„A tűzszerész, mint a szamuráj, készül a halálra, csak mindent megtesz, hogy elkerülje” – vallja Huszák András tűzszerész alezredes

Egyértelmű, hogy mindenkiből nem válhat tűzszerész. Tegyük fel, ha én, mint civil, besétálnék, jelentkezhetnék?

Magyarországon civil személyként nem lehetséges tűzszerésszé válni. Ahhoz előbb valamelyik fegyveres testület állományába kell belépni. Ez jelentheti a Magyar Honvédség 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezredét, a Készenléti Rendőrség Tűzszerész Szolgálatát és a Terror Elhárítási Központ Tűzszerészeti Főosztályát. Miről van itt szó? Az aknamezők mentesítése és a világháborús bombák a honvédségi tűzszerészek feladatai közé tartoznak. Onnantól, hogy ezeket valaki eltulajdonította, már rendőrség feladatává válik a hatástalanítás. Mi, a készenléti rendőrség biztosítjuk a kiemelt rendezvények helyszíneit és a védett személyeket is.

Tudna létszámadatokkal szolgálni, hogy hány tűzszerész szolgál jelenleg önöknél?

Sajnos ezek az adatok nem nyilvánosak, de azt megerősíthetem, hogy minden felmerülő rendőrségi tűzszerészeti feladatot eredményesen és biztonságosan el tudunk látni.

Akkor máshogy kérdezem: mennyire népszerű a szolgálat a rendőrségi állományon belül, sokan szeretnének a tagjaikká válni?

Aki hozzánk, a szolgálathoz szeretne jelentkezni, annak nagyon komoly felvetéli követelményeknek kell megfelelnie. Az utánpótlás biztosított, egy helyre akár 10-15-szörös túljelentkezés van. Ehhez azt is tudni kell, hogy

csak akkor hirdetünk meg tűzszerészeti állást, ha valamelyik kollégánk nyugdíjba megy, vagy egyéb okból megüresedik egy pozíció.

Kifejtené jobban ezeket a szigorú felvételi feltételeket?

Mint említettem, civileket nem tudunk fogadni, a rendőrség állományából kerülnek ki a jelentkezők. A felvételizők között a parancsnoki ajánlás rangsorol. Szintén előny, ha valaki már minimum öt évet szolgált járőrként, és kiemelkedően teljesített. Eleve a terhelhető embereket keressük, mondanom sem kell, hogy a jelentkező nem lehet szenvedélybeteg. Az a felvételiző, aki a szigorú pszichológiai és orvosi alkalmassági vizsgálaton átmegy, tűzszerészjelölté válik.

Hogyan lesz a jelöltből tűzszerész, milyen képzési folyamaton esik át?

Kezdésként a tűzszerészjelölteknek el kell végezni egy minimum 6 hónapos elméleti tanfolyamot. A képzés során hetente felmérjük a jelöltek felkészültségét, hogy hogyan haladnak a tanagyag elsajátításával. Ez az elméleti képzés sem száraz tananyagból áll, a bombatípusok mellett a jelöltek taktika ismereteket sajátítanak el, mint például hogyan viselkedjenek a kiélezett szituációkban. Ez egy hosszadalmas folyamat, ahol felmérjük a rátermettséget.

Ilyenkor kiderül az is, kinek remeg meg a keze. Ebben fázisban sokan kiesnek, de inkább ekkor legyenek csalódottak, ne később történjen tragédia.

A végső vizsga után kerül egy jelölt úgymond létszámfeletti státuszba valamelyik egységünknél. Ezt követően lehet belőle járőrtárs, aki részt vesz éles bevetéseken, ahol figyeli a képzett tűzszerészeket, miként járnak el. A járőrtárs még nem intézkedhet önállóan, a tanuló időszakot szintén egy vizsga zárja, annak sikeres letételével, ha még mindig motivált az aspiráns, válik teljes jogú taggá. Mire valaki tűzszerésszé válik, azaz egyedül hatástalaníthat egy robbanótestet, az minimum öt év.

Beszéljünk az állomány személyi összetételéről. Milyen előképzettséggel rendelkeznek a szolgálatot teljesítők? Jól tudom, hogy jó pár diplomás is van a tagjaik között?

Valóban, a tagok egyharmada diplomás, de a többiek is rendelkeznek olyan szakmával, például műszerész-gépész vagy vegyész, amit alkalmazni tudnak a feladatok végrehajtásában. Az átlagnak 25 éves szakmai múltja van, vagyis nagyon kipróbált társaságról beszélünk.

Kép

A kép illusztráció – Forrás: Freepik

Ha már szóba került korábban a motiváció, megosztaná, hogy önt mi motiválta, amikor tűzszerésznek jelentkezett?

