnak lenni egyszerre. Ez egy izgalmas dinamika.”

Kép

Fotó: Emmer László

Érett döntések és stratégia

„Sajnálom, hogy az iskolában megtanulunk deriválni, de például hogy hogyan kell döntéseket hozni, azt nem.

Az etikaórán elővehetjük, filozófiaórán is, de a gyakorlatban ritkán tanítják, hogyan hozzunk érett döntéseket” – veti fel a görögkatolikus pap. 

Papp Miklós hangsúlyozza, hogy a döntésnek van egy stratégiája: „Van hat–nyolc lépcsőfoka, és azokon végig kell menni. Csak így tud az ember olyan döntést hozni, amivel békességet tud kötni akár húsz év múlva is. Komoly munkát igényel. A döntés ne legyen gyors, kapkodó büfögés: hogy így valamit érzek, és akkor hirtelen cselekszem. Ebben érzelmek, lelkiismeret, racionalitás és mások hangja is jelen van. Végig kell járni a döntéshozatal stratégiáját, és akkor tudok nyugodt lelkiismerettel dönteni.”

Egy válságos időszakban hajlamosak vagyunk másokat hibáztatni, miközben a kulcs gyakran a mi kezünkben van. Papp Miklós szerint nem feltétlenül a döntéseket kell megváltoztatni – hanem az életstílust, amelyben élünk: „A házasságnál nem a házastárs döntésén kell változtatni, hanem az életstílusunkon, ahogy eddig éltünk…”

Ez a gondolat a munka, a hit vagy akár a szabadidő terén is igaz: a döntés megtörtént, de az életstílusunk formálható, alakítható, és ez gyakran vezethet tartós változáshoz.

Házasság az életközépi válság tükrében: tanulni együtt

Az életközép sok házasságban felszínre hoz kérdéseket és feszültséget. Sokan ilyenkor érzik először, hogy nem boldogok, de Papp Miklós szerint a kulcs a közös kommunikáció és a fejlődés: „A közös cselekvés közös beszélgetést előfeltételez. Mindenképpen beszélgetni kell, és azt mondanám: drágám, újítsunk. Nem házastársat cserélni, hanem merrefelé van még nekünk tovább.”

A titok nem a vádaskodásban rejlik, hanem a kérdésekben: mit tehetünk, hogyan fejlődhetünk együtt, milyen új stílusban élhetjük a házasságunkat. 

Papp Miklós gyakorlati tanácsa: a közös tanulás, a lelkigyakorlatok vagy új hobbik – legyen az tánc, kertészkedés, fényképezés vagy akár méhészkedés – újra közel hozhatják a házaspárokat, és erősítik a kapcsolatukat.

Az életközépi válság gyakran a szexualitásban is jelentkezik, de Papp Miklós rámutat, hogy a probléma ritkán maga a szexuális aktus: sokkal inkább az érósz légköre számít. „A házasságban a szexualitás nemcsak a szexuális aktusról szól, hanem az egész erotikus légkörről. Ahogy minden nap megcsókolom a házastársam, megölelgetem, megpaskolom a hátát, mindennapos érintések legyenek.”

Ha ez a légkör játékos, őszinte és vidám, a szexuális élet is boldogítóbb lesz. A kis figyelmességek nemcsak a házastársakat kötik össze, hanem a gyerekek számára is értékes mintát adnak: látják, hogy a szeretet, az ölelés és a gyengédség a mindennapok része.

Kép

Megbocsátás: Istenhez és egymáshoz fordulás

A házasságban elkerülhetetlenek a hibák, a bántások és a kudarcok. Papp Miklós szerint a megbocsátás kulcsfontosságú: először önmagunknak, majd a házastársunknak, végül az Istenre bízva. „A megbocsátást a Jóisten kezdi el. 

Nem azt mondja, hogy ha minden rendben van az életetekben, majd akkor megbocsátok, hanem a gödör alján megbocsát. Ha az Isten nekem megbocsát, akkor magamnak is könnyebb. 

A másikra ugyanígy tekintek, Isten neki is megbocsát, akkor én is meg tudok bocsátani.”

Ez a folyamat felszabadítja a házastársakat, és lehetővé teszi, hogy a múlt sebei ne határozzák meg a házasság következő évtizedeit. „Kezdd el a megbocsátást, és mások is rászoknak. Az életünk nemcsak a miénk, hanem a gyerekeinké, a következő generációé, a híveinké is.”

A példamutatás a házasságban különösen fontos: nemcsak a konfliktusok láthatók a gyerekek számára, hanem az is, ha a szülők harcolnak a kapcsolatukért, és végül együtt maradnak. Ez hosszú távon a gyerekek életképességét is támogatja. „Az ember egy nyers istenképiség, és életünk ikonját folyamatosan festjük. Természetesen sosem leszünk kész a képpel, hanem majd Isten fejezi be a festést, amikor meghalunk.”

Ez a kép megnyugtató: a változás nem arról szól, hogy hibáztunk, hanem hogy van lehetőségünk fejlődni, színesíteni életünket és kapcsolatainkat. Az életközépi átmenet tehát nemcsak krízis, hanem lehetőség: a számvetés, a tanulás, a kíváncsiság és a szolgálat ideje. Nem újkeletű jelenség: Dante is beszél róla az Isteni színjátékban, amikor az emberélet felén „egy nagy sötétlő erdőbe jutott”. A tanulság: mindig van lehetőség visszaszállni a jó útra, megújítani kapcsolatainkat, életünket és hitünket.

A teljes beszélgetés itt hallgatható meg.