Egészséget a határon túli magyaroknak – magyarul!

– Körülbelül öt évvel ezelőttre nyúlik vissza a Segítség.ma előzménytörténete. Mi történt akkor?  
– A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) dolgoztam, elnöki megbízottként egy határon túli hálózat kiépítése volt a feladatom. A HÖOK határon túli kapcsolatainak még nem volt intézményesített kerete, de egy-két év alatt sikerült Prágától Belgrádon át Bukarestig létrehozni ezt. Úgy működött, mint a HÖOK, csak szélesebb vetületben. A kisebbségi létből fakadó határon túli problémákat szerettük volna itthon is érthetővé tenni, ehhez magyarországi hallgatókat próbáltunk helybe vinni. A hallgatók akkor váltak igazán nyitottá, amikor kitaláltuk, hogy a leendő hivatásukat gyakorolva, a már meglévő tudásuk alapján segíthetnék az ott élőket egy-egy ilyen úton. Nagy sikert aratott az együttműködésünk a Semmelweis Egyetemmel, amikor Kárpátaljára vittünk ki egy 40–60 fős magyar kontingenst – hallgatókat és orvosokat –, hogy az ottani magyaroknak egészségügyi szűrést biztosítsanak. Kicsit kamikaze ötlet volt hivatalos engedély nélkül a schengeni övezeten kívülre több tízmillió forint értékű eszközt kivinni, ilyen kezdeményezés az egyetemi képzés során sem volt soha.

– Hogy nézett ki a gyakorlatban az a bizonyos szűrés?
– Izgalmas romantikája volt annak, hogy egy-egy óra alatt kellett felépítenünk a szűrőpontot például egy óvodában vagy egy református templomban. Az elején egy napra két települést is beterveztünk, azaz kétszer építettünk-bontottunk. A hat alkalommal összesen körülbelül négyezer helyi magyar jutott el hozzánk. A hallgatók is élvezték: ha hétfőn meghirdettük, hogy kedden lehet regisztrálni, kedden 9 óra 10 perckor már több mint négyszázan regisztráltak. A Semmelweis Egyetem valamennyi karáról érkeztek, 10-15 százalékban külföldiek is. A kínai, japán, norvég vagy USA-beli hallgatóknak igazi kultúrsokkot jelentett, hogy a határt elhagyva évtizedek óta nem látott betegségekkel – torokgyík, tömeges hepatitis – találkoztak. Meglátták, milyen az, ha valahol úgymond nincs vagy rossz hatásfokkal működik az egészségügy. Ha elfogyott az EKG-papír, szereznünk kellett Ukrajnában, de csak túl nagyot sikerült, így helyben valaki fémvágóval levagdosta.

– Kalandosnak és megdöbbentőnek hangzik. A tapasztalatok milyen következtetésekhez vezettek?

– Az egyik tanulság: a betegeknek leginkább az számított, hogy az anyanyelvükön elmondhatták, mi a bajuk.

Az embernek nyilván intim környezet kell ahhoz, hogy a gondjairól beszéljen. Ha ezt ukránul kell megtennie, nem az anyanyelvén, lehet, hogy inkább el sem megy az orvoshoz. A tömbmagyarság akár az egész életét leéli anélkül, hogy ukránul kellene beszélnie. A másik: a magyar nyelvű szakemberek semmilyen formában nem voltak kereshetők. A különböző területeknek – logopédus, gyógytornász, gyógypedagógus – nem is volt elég fellelhető képviselője, a betegedukáció szintje és a hajlandóság, hogy az emberek orvoshoz menjenek, borzasztó alacsony volt. Olyan műhibákkal találkoztak például a szülészorvosok, hogy a frissen született csecsemőnek az orvos szüléskor meghúzta a lábát, elcsúszott a medencéje, csípőficama alakult ki. Ilyenkor családi szájhagyomány útján kezelték, felkötötték a nyakán keresztül a lábát. Volt olyan páciens, aki csak szédült, de olyan magas volt a vércukorszintje, hogy nem mutatta ki a mérő: a kóma vagy a halál szélén állt. A gyógyszerhamisítás mértéke is óriási, ráadásul a hamisítványokat a gyógyszertárakban bolti eladók adják el. Nem kell az ilyesmiért Afrikába menni…

