„Te kit választanál?” a Királydombon – 40 éve mutatták be az István, a királyt

Eredetileg filmnek szánták

„Ha tizenöt év múlva még érdekes lesz róla beszélni, akkor majd kezdem azt hinni, hogy ez valóban olyan siker, amelyre büszke lehet az ember, tehát ami maradandó” – mondta az 1983-as bemutató után Bródy János. Azóta negyven év telt el, a rockopera sikere töretlen, az évfordulón újra felcsendülnek a kultikus dallamok, az Oly távol vagy tőlem vagy a Szállj fel, szabad madár. Ezúttal a Sportarénában. De hogyan jutott el az ország az 1983-as bemutatóig? Hogyan vált kultuszdarabbá az István, a király?
A szerzőket – Boldizsár Miklós drámaírót, a zeneszerző Szörényi Leventét és a szövegíró Bródy Jánost – már a ’70-es évektől foglalkoztatta Attila hun király, illetve a magyar államalapítás kora. A mű alapjául végül Boldizsár Miklós, Koncz Zsuzsa énekesnő férje Ezredforduló című drámáját választották. Ebből indult ki az Illés együttes két frontembere, Szörényi Levente, aki a rockopera zenéjét írta, és Bródy János, aki szövegíróként közreműködött. A mű négy részben – Az örökség; Esztergom; Koppány vezér; István, a király – dolgozta fel a Géza fejedelem halála utáni időszakot, István és Koppány hatalmi harcát.

A történetet Nemeskürty Istvánnal, a Mafilm Budapest Stúdió akkori vezetőjével történt magállapodás értelmében filmen akarták feldolgozni. 
A városligeti bemutatót csak nyilvános forgatásnak szánták, de a hatalmas érdeklődés miatt ez lett az elsődleges produkció. 
Az alkotók eredetileg csak egy előadást terveztek, azt is az óbudai amfiteátrumban, de ezt műemlékvédelmi okokból nem engedélyezték nekik. Szintén szóba került a Népstadion mint helyszín, de ezt is hamar elvetették. 

Kép

István, a király - bemutató és filmfelvétel1983. augusztus 18-án - Kép: Urbán Tamás / Fortepan

Félórán át zúgott a taps

Az ősbemutatóhoz a pártvezetés ambivalensen viszonyult, támogatók és ellenzők egyaránt akadtak. A történethez az is hozzátartozik, hogy a bemutató két nappal augusztus 20-a előtt volt, és akkor még nem az államalapítást ünnepelte az ország, hanem az 1949-ben, szovjet mintára elfogadott alkotmányt. A szovjeteknél abban az időben Jurij Andropov volt a kommunista párt főtitkára, aki 1956-ban Budapesten volt nagykövet, és nagy szerepet játszott a forradalom leverésében. A frissen megválasztott KB-titkár egyenesen ellenezte a bemutatót, rossz ötletnek tartva azt, mondván: szovjetellenes áthallásokkal is lehet értelmezni a zeneművet. Koltay Gábornak kellett közbenjárnia Maróthy Lászlónál, az MSZMP budapesti bizottságának első titkáránál, hogy engedélyezzék az előadásokat. Maróthy állítólag sokat tett azért, hogy színre kerülhessen a darab. 

Augusztus 18. előtt a zuglói Szánkódombon – amelyet Bródy János keresztelt át Királydombra – egyre többen gyülekeztek, hogy fül- és szemtanúi legyenek a zenés játék nem kis hangerővel zajló próbáinak. 

Amikor felcsendült az Illés együttes nyitódala, a Te kit választanál?, gyorsan kiderült az érdeklődők számára, hogy a Szörényi–Bródy páros újabb nagy dobásra készül.

Nem lehet azt állítani, hogy túlságosan beharangozták volna a lapok az eseményt, ennek ellenére augusztus 18-án mindenki odatalált a helyszínre. Kellemes nyári este várta a közönséget, napközben ugyanis 31 fok volt a fővárosban. Egyes újságok a néhány héttel korábban a mozikban bemutatott Jézus Krisztus szupersztárhoz hasonlították a művet, de a nézők nem igazán tudták mire számítsanak. Azonban az ország egy pillanat alatt beleszeretett a rockoperába, a végén pedig együtt énekelte a Himnuszt tízezer ember, és félórán át zúgott a taps. Mindez 1983-ban, amikor még évekre volt az ország a rendszerváltástól. Végül augusztus 18. és 28. között hét alkalommal, összesen százezer néző előtt mutatták be a népzenei elemeket és az egyházi gregorián zenét a populáris zenével ötvöző művet. Ám akkoriban még nem volt olyan színpadtechnika, amellyel megfelelően ki lehetett volna hangosítani a zenészeket, színészeket. 

„...szégyen, nem szégyen, de az eredeti városligeti előadás úgy működött, hogy az elején Szörényi Szabolcs lenyomta a magnetofon »play« gombját, a végén meg a »stop«-ot” – mesélte egy 2011-es interjúban Bródy János. 

Négy előadáson dolgozott a Koltay Gábor rendező vezette filmes stáb is. A forgatás során pénzhiánnyal küszködtek, ezért nem tudták snittről snittre felvenni a darabot, így az előadások után sokszor éjszaka újra kellett játszani egyes jeleneteket. 

