Tényleg okosabb lesz nálunk a mesterséges intelligencia? Tíz adat, amin érdemes elgondolkodni

2. Az emberi összpontosított figyelmet 2004-ben két és fél percnyinek, 2012-ben hetvenöt másodpercesnek, 2020-ban negyvenöt másodpercnyinek mérték a kutatók. 

3. Egy négyéves gyerek hozzávetőleg háromszáz kérdést tesz fel naponta. Egy tizennégy éves alig hármat. 

4. Egyetlen munkanapon kétszázhetvenötször zavarnak meg minket feladataink elvégzésében. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy kétpercenként valami – egy pittyegés, egy villanás, egy hozzánk szólás, egy üzenet – kilendít minket abból, amiben éppen benne vagyunk.  

Húsz perc kellene ahhoz, hogy ismét teljesen az elhagyott feladatra összpontosítsunk. 

5. Az irodai munkát végzők a heti munkaidejük negyedét „elmeetingelik”, vagyis órákat ülnek megbeszéléseken, amelyeken valójában igen kevés dolog oldódik meg. Ezek a meetingek hatvan százalékban ad hoc „összejövetelek”, tipikusan egyórásak vagy még hosszabbak. Miközben tudjuk, hogy a leghatékonyabb megbeszélés harmincperces vagy még rövidebb. Hogy miért? Mert az, ami ilyen feszes, arról a kollégák kevésbé késnek el, jobban előkészülnek a témákra, hiszen helyben nem lesz annyi idő „puskázni”, bátrabban tesznek fel kérdéseket és sokkal praktikusabb további lépéseket jelölnek ki. 

6. Az egy időben végzett információs tevékenységek – például beszélgetés közben üzenetküldés – általában másfélszer hosszabb időt kívánnak, ahhoz képest, ha csak egyikre vagy másikra koncentrálnánk. Az ilyenkor szerzett információt az agyunk általában rossz helyre tárolja, ezért nem tudjuk előhívni. Alig emlékezünk, és nehezen válogatunk a fontos és a kevésbé fontos ismeretek között. 

7. Mivel az okoskészülékek bármikor, bármit, bármilyen műfajban rögzítenek, ezért jelentősen csökken a minőségi emlékezésre vonatkozó képességünk, vagyis nem szelektálunk, nem „dolgozik” az agyunk, és ami könnyű, az nem maradandó. 

8. A mai, már dolgozó, húsz-harminc év közötti fiatalok harmincegy százaléka el tudja képzelni, hogy a mesterséges intelligencia legyen az élete párja.  

Tizenöt százalékuk már volt féltékeny algoritmusra. 

9. A válások minimum harmincöt százalékában meg­jelenik valamilyen digitáliseszköz-használat válóokként. 

10. A magyar fiatalok, a legfrissebb nagymintás kutatás szerint az első három helyen a jövőről, a mentális egészségről és a családról hallanának többet a nyilvánosságban. Nem a digitális eszközökről. 

Eközben 

Létrehoztuk – létrehozták – a mesterséges intelligenciát. Amibe minden betáplálható, adatkapacitása majdnem végtelen. Amit nem lehet megzavarni. Ami már képes minket kérdezni, ahelyett, hogy utasításokat várna. Ami mindig ráér, és milliárdnyi felhasználóra tud egyszerre „figyelni”. Ami folyamatosan éber, nem lankad. Ami összetett feladatokat is képes elvégezni. Ami ott van az összes digitális felületünkön. 

Következtetés helyett 

Kiszerveztük volna, szívós innovációval az emberi gondolkodást? Megalkottuk volna azt az agyat, amelyik közös, és ezért mindenkinél, mindennél okosabb? Milyen irányban kellene az embernek innen haladnia, hogyan tudna barátja és nem fenyegető veszélyforrása lenni ez a dús ígéretekkel teli, „óriásfej”? Ki és mi marad? Beszéljük meg.  

Ez az írás a Képmás magazinban jelent meg. A magazinra előfizethet itt.