Amikor az ember jelentkezik a tűzszerész szolgálathoz, és még kívülálló, nincs igazából fogalma, hogy mit vállal. Aztán később egy olyan világ nyílik meg, amelyben azt látja, hogy nagyon nagy felelősség hárul rá. Cserébe nagy a döntési lehetősége is. Szép lassan, három-öt év után döbben rá, mi ez, amit vállalt. Addigra viszont megszereti, mert ez a szakma adhatja az egyik legtöbbet. Nyugodtságot, magabiztosságot, problémamegoldó képességet és sok egyebet hoz ki az emberből.

Tudjuk, hogy amikor kimegyünk egy helyszínre, mi vagyunk az utolsó védvonal, akiknek az adott problémát meg kell oldania. Mi már nem kérhetünk segítséget senkitől, csak saját magunkra, a kollégáinkra, az eszközeinkre támaszkodhatunk, ami hihetetlenül nagy nyugalmat biztosít.

Én azt mondom, ez a világ legszebb szakmája, sőt több is annál: hivatás.

A hivatástudatot úgy értsem, mint egy orvosnál, tűzoltónál, hogy önök is felesküdnek a társadalom védelmére? Ez a fő mozgatórúgója annak, hogy valaki tűzszerésszé váljon?

Igen, ez a típusú szolgálat. Azt szoktam mondani, hogy miután idejön az ember a rendőrséghez, egy idő után rájön, hogy az a szó, hogy szolgálat, nem egy üres frázis. Arról szól, hogy én szolgálom a hazámat, az embereket, akik itt élnek, és az ő biztonságukért teszem, amit teszek.

Az éles szituációk önökből pont az ellenkezőjét váltják ki, mint egy átlagemberből, nem? Más azt érezheti, Úristen, ha én itt hibázok, emberek is meghalhatnak, de önöknél ez pont fordítva van.

Erre van egy elméletem. A tűzszerésznek egy kicsit olyannak kell lenni, mint a szamurájnak. Tehát el kell fogadnia azt a tényt, hogy bármikor meghalhat.

Érdekes elmélet, de hogy tudnak ezzel a tudattal megbékélni?

A szamurájokkal ellentétben nálunk mindent meg kell tenni, hogy a halált elkerüljük.

Nem készülnek a halálra...

Egyáltalán nem, valahol elfogadjuk, de nem gondolkodhatunk rajta állandóan, mert akkor nem tudnánk a szakmánkat csinálni. A tűzszerésznél ez egy nagyon hideg számítás, tehát pontosan tisztában kell lenni azzal, amit én meg tudok tenni, s azzal is, amit egyáltalán meg lehet tenni. Azzal, hogy ez milyen kockázattal jár, és az a kockázat még fölvállalható, vagy nem.

Miként tudják csökkenteni a veszélyt, amely önökre leselkedik? Mit tesznek, ha úgy ítélik meg a helyzetet, hogy az már túl kockázatos?

„Egy tűzszerész nem tűzszerész.” Ez azt jelenti, hogy a tűzszerész sosem megy ki egyedül helyszínre. A tapasztalat az, hogy egy-egy komplexebb feladat végrehajtásához általában három-négy kolléga együttműködése szükséges. Ha nem felvállalható a veszély, akkor azt kell mondani, hogy nem megyek oda, hanem odaküldöm a robotot, felrobbantom. Van jó néhány eszközünk, amikkel biztonságos távolságról meg tudom ezt csinálni. Utána pedig megpróbálom összerakni a szerkezetet, hogy az mi lehetett, hogy nézhetett ki.

Jó, hogy van ilyen lehetőségük. Gyakran bevetik a robotot?

Amikor muszáj, igen.

A tűzszerész szakmája nem az, amit az emberek a filmekből ismernek, hogy odamegy a bombához és elvágja a piros vezetéket, amelyiket összeköti a sárgával, a zöldet meg a feketével, és letörli az izzadságot, miközben a kijelzőn peregnek a másodpercnek.

Nálunk elsődleges az emberi élet védelme, ebben benne van nyilván a sajátunké is. Amikor egy jelölttel elbeszélgetek, meg szoktam említeni egy régi tűzszerész mondást: „vannak öreg tűzszerészek, meg vannak bátor tűzszerészek, de bátor, öreg tűzszerészek nincsenek”.

Sosem vállalnak olyan kockázatot, ami nem indokolt?

Fölöslegesen nem. Az tilos. Ha azt látom, hogy az eszköz, amit kézzel próbálok hatástalanítani, fele-fele eséllyel vagy felrobban, vagy nem, akkor ezt már nem vállalom, inkább messziről felrobbantjuk. 33 éve, amikor én kezdtem, még az volt bevett, hogy mindent szedjünk szét, mára ez megváltozott.

A jó tűzszerész nem az, aki mindent szét tud szedni, hanem aki este hazamegy a családjához.

Milyen érdekesebb fogást vagy esetet tudna kiemelni a hosszú pályafutásából?

