Túl szép, hogy megromoljon! – praktikus útmutató friss zöldségekhez és gyümölcsökhöz

A környezettudatos háztartás nem csak a komposztálásról vagy a csomagolásmentes vásárlásról szól: azzal kezdődik, hogy okosan választjuk meg, mit viszünk haza, és otthon ügyesen bánunk vele. A tudatos tárolás apró, de hatékony lépés a pazarlásmentes konyha felé. Azért is szeretek régi szakácskönyveket forgatni, mert számos praktikát lehet belőlük tanulni, a szeleteléstől kezdve a menütervezésen, tároláson át odáig, hogy miként lehet tovább frissen tartani a zöldségeket. 

Mindezt kiegészíthetjük a mai tudásunkkal és a modern eszközökkel, így még többet tehetünk a frissességért és a pazarlásmentes háztartásért. 

Megfelelő darabok

Az első lépést a vásárláskor kell megtennünk. Magától értetődő, mégis jó tudatosítani, hogy mindig figyeljünk a minőségre: a zöldek színe legyen élénk, a növény felülete feszes, a gyümölcs illatos, kerüljük a puha, foltos példányokat. Kivétel, ha a piac zárásakor vagy élelmiszermentő appon keresztül csaptunk le az olcsóbb, ám kevésbé tökéletes darabokra. Ez szintén szuper dolog, ám az így szerzett áru általában nem alkalmas hosszú tárolásra, inkább gyors feldolgozással lehetnek igazi kincsek.

Megfelelő hely

Három kulcsszót tartsunk észben: hőmérséklet, etilén és légáramlás. Sok alapanyag jobban elvan a hűtő hidegében, ám van, amit inkább szobahőmérsékleten kell tartani. A burgonya, a hagyma, a fokhagyma, a banán, a paradicsom és az avokádó például így érzik magukat a legjobban – legalábbis amíg be nem érnek teljesen. Aztán az sem mindegy, hogy mit tárolunk együtt, ugyanis néhány gyümölcs természetes módon kibocsát etilént. Ez egy olyan gáz, amely segíti az érési folyamatot. 

Az etilénre érzékeny termékek (például brokkoli, saláta, káposzta, leveles zöldek) gyorsabban romlani kezdenek, ha etiléntermelőkkel együtt tároljuk őket.

Utóbbiak közé tartozik például az alma, a banán, az őszi- és sárgabarack, a paradicsom. Etilén létrejöhet az öregedéssel vagy a növény membránjainak károsodásával is (ez az úgynevezett stresszetilén), ha tehát hibás, túl érett darabokat rakunk a még épek közé, utóbbiak érése (és végső soron rohadása) is felgyorsulhat. 

Régi krumpli mellé se tegyünk hagymát, mert ezek egymást segítik a romlásban. Használhatunk viszont egy apró trükköt: ha a banán szárát betekerjük fóliával, lassíthatjuk az etilénkibocsátást. Fontos még, hogy a tárolandó zöldségeknek és gyümölcsöknek szükségük van a jó levegőáramlásra, különben gyorsan megadják magukat. A műanyag zacskó, különösen, ha nem szellőzik, egyenlő a korai romlással. Még ha perforált tasakban vittük is tehát haza a burgonyát vagy a hagymát, érdemes kivenni őket belőle.

Kép

Illusztráció forrása: Freepik

Megfelelő tároló

A legtöbb hűtött termék tovább marad friss, ha le van zárva: cipzáras műanyagzacskóban, újrafelhasználható szilikontasakban, szorosan záródó fedéllel ellátott edényben. Ezek megtartják a nedvességet, megakadályozva a kiszáradást, és segítenek megvédeni az arra érzékenyeket az etiléngáz hatásaitól. 

Hogy a párát felszívjuk, tehetünk a zöldség, gyümölcs alá papírtörlőt vagy mellé rizsszemeket. 

Kipróbálhatjuk a textilzsákot is, ebben jobban szellőznek, kevésbé párásodnak a zöldségek. 

Kép

Illusztráció forrása: Freepik

Mit hová és hogyan?

Burgonya, édesburgonya: hűvös, sötét helyen tartsuk, ahol mozog a levegő. Legyen külön a hagymától, a banántól és más etiléntermelőktől. 

Hagyma, fokhagyma: hűvös, sötét, alacsony páratartalmú helyen tároljuk. A már felvágott, de megmaradt hagymát viszont hűtőzzük.

