Áldozatokat szed az üdítőital-ipar – Megvásárolt tudományos kutatásokkal altatják el a gyanakvásunkat
„Nézd, hogy vedelik az üdítőket ilyenkor, kánikulában!” – mutatott körbe ismerősöm, amikor a nyári forróságban egy étterem árnyékos teraszán üldögéltünk. Valóban, a legtöbb vendég poharában sárga, barna vagy piros üdítő pezsgett. Ismerősöm kicsit irigykedett, mert cukorbetegsége miatt neki be kellett érnie ásványvízzel – ám irigysége csak néhány napig tartott, amíg baráti körünkben be nem következett majdnem egy üdítőital okozta katasztrófa.
Barátaink tizenöt éves fia annak örömére, hogy szülei három napra elutaztak, és végre csak egyedül övé az egész ház, feltöltötte a nagy hűtőszekrényüket kedvenc sötét színű üdítőitalával. (Tulajdonképpen dicséretes, hogy nem különféle alkoholfajtákkal.) Nem bulit tervezett, hanem magányos kikapcsolódást: három napig csak filmeket nézett, számítógépes játékokat játszott, és közben szó szerint „vedelte” kedvenc üdítőitalát.
A hazatérő szülei félájultan, zavart állapotban találtak rá, mentőt kellett hívni hozzá.
Kiderült, hogy ijesztően rossz állapotának oka: „üdítőital-mérgezést” kapott, vagyis kedvenc italának cseppet sem kedvező hatású összetevői olyan mértékben halmozódtak fel rövid idő alatt a szervezetében, amit az már nem tudott feldolgozni. Kétnapi kórházi megfigyelés, infúzió és laborvizsgálatok után szerencsére hazaengedték, azóta is jól van, nem történt tehát visszafordíthatatlan katasztrófa, de rá se bír nézni a szénsavas vagy mentes édes üdítőkre, már az illatuktól is émelyegni kezd.
A fiú tulajdonképpen szerencsésnek mondható, amiért ez az eset hosszú időre elvette a gusztusát a cukros és édesítőszeres üdítők fogyasztásától. Az ugyanis veszélyesebb, amikor valaki tolerálható mennyiségben, de folyamatosan, évekig ezekkel oltja a szomját.
Megdöbbentő adatok
Napi egy pohár cukros üdítő fogyasztása egy év alatt felnőtteknél 0,12 kg súlygyarapodáshoz vezet, míg gyermekeknél 0,05 kg/m² BMI (testtömeg-index) növekedést okoz (minden további pohárral lineárisan nő a testsúly). Erről megbizonyosodhatunk úgy is, hogy megfordítjuk a folyamatot: a cukros üdítő-fogyasztás csökkentésének BMI-csökkentő hatása legkifejezettebben a túlsúlyos és az elhízott gyermekek körében jelentkezik.
Világszinten a serdülők 54 százaléka legalább napi egy pohár cukrozott üdítőt fogyaszt.
Erős bizonyíték támasztja alá, hogy a cukros üdítő-fogyasztás növeli a 2-es típusú diabétesz kockázatát (napi egy pohár, majd minden további pohárnyi üdítőfogyasztás 18–18%-os diabétesz-kockázatnövekedést okoz), egyrészt a súlygyarapodáson keresztül, másrészt attól független metabolikus útvonalakon. Szintén erős bizonyíték támasztja alá a cukros üdítők és a kardiovaszkuláris betegségek, valamint a magas vérnyomás közötti kapcsolatot: napi egy pohárral több cukros üdítő-fogyasztás 8%-os kockázatnövekedést okoz. Napi egy pohár 4%-kal növeli a köszvény kialakulásának esélyét, ami eltörpülni látszik a zsírmáj kialakulásának 39%-os kockázatnövekedése mellett. És persze a folyamatok nem állnak meg az elsődleges betegségek kialakulásánál, mert ezek sokféle rákos folyamat rizikófaktorai, tehát a cukros üdítők a rák kockázatát is emelik. A napi két pohár cukros üdítőt megivók 31%-kal nagyobb eséllyel halnak meg kardiovaszkuláris betegségekben a nem fogyasztókhoz képest.
E felmérések végül arra jutottak, hogy napi egy pohárral több cukros üdítő 11%-kal növeli az idő előtti elhalálozás esélyét.
A cukoripar nem enged, és nem adja fel
Három tekintélyes tanulmány is megállapította, hogy a cukoripar és részei, például az üdítőital-gyártók manipulálhatják a tudományos kutatást, hogy saját üzleti érdekeiknek megfelelő eredmények szülessenek. Így többszörösen is felelősek lehetnek az elhízás, a diabétesz vagy a szív- és érrendszeri betegségek járványszerű terjedéséért. Az American Journal of Preventive Medicine cikke egyenesen azt mutatja be, hogy az üdítőital-gyártók nemzeti egészségügyi szervezetek támogatásával is akadályozhatják a számukra kedvezőtlen törvények kialakítását! „Ha meg akarod akadályozni, hogy a terméked egészségre káros voltát bizonyító tudományos vizsgálatok alapján a termék forgalmazását korlátozó szabályok szülessenek, kreálj bizonytalanságot és hitesd el, hogy a nyilvánvaló tények ellentmondásosak” – ez az elve a cukoripar szereplőinek a New Scientist cikke szerint. 60 tudományos vizsgálatot elemezve – úgy, hogy kizárták az elemzésből az üdítőital-gyártók versenytársai (ásványvíz- és tejtermék-ipar) által finanszírozott tanulmányokat – arra a következtetésre jutottak, hogy a cukoripar tudományos ellentmondásokat kreálva akarja elterelni a figyelmet az üdítőitalok, valamint az elhízás és a diabétesz kialakulása közötti kapcsolatról.
