Vakáció van, nem tanév 2.0 – Hogyan ne rontsuk el a gyerek nyári olvasásélményét?

Egy szülő se essen kétségbe, ha bizonyítványosztó ünnepségről a gyerek nem egyből a könyvespolchoz szalad, hogy a tanév végeztével összeállítsa a nyári olvasmánylistáját. Az is teljesen természetes, ha a kötelező olvasmányok is váratnak magukra egy-két hetet, hiszen valljuk be, egy hosszú tanév végén bőven van mit kipihenni még a legpallérozottabb elméjű kisdiáknak is.

No, de mikor kezdhetünk el igazán aggódni? Ideális esetben soha, hiszen egy kétségbeesett szülő aligha hozza meg a kedvet egy-egy nyári olvasmányhoz. Azonban jól célzott trükkökkel, gondosan megválogatott eszközökkel a legmozgékonyabb gyerekek figyelmét is lekötheti egy-egy jó ifjúsági regény!

A nyári szünet alatt szerzett olvasmányélmények fontosabb szerepet töltenek be, mint gondolnánk, különösen a kisiskolások szövegértési és kognitív készségeinek fejlesztését illetően. 

Ebben az életkorban azért is ajánlatos az iskola végeztével is közel maradni az életkornak megfelelő szövegekhez, mert a rendszeres olvasás segít fenntartani a tanév során megszerzett szókincset, olvasástechnikai tudást és szövegértési képességet, továbbá ezáltal érthetők meg legjobban a nyelvi működések, struktúrák.

Jóllehet, mindez már-már közhely, amelyekre a lelkiismeretes tanárok is felhívják a figyelmet minden szünidő kezdetén, azonban a rendszeres olvasás jó néhány olyan területet is fejleszt, amikről csak ritkán esik szó. Ilyen például a memória és a munkamemória fejlesztése, a figyelem és a koncentrációs képesség erősítése, ami az iskolai teljesítmény egyik kulcsa. 

A reál tantárgyak mellett az olvasás fejleszti leghatékonyabban az ok-okozati összefüggésrendszerek megértésének képességét, a logikus gondolkodást és a problémamegoldást is. Nem elhanyagolható az olvasásnak a kauzális és absztrakt gondolkodásra gyakorolt hatása sem: az olvasott történeteken keresztül a gyerekek fokozatosan elkezdik megérteni az elvontabb fogalmakat és erkölcsi dilemmákat, ami hozzájárul olyan képességek fejlődéséhez, mint az empátia, az igazságosság vagy a szabályok értelmezése.

A legújabb kutatások arra is ráerősítettek, hogy az olvasás a szociális készségeket és az önismeretet is fejleszti. 

Az olvasás során ugyanis az agyunk úgy működik, mint bármilyen más társas helyzetben is reagálna. Ez annyit tesz, hogy minden elképzelt, értelmezett, megértett szituációra olvasás közben olyan érzelmi reakciókat adunk, amilyet valós társas szituációkban is adnánk. A változatos olvasmányélmények pedig gyakran szimulátorként működnek, ugyanis érzelmileg biztonságos közegben lehet átélni különböző veszteségeket, konfliktusokat, örömöket. Így tehát az esztétikai élmények mellett praktikus előnye is van az irodalomnak.

Ettől függetlenül a legtudatosabb gyereket is nehéz lehet olyan érvekkel olvasásra bírni, hogy: „Olvass, kisfiam, mert az jót tesz a metakognitív fejlődésednek!” Így tehát mindenféle szócsatározások előtt érdemes lehet megkeresni a probléma forrását, és feltenni a nagy kérdést: vajon miért nem olvas a gyerek?

Bár ennek számtalan kiváltó oka lehet, mégis egészen gyakori magyarázat, hogy valójában még nem volt igazán jó olvasmányélménye, ami különösen igaz lehet azokban az esetekben, amikor a kisdiákok először a kötelező olvasmányokon keresztül találkoznak az irodalommal. Ennek persze nem kell törvényszerűen rossz élménynek lennie, azonban nagy hátrány, hogy ezek az olvasmányok központilag vannak válogatva, s gyakran nem igazodnak sem a gyerekek nyelvi szintjéhez, sem az érdeklődési körükhöz. Márpedig egy közepesen unalmasnak ígérkező köteten átverekedni magunkat nem feltétlenül jó élmény, különösen akkor, ha a nyelvi szint jóval az életkor fölé van lőve, így gyakran az értő olvasás sikerélménye sem adatik meg.

