Végh József pszichológus, volt túsztárgyaló: „A túlélés záloga a rugalmasság, a tudatosság és a saját magunkba vetett hitünk”

– A pandémia hatására az emberek életében különböző stresszorok jelentek meg. Az egyik az életmódváltás, amely szinte mindenkit érint. Nem járhatunk be a munkahelyünkre, az iskolába, edzésre, szórakozóhelyekre. Az éttermek, étkezdék bezárása sokak étkezési szokásaira is hatással van, több figyelmet és erőfeszítést igényel a táplálkozás. A családok otthon vannak, folyamatosan együtt, amiből számos feszültség adódhat. Különösen azoknál a családoknál jelennek meg problémák, akik akkor működnek jól, ha a családtagoknak időnként lehetőségük nyílik kicsit távol lenni egymástól. Egy másik stresszor a monotónia: nap mint nap, ugyanaz, ugyanúgy történik. A monotóniát előbb-utóbb felváltja a telítődés, és ilyenkor az idegrendszer úgy próbál ingerekhez jutni, hogy eseményeket generál. Ekkor következnek a családi, munkahelyi veszekedések. A gyengébben funkcionáló családokat a széthullás veszélye fenyegeti, míg a jól működő családok még inkább megerősödnek, mert összefognak, és a tagok támogatják egymást.

– Hogyan védekezhetünk a stresszorok hatásai ellen?
– Fontos, hogy megtanuljuk a stresszorok hatására bennünk felgyűlő energiákat megfelelő módon felhasználni, becsatornázni. Segíthet az intenzív mozgás, sportolás, zenehallgatás, olvasás, az elmaradt otthoni feladatok elvégzése, vagy ha a kedvenc hobbijainkkal foglalkozunk. A krízist meg lehet élni lehetőségként, amit arra használhatunk fel, hogy megújuljunk, valami mást próbáljunk ki. Ha ez nem sikerül, a stressz megbetegíthet minket, vagy olyan káros viselkedési formákhoz vezethet, mint például az agresszivitás, konfliktuskeresés, alkohol-, droghasználat.

– Milyen jelekből veheti észre magán valaki, hogy baj van, nem tudja kezelni az érzéseit?
– Intő jel lehet, ha például elkezdünk unatkozni, nem tervezzük meg a következő napunkat, mert „minden mindegy” életérzés kerít hatalmába. Ha tartósan felborul a megszokott életritmusunk, az kihat a biológiai óránkra is, aminek számos kellemetlen következménye lehet a hormonháztartásra nézve, fennállhat a depresszió kialakulásának veszélye. Másrészt megjelenhet egyfajta szorongás, belső feszültség, amit adott esetben nem is vagyunk képesek tudatosan a fertőzésveszélyhez kötni. Ha rá tudunk mutatni, hogy attól tartunk, hogy elkapjuk a fertőzést és esetleg súlyosan megbetegszünk, a szorongás félelemmé válik, ami jobban kezelhető, és megkereshetjük a lehetséges ellenlépéseket. Ha viszont úgy érezzük, hogy nem találjuk a számunkra megfelelő megoldást, érdemes szakemberhez fordulni, pszichológushoz, életvezetési tanácsadóhoz, coach-hoz, aki támogatást adhat ahhoz, hogy meg tudjunk küzdeni a helyzettel.

– Sokan csalódásként élték meg, hogy a nyár nem hozott teljes javulást, sőt, a helyzet ősztől kezdve inkább csak egyre romlik. A vírusmutációk megjelenése, az oltások körül felmerülő kérdések még kiszámíthatatlanabbá teszik a jövőt. 
– Valóban, a stressz fokozódik, amikor nem látjuk valaminek a végét. Egy kutatás szerint mi, magyarok különösen rosszul viseljük a bizonytalanságot. Fontos lenne, hogy megtanuljuk ezt helyesen kezelni, az aggódás helyett kihívásokban, megoldásokban gondolkodni. A pszichés ellenállóképesség nagy mértékben függ attól, hogy a különböző élethelyzeteket milyen módon értelmezzük: kihívásként, veszélyként vagy veszteségként. A jelen esetre vonatkoztatva: ha veszteségként értelmezzük, akkor biztosra vesszük, hogy nagyon betegek leszünk, talán meg is halunk. Ha veszélyként, akkor a megfertőződés lehetőségére fókuszálunk. Ha kihívásként, mindent megteszünk a vírus elleni védekezés érdekében, és hiszünk benne, hogy túl fogjuk élni, győztesként kerülünk ki a helyzetből. A pszichológiai immunrendszerünk erősítése nemcsak a lelki, hanem a testi egészségünk megőrzésében is támogatást nyújt.