– Milyen lépéseket tett, miután a HÖOK-nál a stafétát átadta másnak, és 2019-ben elkezdte szervezni a Segítség.ma szolgáltatását?
– Felvettem a kapcsolatot határon túli szakemberekkel. Szerencsére az első ember, akivel egyeztettem, Szapu Zsófia felvidéki pszichológus, aki az Egyesült Államokban is kutatott, abszolút képben volt a – járvány miatt azóta még inkább elterjedt – telemedicinás, távkapcsolattartásos lehetőségekkel. Szakembereket gyűjtöttünk hát a különböző régiókból, hogy felmérjék, Erdélyben, a Felvidéken, a Vajdaságban és Kárpátalján mi a pontos helyzet. A diaszpóráról sem feledkeztünk meg, hiszen Németországban, Angliában vagy Ausztráliában is rengeteg magyar él. Az USA-ban több százezren illegálisan tartózkodnak, lejárt turistavízummal. Kigondoltunk egy egyszerű, piactér alapú felületet egy könnyen és gyorsan használható magyar anyanyelvű adatbázissal, amely révén az ellátáshoz való hozzájutás utolsó utáni pillanatáig követhetjük a regisztráló pácienst. Eljuttatjuk konkrét időpontfoglalásig a megfelelő szakemberhez, a kisebb határon túli magánellátóknak pedig ezzel ügyviteli hátteret biztosítunk. Az ellátás bizonyos százaléka történhet akár a Segítség.ma-n keresztül.

November óta működik a felület, már 400 körüli regisztráltunk van, abból körülbelül 120 a szakember: orvos, pszichológus, gyógypedagógus. Bárki ingyen regisztrálhat, akinek a határon túl van szüksége ellátásra, vagy aki ott szakember.

Illetve az is, aki határon túliként Magyarországon tanul, és határon túli orvosnál szeretne magának gyakorlati helyet. Néhány határon túli szakember adja nekünk az inputokat az oldal fejlesztéséhez, s a menedzsment az egészet Budapestről kezeli.

– Ha jól tudom, szakmai kapcsolatépítés és kapcsolattartás céljából is érdemes regisztrálni…
– Az is alapvető probléma, hogy – csak a példa kedvéért – ha mondjuk egy pozsonyi nőgyógyásznál telt ház van, akkor, mivel az orvosok nem tudnak egymásról, nem tud kit ajánlani a betegnek maga helyett, aki a közelben magyar nyelven elérhető. Ezen is segíthet a felület, főleg, ha egy speciálisabb szakterületről van szó.

Szakember úgy is regisztrálhat, hogy őt nem látják a páciensek, de ők egymást a többi orvossal igen.

És az utánpótlás kérdése is fontos. Sokan magyarországi egyetemen tanulnak, s nemigen van rálátásuk a lehetőségeikre a szülőföldjükön. Ha regisztrál egy diák, látni fogja azokat a szakembereket, akik hallgatót fogadnának szakmai gyakorlatra, és hazatérhet a hivatását gyakorolni. A Facebook-oldalunkon pedig betegedukációs beszélgetések zajlanak szakemberekkel, érintettekkel, amiket a YouTube-csatornánkra is feltöltünk. Ezek információt adnak azoknak, akik nem tudnak a helyi ellátási lehetőségekről, és eddig Magyarországon kerestek maguknak orvost, vagy ott sem.

Kép

Veres Márton

– Melyek azok a szakmai jellegű tanácsadások, amik átvihetők az online térbe?
– Például a várandósgondozás területén gondolkodunk ebben, ez 80 százalékban megoldható online.