Ez persze nem jelenti rögtön azt, hogy félre kellene dobni az Egri csillagokat – sokkal inkább pihentetni érdemes egy rövid időre. 

Ez elsősorban azért szükséges, mert a több száz évvel ezelőtt írt szöveg ma már nyelvileg elidegenült, így a török jövevényszavaktól és archaikus kifejezésektől hemzsegő regény nem biztos, hogy a legnagyobb sikerélményt adja majd a legkisebb olvasóknak. Az első igazán jó, meghatározó olvasmányélmények után a gyerekek nyelvi fejlődéséhez igazodva bátran neki lehet veselkedni az Egri csillagoknak is, hiszen akkor már nem egy kötelező elem lesz a listán, hanem egy kihívás, egy olyan szöveg, ami bár nehezebb, mégis fel lehet nőni hozzá!

Hogyan tovább?

Az egyik első lépés tehát a házi olvasmányokkal szembeni kötelezettségérzet feloldása és a szabad választás lehetőségének felkínálása. Erre azonban lehetőséget kell teremteni, ugyanis az ágytól a könyvespolcig tartó út során lehet, nem gyűlik elég motiváció ahhoz, hogy a PlayStation helyét leváltsa egy jó könyv.

Egy könyvesboltba vagy könyvtárba ellátogatva azonban hamar szembesülhetünk a kínálat széles választékával, ami a kortársaktól kezdve a klasszikusokig, a kalandregényektől a pöttyös könyvekig kínál alternatívát minden olvasni vágyó számára. A teljesség igénye nélkül fontos megemlíteni a kortárs szerzőket – mint például Balázsy Panna, Bálint Ágnes, Berg Judit, Bogáti Péter, Bosnyák Viktória, Böszörményi Gyula, Dóka Péter, Fiala Borcsa, Finy Petra, Gimesi Dóra, Lackfi János, Mikó Csaba, Nógrádi Gábor, Ruff Orsolya, Varró Dániel vagy Zágoni Balázs –, akik kivétel nélkül minőségi gyerekirodalmat írnak. 

A kortárs irodalom tehát a legfiatalabb olvasók esetében sem elhanyagolható, hiszen mind tartalmilag, mind nyelvileg ezek a regények tükrözik vissza leginkább a saját világukat. 

Első körben ezek jelenthetik a komfortzónás olvasmányélményeket, sikerélményeket, és arra is rávilágítnak, hogy az irodalom nem holmi antik, múlt századokban létező hagyomány, hanem ma is virágzó, sokszínű, reflektált művészeti ág. 

A kortárs szerzők elérhetősége, az író-olvasó találkozók és felolvasóestek azt is megmutathatják, hogy az olvasásnak nem kell szükségszerűen magányos tevékenységnek lennie, hiszen egy jó könyv bármikor lehet társasági élmény vagy esemény alapja.

Végül, de nem utolsósorban, mint az élet megannyi terültén, itt is érvényesül a példamutatás fontossága. Egy közös olvasási rutin kialakítása ugyanis többet segít, mint gondolnánk, hiszen a közös élmény és az együtt töltött idő minden szokás kialakításánál fontos támpont a gyerekek életében.

Ugyanakkor itt is fontos a mértékletesség. A nyári szünet nem csak arra való, hogy könyvtárakon rágjuk át magunkat, hiszen a gyermeki fejlődéshez és tapasztalatszerzéshez éppúgy szükséges a játék, a természetben töltött idő, a táborozások, a társasági élmények, a baráti beszélgetések. Az olvasás csak ezekkel együtt, egyensúlyban kaphat helyet: egyik sem zárja ki a másikat, sőt kölcsönösen erősítik egymást.