Thaiföldön és az USA-ban képezte magát az ifjú magyar rákkutató, aki a világ élvonalához tartozik

Milyen tapasztalatokat szereztél a külföldi gyakorlatokon, illetve miben láttad a legnagyobb különbséget a magyar és a világ élvonalába tartozó intézmények között?

Az élet úgy adta, hogy a Semmelweis Egyetem orvostanhallgatójaként több hónapos szakmai gyakorlatra mehettem a Mayo Clinic-re Rochesterbe (több globális rangsorban a legjobb kórház a világon – a szerk.) és az MD Andersonra Houstonba (a világ első számú rákellátó és -kutató intézménye – a szerk). Nagyszerű volt megtapasztalni azt az atmoszférát, ami ezeket az intézményeket jellemzi, nem beszélve a technológiai újításokról és a látványos felfedezésekről. 

Ezek a klinikák szervezetszinten integrált modellben dolgoznak, ahol mind a szakterületeket, mind a klinikai munkát összekapcsolják a kutatással. Ez lehetővé teszi a mostanra divatossá vált „transzlációs medicina" nevű koncepció gyakorlását, amelynek célja, hogy a kutatások eredményei minél közvetlenebb úton, minél gyorsabban eljussanak a betegágyakhoz. A koromból kiindulva és a tanulmányi kötelezettségeim miatt kisebb projekteket volt lehetőségem elindítani és véghezvinni, amely a problémafelvetéstől kezdve a kísérlettervezésen át az eredmények produkálásáig tart. 

Az amerikai akadémiai légkör kitűnő fejlődési lehetőség azok számára, akik erős finanszírozású, ambiciózus munkakörnyezetben szeretnének dolgozni. Emellett olyan technológiákkal dolgozhat az ember, amelyek szintén anyagi okok miatt nem hétköznapiak. 

Például a Mayo Clinic-en bőrmintákból programoztunk át bőrsejteket őssejtekké, majd azokat tovább programoztuk szívsejtekké, amiken gyógyszerkísérleteket futtattunk. 

Míg az MD Andersonon széleskörű beteg- és kutatási mintákon fejlesztettünk protokollokat egy négy éve felfedezett RNS-típus detektálására.

Kivételesen érdekes és újszerű helyzetben válsz felnőtt kutatóvá: a mesterséges intelligencia olyan szinten változtatja meg egy-két év alatt a megoldáskeresés és összefüggéskeresés lehetőségeit, amilyen ütemű fejlődés korábban 30–40 év alatt volt. Mit gondolsz, hová vezet ez a folyamat, mi lesz a jó orvos ismérve mondjuk 10 év múlva, és mi lesz a dolga?

Szerintem azonos hype-körforgásban vagyunk, mint bármilyen korábbi technológiai fejlesztéssel, olyan ez, mint a számítógép megjelenése vagy az érintőképernyős telefon. Addig megy a találgatás és a heves vitázás, amíg az adott vívmány nem integrálódik természetes részévé a mindennapjainknak, és nem lépnek érvénybe hivatalos szabályozások, korlátozások a használatával kapcsolatban. 

Ami az orvosi perspektívát illeti, hadd hozzam példának Jerome Groopman How Doctors Think című könyvét, amely pont a protokollszerű, mintázatfelismerésen alapuló diagnosztikát kritizálja. Igen, az AI 10-ből 9 esetet gyorsabban és precízebben diagnosztizál egy radiológusnál vagy patológusnál X év adathalmaza alapján. Ami mindig megkülönböztette a síkgondolkodású orvost a kiemelkedőtől, ugyanaz, mint ami az AI-t elhatárolja a gondolkodó orvostól. 

A képzett, gondolkodó és intuitív orvos az, aki kiszúrja azt a tizedik esetet.

Emellett jelenleg sok jogi dilemma övezi a témát, ugyanis téves diagnózis vagy terápia esetén még nincs jogilag azonosítható felelős AI.

Kép

Fotó forrása: Seitz Erik

Thaiföldön is tanultál hagyományos gyógyászatot. Mennyire tudják keleten valóban holisztikus módon, egyben látni a betegségek összefüggéseit? Ebből tanult-e már valamit a nyugati gyógyászat?

Egészen transzformatív volt az ottani tapasztalatom a gondolkodásomra és főképp a szakmai „prioritáslistámra”. Egy árvaház vezetője és egyben szülész-nőgyógyász szakorvosnő fogadott be tanítani, cserébe pedig az árvaházban segédkeztem, tanítottam a gyerekeket. Integratív és népi gyógyászatot tanultam. Kifejezetten üdítő élmény volt, ahogy felfedeztem, milyen megalapozott tudomány áll olyan koncepciók mögött, amitől oly sokszor ódzkodunk a stigmák miatt. Ez az irány egy egyszerű, de mégis nagyon új távlatot nyithat, kifejezetten a betegek hosszú távú követésével járó területeken. Kezelőorvosaink mindig lelkiismeretesen megkérdezik egy-egy új találkozáskor, hogy milyen gyógyszereket szedünk, és van-e gyógyszerérzékenységünk. De nem kérdezik meg, mit eszik, mit iszik a páciens! Mi lenne, ha ez a lista bővülne a táplálkozásra való rákérdezéssel? 

