Arcvonások pennával: Amikor a sajtkészítő versel – Weiner Sennyey Tibor

Úgy élek én a Földön, mint egy csöndes isten:
Mindenem megvan, mégis semmim sincsen.
Meggyötörtem magam nagyon még ifjan
Rózsák közé hevertem, szerettem és ittam.

Virágim hervadásit de nehéz látnom,
De mert csak az igaz virágzik számon
Hallgatni hervadásról lehetetlen,
Öntudatlan is bűnös lehettem.

S most ez gyötör engem meg nagyon,
Rossz rekeszbe préselt égi hatalom.
Látom bűneim mik kicsik és nagyon,
S az ami voltam egykor – már nem vagyok.

(Úgy élek én a Földön – részlet)

Saját magát a csilitermelő szentendrei költőként határozza meg, bár végzettségét tekintve magyar nyelv és irodalom szakos sajtkészítő. Tőle hallottam például egy vonatút során, hogy margarint sosem szabad enni, mert az az élelmiszerkészítés legalja, a maradék maradékából készül.

Saját magát a csilitermelő szentendrei költőként határozza meg  – Kép: Balogi Virág

Ehhez hasonló hasznos életvezetési tanácsokkal is nyugodtan fordulhatunk hozzá e-mailen és Messengeren, és biztosak lehetünk benne, hogy WST sohasem rántja elő ezekért a számlatömbjét, mégis hasznos tudással gazdagodunk.

Egykori tejipari technikumban szerzett oklevelét Szegeden váltotta diplomára, és déli tartózkodása idején máig maradandó nyomot hagyott a város kulturális életében. Szegeden írta Magyarország eddigi legzöldebb verseskötetét (Versek a kisházból), amelyért díj helyett egy üveg szekszárdi vörösbort kapott, több részletben.A szakma mégis arra az induló könyvére emlékszik igazán, amelyért egy balatoni kéknyelvű mellett Gérecz Attila-díjat is megítéltek, és amelynek kapcsán a kritikusok gyakran kifogásolták, hogy az egyszárnyú madarak (az ún. pihik) valójában nem is repülhetnének.

Azt mondtad Lydiám versemet olvasva
Távoli várban magányos herceget látsz
Tűnődök ezen hó szitál a gyep fölött
Elfagy a lég pedig ki sem hűlt az ágy
Vajon csak testünk melegíti föl a lélek
És egy-szem ember a világ?
(Lydiám versemet olvasva – részlet)

WST többszöri indonéziai kalandja után jelenleg Szentendréről irányítja a Drót című irodalmi-közéleti portált. De szerkesztői tevékenysége nem merül ki ennyiben, mert a Csillagszálló kulturális utcalap irodalmi részét is gondozza. Emellett a felsőoktatásban is megvetette a lábát, hiszen már évek óta a Rajk László Szakkollégium hallgatóival beszélget arról, hogyan érdemes enni a főtt sonkát, és hogyan olvassunk verset akkor, amikor az Adrián egy cukrászdában ülve ristrettót rendelünk kedvesünkkel, és éppen Fiume magyar múltjáról merengünk.

Weiner Sennyey Tibor az irodalom minden szeletébe belekóstolt már. Irodalomtörténészként ő mentette meg nekünk Békássy Ferenc életművét, aki angol és magyar nyelven alkotó költőként 1915-ben, 22 évesen esett el a keleti fronton, miután hazatért Angliából hazájáért harcolni. Annak idején még Babits is felfigyelt rá, és bár Cambridge-ben emléktáblája van Békássynak, a magyar irodalom eddig feledésre ítélte. Most azonban kezd visszaszivárogni a kánonba, egy-egy komoly szakmai munkában is előkerül a neve.

Tölts, fiú, isteni bort, 
Lángban köröttem az ég!
Tűz aranyozza a port,
Fény a sok venyigét! 

(Békássy Ferenc: Bacchus)

Békássy és Weiner Sennyey rokonlelkek. Mindketten zsennyeiek, és személyükkel összekapcsolják az antikvitást a kereszténységen át mai, ingadozó hitű korunkkal.

Egyesek el sem hiszik, hogy WST halandó. Úgy gondolják, a rómaiak idejében ragadt Pannonia provinciában, és valójában nemcsak ír olyan személyekről, mint Szapphó, Gül Baba, Tesla vagy Rilke, hanem személyes jó barátja volt nekik. Ki tudja?

Drámájában, elbeszéléseiben, novelláiban (A nagy eretnek, Az anakronista) olyan történeteket oszt meg róluk, amelyek alapján se cáfolni, se megerősíteni nem lehet ezt feltételezést.

Weiner Sennyey Tibor – Kép: Balogi Virág

A szentendrei csilitermelő sajtkészítő költő azoknak is tartogat meglepetést, akik inkább hallgatnák a verset, mert úgy érzik, az olvasás kezd kimenni a divatból, vagy csak egyszerűen kíváncsiak a poétikai kísérletekre. WST már évek óta fellép csodákra képes keverőpultjával az ország különböző pontjain, hogy a sampler poetryvel összehozza egymással Weöres, Pilinszky és még számos magyar költő hangját (aki nem tudja elképzelni, ez milyen lehet, itt meghallgathatja). Egyre több helyre hívják, így ha valahol összefutnának vele, ne felejtsék el megkérdezni tőle: milyen bort érdemes kóstolni rózsametszés mellé, miközben az ember a kutyájával beszélget? Mert erre egyedül ő tudja a költői és mindennapi választ.

tudod a leveleket sokat kell
nézni nem azokat amiket
te írsz és nem is azokat
amiket mások neked írnak
azokat a leveleket amik a
fákon nőnek és virágok
szárain azokat kell sokat
nézni azokat a leveleket
hátha előbb-utóbb már nem
csak nézed őket hanem
értőn olvasod is mit üzen ő

(a levelekről)