Cékla, répák, paszternák, gyömbér: a hosszú távú tárolás szupersztárjai. Nem bocsátanak ki sok etiléngázt, ezért tarthatjuk levelesek, káposztafélék, brokkoli, karfiol mellett is. Hűtőszekrényben nagyon hosszan eltarthatók. A zöldjétől megfosztott répát, retket, szárzellert állíthatjuk vízzel teli üvegbe is, hogy roppanós maradjon. 

Retek: a levelei nélkül (ebből lehet leves vagy pesztó), légmentesen záródó edényben tárolva sokáig friss marad a hűtőben. Ha teszünk alá papírtörlőt, segíthetünk a pára felfogásában. 

Káposztafélék, brokkoli, karfiol: légmentesen záródó tárolóedényben vagy cipzáras zacskóban, lyukacsos textilzsákban hűtőben tartsuk. (Ha helyhiány van, akkor lehet negyedelni, ebben az esetben a vágás mentén idővel oxidálódni kezd a felület, de azt levágva a többi rész szépen használható.)

Leveles zöldek: hűtőben, mosatlanul tárolandó. Ha mégis megmostuk, salátacentrifugával szárítsuk le, és csomagoljuk papírtörlőbe, ez felszívja a felesleges nedvességet. A keményebbek (endívia, vízitorma, római saláta, jégsaláta) tovább elállnak, mint például a fejes saláta. A kissé fonnyadt példányokon úgy segíthetünk, ha az alját ujjnyi vízbe állítjuk. A leveles zöldségeket (például spenót) papírtörlővel bélelt, zárt dobozban tarthatjuk, a friss zöldfűszereket pedig vízzel teli üvegbe állítva, mint egy csokor virágot.

Alma: hűtőben, jól záródó műanyag edényben vagy műanyag (akár cipzáras) zacskóban érdemes tárolni, hogy csökkentsük az etilénkibocsátást. Ha ismerjük a hűtőnk hőmérsékleti zónáit, az almának a leghidegebbet válasszuk ki, így sokáig roppanós marad.

Körte: éretlenül szobahőmérsékleten, ha már puhul, mehet a hűtőbe.

Bogyós gyümölcsök: elkülönítve minden mástól, mosatlanul tegyük a hűtőbe, jól szellőző dobozba.

Dinnye: a sárga- és a mézdinnye érlelődhet a konyhapulton, utána mehet a hűtőbe. A görög rögtön a hűtőbe kerüljön. Ha már felvágtuk, a nyitott felületet folpakkal vagy méhviaszfóliával takarjuk. Felkockázva műanyagdobozban is tárolhatjuk, így jóval kevesebb ideig áll el, viszont hamarabb megjön a kedvünk kicsit csemegézni belőle, tehát hamarabb el is fogyhat. 

Mangó: éretlenül szobahőmérsékleten, éretten a hűtőben, de etiléntermelőktől elkülönítve.

Avokádó: hagyhatjuk (banán mellett) érni szobahőmérsékleten, amikor már jó, irány a hűtő! Ha nem használjuk fel az egészet, a vágott részt citromlével bekenve, lezárt edényben tárolhatjuk. Vagy szorosan az avokádóhúshoz nyomott műanyaggal becsomagolva. 

Citrusfélék: egy hetet kibírnak szobahőmérsékleten, hosszabb tárolás esetén jöhet a hűtő. Mivel a narancs és a grapefruit nem etilénérzékeny, tehetjük a banán mellé. A citromot, lime-ot viszont ne. (Ha sok citrusfélénk van, a „most és később” megközelítés lép életbe: egy részük a konyhapultra, egy részük a hűtőbe mehet.)

Gomba: a legjobb frissen, és a legrosszabb a bolti, műanyag dobozos, fóliás csomagolás alatt hagyni, mert úgy nagyon hamar romlani, nyálkásodni kezd. Érdemes inkább papírzacskóba tenni – ebben az esetben pár nap után sötét foltok jelenhetnek meg, ezeknek a daraboknak mélyebb, földesebb gombaízük lesz. Leveshez ez akár még jól is jöhet. Jó, ha a papírzacskót még egy papírtörlővel is kibéleljük, így tovább fogja bírni, de egy hétnél tovább nem érdemes tárolni.