Kép

István, a király - bemutató és filmfelvétel 1983. augusztus 18-án - Kép: Urbán Tamás / Fortepan

„Dalos” jelentett a belügynek

A színházi gyakorlatban is áttörést jelentett a rockopera, hiszen a színészek – Pelsőczy László (István), Berek Kati (Sarolt), Sára Bernadette (Gizella), Hűvösvölgyi Ildikó (Picur), Balázs Péter (Bese) és Balázsovits Lajos (Vecelin) – mellett főszerepet kaptak a rockélet nagyjai is: Varga Miklós (István), Vikidál Gyula (Koppány), Nagy Feró (Laborc), Deák Bill Gyula (Torda), akik közül akkor többen is „lázadóknak” számítottak. Igaz, később kiderült, hogy Vikidál „Dalos” fedőnéven az állambiztonság beszervezett embere volt, jelentett a belügynek, ám többnyire semmi dehonesztálót nem írt zenésztársairól. 

A darab szomorú mellékszála, hogy Varga Miklós csak a próbákon tudta meg, hogy a címszerepet nem ő fogja alakítani, hanem csak a hangját használják majd, ami igen rosszul esett neki. Érdekesség, hogy a három főúr szerepére eredetileg három zenészt – Fenyő Miklóst, Földes László Hobót és Soltész Rezsőt – szemelt ki a rendező, de végül színészek játszották el a szerepeket. 

A bemutató után a „magyarkodást” számonkérő kritikák is érték a darabot. A Magyar Ifjúság című lap szerint néhol külföldieknek szóló folklórműsorra hasonlított az előadás, „s rettentően ízléstelen a befejezés, a dombgerinc teljes hosszában megjelenő piros-fehér-zöld zászló és a Himnusz elénekeltetése”. 
Ezután több vitaestet is rendeztek Budapesten az István, a királyról, az egyiken a cikk írója is megjelent, de a közönség kifütyülte.

1984-ben jött ki a nagy sikerű István, a király film, amelyet több millióan láttak a mozikban. A hanganyag megjelent bakelitlemezen, kazettán és CD-n is. Koltay Gábor egy 1985-ös levelében úgy fogalmazott, hogy az István, a király nemcsak a rockopera közgondolkodásbéli jelentőségét, de a pártállam rockzenéhez való viszonyulásának lassú megváltozását is jelezte. A bemutató negyedszázados évfordulóján a Magyar Televízió A Társulat című tehetségkutató műsorban válogatta ki a jubileumi előadás szereplőit.

Kép

István, a király - bemutató és filmfelvétel 1983. augusztus 18-án - Kép: Urbán Tamás / Fortepan

Mindannyiunkban van István és Koppány is

A darab, a dalszövegek sok politikai kérdést felvetettek – nem csoda, hogy a pártvezetés nem nézte jó szemmel: már rögtön az első szám, a Te kit választanál? kétségbe vonta az egypártrendszer lényegét. Az István–Koppány ellentétet az ország vezetői a Kádár János–Nagy Imre közti konfliktus analógiájaként magyarázták, ezzel legitimálni próbálták az ’56-os hatalomátvételt. Szintén az ’56-ra való visszautalást erősítette Réka, Koppány lányának alakja, aki sikertelenül kérte ki apja holttestét a győztes féltől, csakúgy, mint a forradalom mártírjainak hozzátartozói. 

A Királydombon először a nyilvános főpróbán feszítették ki az ötven méter hosszú drapériából készült trikolórt, felkészülve arra, hogy emiatt betilthatják az előadást. Ám a retorzió elmaradt, a Himnusz éneklését – nem csak állami ünnepségeken – pedig az ősbemutató honosította meg az országban. 

Szörényi Levente a mostani előadás sajtótájékoztatóján arról beszélt, hogy negyven évvel ezelőtt, a rockopera bemutatóján nem gondoltak arra, milyen sikertörténet lesz a darab: „Amikor 1983 nyarán a törökbálinti stúdióban a hangfelvételt kevertük, kicsit el voltam szontyolodva. Úgy éreztem, lehet, hogy nem olyan jó, amit csináltunk, de úgy látszik, tévedtem”.
Bródy János elmondása szerint a királydombi előadás után sokan vélekedtek úgy, hogy fantasztikus darab született. „Egy kicsit rezignáltan akkor azt mondtam, ha harminc év múlva még emlékeznek rá, akkor elhiszem, hogy jól dolgoztunk. Nos, már negyven év is eltelt” – fogalmazott. – A darab megmutatja, hogy mindannyiunkban van István és Koppány is, ami hihetetlen erőforrása a magyar kultúrának, és a végén mindenki érzi, hogy így vagyunk együtt magyarok” – tette hozzá.

Források:
MTI, MTI Hírarchívum
https://fidelio.hu/zenes-szinhaz/novak-peter-minden-idok-legnagyobb-szabasu-istvan-a-kiraly-eloadasat-rendezi-178787.html
Csatári Bence: Negyven éve mutatták be az István, a királyt (Múlt-kor történelmi magazin) https://mult-kor.hu/negyven-eve-mutattak-be-az-istvan-a-kiralyt-20230520
Csatári Bence: A hanyatló pártállam esete a rockzenével (Magyar Nemzet) https://neb.hu/hu/a-hanyatlo-partallam-esete-a-rockzenevel
https://www.ujsagmuzeum.hu/istvan-a-kiraly/
https://hu.wikipedia.org/wiki/Istv%C3%A1n,_a_kir%C3%A1ly
https://web.archive.org/web/20130721014802/http://fn.hir24.hu/itthon/2011/12/14/brody_csak_egy_trukk_vol
https://hu.wikipedia.org/wiki/Istv%C3%A1n,_a_kir%C3%A1ly
https://web.archive.org/web/20130721014802/http://fn.hir24.hu/itthon/2011/12/14/brody_csak_egy_trukk_vol