Mi lenne, ha az étkezést, a mozgást, a levegőt, amit beszívunk, vagy éppen a kikapcsolódási formáinkat mind gyógymódoknak fognánk fel a „klisé-egészségtudatosság” helyett?

Sokat lehet olvasni arról, hogy a személyre szabott terápiák lehetnek a rák leküzdésének valódi módszerei, hiszen ahány fajta sejtburjánzás, annyiféle az ok. Szerinted legyőzheti-e valaha is az emberiség ezt a rettegett betegséget?

Mi van, ha a kérdésfelvetés a rossz? Mi van akkor, ha nem a legyőzése a cél, hanem a prevenciója? Ahogy tanítóm, a Bumrungrad International Hospital szülész-nőgyógyász főorvosa mondta nekem Bangkokban: az egészség, akárcsak a Szentháromság, a hármasokon alapul. Az egész: a test, a lélek és az elme. Ha valamelyikkel baj van, az egészség megszűnik, és megjelennek a TÜNETEK. Ha az ember nem foglalkozik a tünetekkel, például éveken át húzódó allergiás reakciókra antihisztamint írnak fel neki, amit nem is vesz be, a szervezet hiába kiabál, hogy baj van, a probléma nem lesz megoldva. A példát továbbgondolva aztán jöhet a reflux és az általa okozott komplikációk (például a Barrett-nyelőcső, amely a nyelőcsőrák egy lehetséges megelőző állapota).

Te miként tartod magad fitten, követsz-e valamilyen étkezési filozófiát?

Természetesen követek egy magamon beállított étrendet: mindenkinek egyénileg kell kikísérleteznie, hogy milyen táplálkozás válik be számára. Alapszabályok természetesen vannak (néhány példa: nincs nassolás, minimális szénhidrátbevitel, nincs feldolgozott étel, de ide kapcsolódik a testmozgás is). 

Ha valaki megtalálja a számára működő energizáló, tudatos étrendet, és ezt hosszú távon fent is tudja tartani, olyan mennyiségű energiát szabadít fel magában, amiről nem is tudott korábban.

Heti hét-nyolcszor edzem, nagy szenvedélyem a combat sambo. Nagyon összetett tudomány rejlik az étkezés mögött, amit az integratív medicina igyekszik felölelni és rendszerezni, hogy a nyugati orvoslásba integrálható lehessen. Kíváncsian figyelem, hogyan tudok a beépítési folyamat részévé válni!

Kép

Fotó forrása: Seitz Erik

Negyedéves vagy már a SOTE-n, lehet, hogy buta kérdés, de miért jöttél vissza Magyarországra? Itt van olyan szintű fejlődési lehetőséged, amilyen Amerikában lenne?

Amerikában átlagosan 70–100 millió forint tartozással kezdik meg a rezidensképzést a frissen végzett orvosok, és jóval hosszabb, 8 év az alapképzés az európai 6 évvel szemben. Véleményem szerint az egyetem az alapok megszerzéséhez fontos, amit a SOTE versenyképes tudással biztosít is, viszont az alapképzésen túli ambíciókat mindig önszervezéssel kell biztosítania az egyénnek. Természetesen ez jár lemondásokkal is, bár aki felfedezi a folyamatos fejlődés és kihívások örömét, annak nem kérdés a prioritás.

A Pannonhalmi Bencés Gimnázium annak idején tudatos választás volt? Ha igen, ebben a döntésben mennyire játszott szerepet az ottani oktatás és élet szellemisége? Istenhívő embernek tartod magad?

Kiskorom óta oda szerettem volna menni, amire a mai napig sok felvont szemöldökkel találkozom. Igen, nagyon is tudatos választás volt. Az a szemléletük, hogy nem kell fejest ugrani a tanulmányi versenyekbe, és nincs okod a tinédzser éveid alatt elkötelezni magad egy szakirányba. A magas szintű oktatás melletti a fegyelemre nevelés, a világ kitárása ugyancsak szimpatikus volt számomra. Ezt a célt szolgálják a heti pályaorientációs előadások, a filmvetítések és számtalan tudományos/művészeti külön foglalkozás. Ez meglátszik a végzett diákok későbbi hivatásán is, hiszen a Formula-1 aerodinamikai mérnökétől a professzionális atlétáig elképesztően színes a paletta. Más interjúkban is előjött az istenhit kérdése, ami a mai napig meglep. A hit és a tudomány nem áll ellentétben! 

Kéz a kézben járnak, nincs tudomány hit nélkül. Ahogy hit sincsen tudás nélkül. 

Minél többet tanulok a tudományról, annál nagyobb csodálattal hiszek.