– Felmerül a kérdés, hogyan lehet fejleszteni a bizonytalanság elviselésének képességét.
– Az ember képes biztonságot teremteni a bizonytalanságban azáltal, hogy térben, időben, cselekvésben, vezetésben, kezdeményezésben új struktúrákat alkalmaz. A válsághelyzetben nem lehet a régi, megszokott a módon működni.  A családok szintjén ez azt jelenti, hogy közösen új működési módot terveznek és új életstruktúrákat vezetnek be. Célszerű a napi programot átgondolni és újrahangolni, megőrizni, ami most is működő, és kitalálni új dolgokat is, amelyek örömmel telítenek.  Ha ez nem sikerül, akkor az arra legalkalmasabb családtagnak kézbe kell vennie az irányítást és meg kell szerveznie a család életét, mert csak így növekedhet a családtagok biztonságérzete és csökkenhet a szorongás.

– Az ön egyik pszichológiai alapelve, hogy inkább mi generáljuk a változásokat, mintsem azok kényszerítsenek bennünket változásokra. Hogyan értelmezhető ez a jelenlegi helyzetben, amikor a járvány által előidézett változásokat az emberek leginkább kényszernek élik meg?
– Az intelligencián is múlik, hogy mennyire ismerjük fel az élet szabályait, és hogy annak változásai közepette mennyire tudunk létezni, alkalmazkodni. A túlélés egyik legfontosabb záloga a rugalmasság, mivel az élet nem egyéb, mint személyi kapcsolatok változása, valamint térben, feladatokban történő változás. Nagyon nem mindegy, hogy változást szenvedek el vagy változást generálok, vagyis én magam változtatok. Ez nemcsak megfogalmazás, hanem hit, meggyőződés és érzelmi támaszték kérdése.

Kép

Kép: Freepik

Amikor azt mondom, hogy változok vagy változtatok, akkor aktívan, cselekvő módon veszek részt a jövő alakításában, ami csökkenti a szorongást, a félelmet, és erőt, energiát ad. Emellett lehetőségünk van változtatni az értelmezési kereteket is: ha rosszul érezzük magunkat egy helyzetben, vizsgáljuk meg annak a helyzetnek az értelmezési kereteit, és keressünk egy olyat, amelybe belehelyezve kedvezőbb lesz.

– Hogyan működik ez a gyakorlatban? Sokan például nehezen élik meg, hogy régóta meg vannak fosztva az utazás, nyaralás élményétől. Hogyan lehet ezt a helyzetet átkeretezni?
– Például így: örülök neki, hogy most pénzt tudok megtakarítani arra, hogy a nyitás után elutazhassak a vágyott helyre. Amikor elképzelem, hogy majd elutazom és hogyan fogom ott érzeni magam, olyankor előrevetítem a jövőt, amiben tudom, hogy boldog leszek, és ez már önmagában örömet okoz. A képzelőerőnket használva bármikor bárhová eljuthatunk, és ez segíthet a relaxációban, az aktuális hangulatunk javításában. Sokféle módszer létezik, például a pillanatnyi képzelet-gyakorlat, amelynek az a lényege, hogy képzeletben elmegyek egy általam kedvelt helyre, vagy olyan élményeket, emberi kapcsolatokat, találkozásokat idézek fel, amelyekben jól éreztem magam. Én abban hiszek, hogy képesek vagyunk megtanulni irányítani az érzelmeinket és pozitív szemléletmódot elsajátítani.

Akár a testtartásomon keresztül is tudok változtatni az érzelmi állapotomon, vagy használom a képzeletmunkát, és hiszek abban, hogy megoldjuk, mert a felhők fölött mindig süt a nap. A hit mindig fontosabb, mint a tények.

– Vajon hogyan hat a fiatal generációk jövőképére ez a járványos élmény?
– Nem tudom, de az biztos, hogy emlékezni fognak rá, hogy ilyen helyzetben voltak, és hogyan élték túl. Úgy gondolom, hogy mindenből lehet tanulni. Amikor tréninget tartok, mindig azt hangsúlyozom, hogy nem az elkövetett hibáinkon rágódunk, hanem azokat az eseteket gyűjtjük, amikor egy-egy problémát sikeresen oldottunk meg, és ezekre a tapasztalatokra alapozva tervezzük a jövőbeni cselekedeteinket.

– A járvánnyal kapcsolatos korlátozások a pszichológusi munka lehetőségeit, kereteit is befolyásolják. Ön mivel foglalkozik jelenleg?
– Katonáknak, rendőröknek és a büntetés-végrehajtás területén dolgozóknak tartok műveleti, taktikai és végrehajtási tréningeket. A résztvevők olyan pszichológiai tudást és készségeket szerezhetnek, amik segítik őket abban, hogy a szakma szabályait betartva, törvényesen, szakszerűen, biztonságosan tudjanak intézkedni. Emellett coach-ként dolgozom, online formában egyéni és céges tanácsadást is tartok. Van munka bőven, nem unatkozom.