Nehezet kérdez. A szakmám tényleg annyira érdekes és változatos, hogy nem tudok kiemelni a több ezer bevetés közül egy-egy esetet. Például egyik nap házkutatásra megyünk, másik nap a világ valamelyik vezető politikusának a látogatását kell biztosítanunk. A 33 év szolgálat alatt több ezer bevetésem volt, amikből 3 ezer csak robbantás. Volt sajnos több baleset, amiknek jártam a helyszínén, az egyik ilyen eset volt a törökbálinti pirotechnikai raktáré, amely felrobbant. Amikor az ember az adott robbantásos helyszínt mentesíti, sokszor átszalad a fején a gondolat, hogy mi lett volna, ha mondjuk pont ott tartózkodik.

Jól tudom, hogy napi 1-2 bejelentést kapnak robbanótesteknek látszó tárgyakkal kapcsolatban? 

Nekünk, tűzszerészeknek elég szerteágazó a feladatkörünk, ennek egy része a bombák semlegesítése. Volt olyan év, hogy 12 ezer feladatunk volt, de olyan is, hogy „csak” 4 ezer. Ebbe sok minden beletartozik: az említett biztosítási feladatok, a fenyegetésekre történő reagálás, a bűncselekmények, a büntetőeljárásokban tett intézkedések, a tűzijátékok biztosítása. De része a feladatainknak a házkutatás, is, a különböző megsemmisítési, hatástalanítási akciók.

Egy időben nagyon sok bejelentést kaptunk a házilag valamilyen robbanóeszközt barkácsoló fiatalok miatt. Sokszor már csak az után érkeztünk ki a helyszínre, hogy megtörtént a tragédia, legjobb esetben is valamilyen csonkolásos baleset lett a kísérletezés eredménye. Hála a nyomozó szerveknél lévő kollégák hatásos felderítő munkájának, az utóbbi időszakban ezek a cselekmények visszaesést mutatnak. 

Ennek a szerteágazó feladatkörnek melyik része igényel nagyobb felkészülést?

Az említett kisebb-nagyobb bonyolultságú, legtöbbször barkácsolt bombákkal az a fő nehézség, hogy a reguláris seregek által használt robbanótestekkel ellentétben nem lehet maradéktalanul felkészülni a hatástalanításukra. Összességében kijelenthetem, hogy nekünk az egész életünk folyamatos tanulás, állandó felkészülés. Minket az éltet, hogy sikerüljön elhárítani a tragédiát.

Ahogy más, civil szakmákban is jellemző, nálunk is mindenki akkor elégedett magával, ha jól végzi a munkáját, azaz például megakadályoz egy robbantást. Szerencsére olyan kollégáim vannak, akik így gondolkodnak.

Milyen egyéb kihívásokkal kell szembesülniük az állandó életveszélyen kívül?

Amit nem kívánok senkinek, az az, amikor ki kell mennünk helyszínelni egy robbanás okozta halálos balesethez.

Az ottani látvány, ami fogadni szokott minket, nem kis pszichikai teherrel jár. Gondolok itt a szétrobbant testrészekre, a megégett emberi hús szagára, ami egy életre megmarad.

Sajnos volt olyan eset is, amikor egy pirotechnikus ismerős halt meg, akivel előtte nemrég még együtt dolgoztunk. Erre is van egy mondás köztünk, amely így hangzik: „mindenkinek van egy bombája” – ha szerencsések vagyunk, akkor nem találkozunk.

Érzik a társadalom, a közösség tiszteletét azok, akik ilyen veszélyes hivatást választottak?

Úgy látom, elég magasan jegyzik a tűzszerészeket, legyen az akár katona vagy rendőr, nagyon sok pozitív visszajelzést kapunk. Állami szervhez képest anyagi szempontból is megbecsülik a munkánkat.

Mit javasol egy laikusnak, ha észlel egy robbanótestnek látszó tárgyat, azon kívül, hogy ne nyúljon hozzá?

Ha úgy gondolja, hogy amit talált, az akár robbanóanyag vagy robbanószerkezet is lehet, akkor az első az, hogy hagyja békén. Amit szintén fontos betartani ilyen melegben, hogy ha valaki kiás egy gyanús tárgyat, akkor ne hagyja tűző napon, ne tegye ki tűznek, se sugárzó hőnek.

Mindenképp jelentse be, hogy mit talált, vagy a rendőrségnek, vagy az önkormányzat jegyzőjének, s a hivatalos szervek eldöntik, hogy ez most a katonáknak a hatáskörébe tartozik, vagy a rendőrökébe.

Huszák András alezredes a Készenléti Rendőrség Tűzszerész Szolgálatának osztályvezetője. 33 éve tevékenykedik a tűzszerészeknél, őrmesterként került a szolgálathoz és mászta meg fokról fokra a ranglétrát. Legfontosabb végzettségei: Rendőrtiszti Főiskola, pirotechnikus és robbantómesteri végzettség, rendőrtiszthelyettes-képző, jogi diploma, ezenfelül rendészeti szakvizsga, vezető- és mestervezető képzések. E temérdek szakképesítés mellett Huszák András rendkívül nyugodt, jó humorú, szerény ember, két felnőtt leány büszke apukája.