Mivel a kismamák érezhetik magukat a legkiszolgáltatottabbnak, tesztjelleggel Kárpátalján tematikus várandósgondozást indítunk.

Tíz kismamának tíz alkalommal különböző szakemberek bevonásával Zoom-beszélgetéseket tartunk: dietetikussal, szülész-nőgyógyásszal, gyógypedagógussal, pszichológussal. A védőnői hálózat is hungarikum, de amúgy is élen járunk a terhesgondozásban, például Nagy-Britanniában sokkal kevesebbet vizsgálják a kismamákat. Pedig Londonban, sőt például Bajorországban is születnek magyar gyerekek, és online számukra is kivitelezhető ugyanaz a tanácsadás. A Covid megmutatta, hogy működik, és nincs ennél költséghatékonyabb módszer. Ha nem is vihetjük át az ellátás száz százalékát az online térbe, miért ne szolgáltathatna például egy felvidéki logopédus Erdélybe vagy Kárpátaljára is? Nem feltétlenül az embereket kell mobilizálni.

– Az Angliába, Németországba költözött egészségügyi dolgozókat is bevonnák a rendszerbe?
– Szeretnénk őket is láthatóvá, elérhetővé tenni. Nem úgy tekinteni rájuk, hogy itt hagytak minket, hanem úgy, hogy ők is fontosak nekünk. Nyugat-Európában is van kereslet az ott élő magyarok részéről a magyar nyelvű ellátásra, fontos lenne, hogy ezek az emberek is eljussanak egymáshoz, vagy legalább tudjanak egymásról. Minden ország más jogrenddel és ellátási struktúrával rendelkezik, ezért akkor leszünk hatékonyak, ha minél több országból tudunk a tanácsadásba is bevonni ott dolgozó – akár – ápolónőket. Ha valaki külföldön várandós, tudja, mikor kihez kell fordulnia, mit kell elintéznie, hogy ne ad-hoc Facebook-csoportokban terjedjenek az esetleg téves információk, hanem dedikált szakemberektől származzanak.

– Milyen visszajelzések jöttek eddig, és mik a konkrét tervek, célkitűzések a közeljövőre?
– Az elmúlt hónapban huszonöt sikeres kapcsolatfelvétel volt, ahol már az ellátás is megtörtént. Sokan most ébrednek rá, hogy a környezetükben van ilyen vagy olyan lehetőség, és ezt jelzik vissza. Volt olyan gyógypedagógus, aki tőlünk tudta meg, hogy a szomszéd településen van egy intézmény, ahol pont olyan szakembert keresnek, mint ő, azaz kvázi állást talált a felületünkön keresztül. Lehet értékelni is az ellátást, a rendelő minőségét, a segítőkészséget, azt, hogy valóban anyanyelven zajlott-e minden. Év végére szeretnénk elérni 1000–1200 szakember regisztrációját abból az összesen körülbelül 6 ezerből – plusz a diaszpóra –, akiket elérhetünk.

Emberközpontú ügyfélkapcsolati rendszert működtetünk, a felület a Kárpát-medence szintjén egyedülálló.

A határon túli magyaroknak ismeretlen volt az is, hogy az orvosával online konzultáljon, ez Magyarországon is csak az elmúlt évben terjedt el. De mi ebben látjuk a jövőt. Végtelen sok pénz és idő spórolható rajta, ebben mindenki érdekelt. Csapatunk jelentős része sokat járt Nyugat-Európában vagy az USA-ban, onnan is tudjuk, mit jelent udvariasan viselkedni az ügyféllel, ezzel a szemlélettel dolgozunk. Nagyon várjuk a visszajelzéseket, ha bárkinek kérdése vagy javaslata van, hiszen a fejlődési folyamat legelső pontján tartunk, a weboldal fejlesztése is folyamatos. És persze várjuk a szakemberek regisztrációját!