A 60 publikáció közül ugyanis azt a 26-ot, amely arra jutott, hogy nincs igazolható összefüggés az üdítőital-fogyasztás, valamint az elhízás és a diabétesz között, a cukoripar valamelyik szereplője szponzorálta.
Míg a pozitív eredményre jutó 34 közül csak egynek a szponzorai között szerepelt az ellenérdekelt üdítőital-ipar.
Maffiamódszerek a tudományos kutatásokban
Ez is rámutat arra, miért szkeptikus egyre több gondolkodó ember az úgynevezett „tudományos kutatások” eredményeivel kapcsolatban. Nyílt titok, hogy például az alkohol-, dohány- és cukoripar lobbizásra használja a tudományt: bevett módszer, hogy az ipar látszólag független tudományos szervezeteket finanszíroz, ezek a szervezetek pedig az ipar érdekeinek megfelelően befolyásolják a törvényhozást. Az American Journal of Preventive Medicine cikke megállapítja: 2011 és 2015 között a két legnagyobb üdítőital-gyártó legalább 96 nemzeti egészségügyi szervezetet támogatott az Egyesült Államokban, amelyek cserébe akadályozták az üdítőital-fogyasztás csökkentését célzó szabályozás bevezetését. Abszurd módon olyan amerikai szervezetek is elfogadtak pénzt az üdítőital-gyártóktól, amelyek célja kifejezetten a cukorbetegség elleni küzdelem, így például az amerikai diabétesz egyesület (American Diabetes Association) vagy a cukorbetegség fiatalkori megjelenését kutató alapítvány (Juvenile Diabetes Research Foundation).
Az is nyilvánosságra került, hogy az 1960-as és 1970-es években a cukoripar olyan kutatási programot finanszírozott, amely elhitette még a szakmai körökkel is, hogy a finomított cukor fogyasztása nem káros az egészségre, és azt sulykolta a szakemberek és a lakosság fejébe, hogy a zsírfogyasztás a felelős a kardiovaszkuláris megbetegedésekért – csökkentve ezzel persze a húsipar piaci részesedését.
Háború zajlik tehát a tudományos frontokon is, és ezeket a háborúkat is az ellentétes érdekeltségű nagyvállalatok finanszírozzák.
Ilyen ellehetetlenítő körülmények között mit tehetünk az egészségünkért?
A cukros üdítőital-ipar szereplői, érezve a szoruló hurkot, előre menekültek: hihetetlen mennyiségben dobják piacra a „zéró-cukor”, vagyis cukorpótlókkal édesített termékeiket. Az emberek ma már ezeket „vedelik”, holott nagy mennyiségben vagy sokáig fogyasztva olyan károsak ezek is az egészségünkre nézve, mintha a korábbi lábon lövés helyett mondjuk karon lőnénk önmagunkat. A cukorpótlók hosszú távú fogyasztásának ugyanúgy megvannak az egészségre ártalmas hatásai, mint a cukorral és adalékanyagokkal készített üdítőknek.
Eleve vesztésre játszó helyzetből indulunk tehát egyszerű, gondolkodó fogyasztóként, mert a megbízható információk nagyon nehezen hozzáférhetők.
Saját józan belátásunkon, tudatos és mértékletes fogyasztásunkon és gyerekeink hasonló szellemiségű nevelésén kívül semmit nem tehetünk. Bár ez nem kevés.
A talán elfogulatlannak mondható tudományos ajánlások szerint az lenne optimális, ha a teljes napi energiabevitelnek maximum a 10%-a származna cukorból. Ennek elősegítésére a társadalmi szereplők és döntéshozók számára vannak már régóta ötletek, egyelőre nem sok sikerrel. A cukros üdítők fogyasztását csökkentené összességében például a cukortartalmú élelmiszerekre kivetett adó; ha az iskolákban megtiltanák a cukros üdítők árusítását; ha tiltanák vagy legalább korlátoznák (az alkoholhoz és dohányhoz hasonlóan) az egészségtelen ételek és italok reklámozását; ha hatékony közegészségügyi kampányokat szerveznének, illetve ha a dobozokon, üvegeken figyelmeztető szövegeket helyeznének el.
Felhasznált irodalom:
- Malik, V. S., & Hu, F. B. (2022). The role of sugar-sweetened beverages in the global epidemics of obesity and chronic diseases. Nature Reviews Endocrinology, 1-14.
- Ennek magyar nyelvű szemléje: https://elitmed.hu/ilam/klinikum/a-cukros-uditoitalok-szerepe-az-elhizasjarvanyban-es-a-kronikus-betegsegek-prevalencianovekedeseben
- A cukoripar érdekei Lesser, Ebbeling: Relationship between Funding Source and Conclusion among Nutrition-Related Scientific Articles
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
A cukor: fehér gyilkos vagy értékes energiaforrás? – Szabad-e a kisgyermekünknek cukros ételt enni, és ha igen, mennyit?
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Derült égből diabétesz – A gyermekkori cukorbetegség tünetei és kezelése
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
