Ha nem lennének gombák, erdő sem lenne…
Nem tudom, létezik-e jobb annál, mint bakancsban, kényelmes ruhában, minden sietség vagy célra tartó igyekezet nélkül, nyugalmat sugárzó fák és zöldnövények között lépkedni az avarban és pásztázni azt, különféle gombák után kutatva.
Mi nekem a gombászás? Az, amit nyugodtan, hajtás nélkül, zavartalanul és szabadon lehet tenni. Természetben lenni – mindig is tudtam, hogy a stresszt ez oldja legjobban. Régebben mindig azt mondtam, a kedvenc élőlényeim a növények, de ma már egyértelműen átvették helyüket a gombák.
A gombászásban van valami ősi, zsigeri a nők gyűjtögető ösztönéből, abból az állapotból, amelyben az ember a természettel szorosan együtt élt.
E komoly tudás tapasztalatokon alapszik, és lehetővé teszi az önellátás, a túlélés egyik módját. És a személyes szabadság megélését.
Az izgalom, amikor meglátok valami gombaszerűt, amikor kiderül, hogy tényleg jól láttam, fotózom, kézbe veszem, azonosítom a morfológiai jegyeket, az öröm, hogy tudom mi az, vagy a kíváncsiság, ha nem tudom – ezek semmihez nem hasonlítható élmények.
Mindig azt hittem, engem sok minden érdekel, számos dologban jó is vagyok, de az érdeklődésem természetszerűen horizontális, vagyis mindenből egy kicsi a megértéshez, az élet működtetéséhez. El kellett jutnom az életutam feléhez, hogy megtapasztaljam, milyen az, amikor vertikálisan is érdekel valami, és nem tudok elég mélyre ásni ahhoz, hogy ne akarjak még továbbmenni. A gombák birodalma feltérképezhetetlen, a szó szoros értelmében. Míg létezik olyan tudományos határozókönyv, amely Magyarország összes növényfaját tartalmazza, addig ugyanilyen könyvet a gombákról nem is lehetne írni. Nemcsak azért, mert sokszor annyi gombafaj él már egy kis magyarországnyi területen is, mint növényfaj, hanem mert ezek a fajok részben nincsenek is pontosan leírva, és a tudomány fejlődésével egyre több változást ismer fel a szakma. Ez a rengeteg látható és emberi szemmel láthatatlan gombafaj mind alapvetően szükséges ahhoz, amit ma életnek, különösen, amit erdőnek hívunk a bioszférában. Ha nem lennének gombák, erdő sem lenne, sőt tulajdonképpen gombák nélkül az élővilág újra kellene gondolja magát, hiszen a szén-dioxid-körforgásban a gombák nélkülözhetetlenek.
Varázslatos dolog ehhez a titokzatos, de alapvető fontosságú történethez közelebb kerülni, egyre többet tudni róla. Amikor a szakellenőri vizsgára készültem, tanfolyamra jártam és terepgyakorlatokra, alkalomról alkalomra ámulatba ejtett, hogy mekkora, jószerivel a hétköznapi ember számára teljesen ismeretlen terület az, amelybe betekintést nyerünk. De ekkor még mindig azt mondtam, engem a terep érdekel, én azért csinálom, mert ez pihentet, munka után jó az erdőt járni, és nem utolsósorban jó elfogyasztani az ehető gombákat. Szeretem kosárba szedni a sokszínű, sokféle formájú, illatú, tapintású termőtesteket, szeretem a tudást, amit megtanultam róluk, és nagyon szeretek másoknak is segíteni a tájékozódásban, a gombahatározásban. Eleinte még nem sejtettem, hogy mennyire lenyűgöz majd, ha ezt a gombavilágot mikroszkóp alatt is megfigyelhetem. Döbbenetes élmény volt számomra, amikor néhány nehézkes és ügyetlen próbálkozás után egyszer csak sikerült értékelhető képeket kinyernem a mikroszkópból, megértenem, hogy mit látok ott: spórákat, lemezéleket, hifákat, cisztidiumokat. Még messze vagyok attól, hogy ezek alapján is tudjak határozni, de a mikroszkóp alatti látványvilágba minden alkalommal beleszédülök.
Tulajdonképpen a teremtés tökéletessége az, amely ennyire gyönyörködtet, és minden alkalommal hihetetlen hálát érzek, hogy ebben a világban élhetünk, és ezt megismerhetjük.
Nagyon megszerettem a gombásztársadalmat is, a legkülönfélébb helyeken élő, legkülönfélébb foglalkozásokat űző, más-más értékrendű vagy hitű embereket, akiket összeköt ez a különleges érdeklődés, a gombák szeretete. A közösségi médiát is, amelyet fenntartásokkal kezelek, azért tanultam meg értékelni, mert kiváló terepet nyújt ahhoz, hogy ennek a kis közösségnek a tagjai egymással kapcsolatban maradjanak, egymástól tanuljanak, közösen határozzanak meg egy-egy izgalmas találatot, és megosszák egymással a tapasztalataikat, tudásukat.
Mostanában ez a gombásztársadalom kicsit csüggedt. A klímaváltozás drasztikus hatással van a gombavilágra, a kevés csapadék, a korábbinál nagyobb forróság, az aszály és az erdőterületek csökkenése felborították a gombafajok korábban leírt ciklusait, egyre kevesebb gombával találkozunk, és kiszámíthatatlanná vált, hogy mikor bújnak elő, mikor lehet őket megtalálni. Amikor aztán jön egy csapadékhullám, érezhető izgalom fut végig a gombászcsoportokon, előkerülnek a kosarak és a kések, újra meg újra kilátogatunk a kedvenc (és titkos!) helyeinkre, olykor még akkor is, amikor tudjuk, hogy korai. Nem is lehet semmihez hasonlítani azt, amikor pirul a serpenyőben a frissen szedett kucsmagomba vagy vargánya – évszaktól függően –, készül a pirítós vagy a tejszínes mártás, és remegnek az orrcimpák a finom illatoktól…
De azért, hogy mindez tényleg jól végződő történet legyen, mindenkit arra intünk, használja ki, hogy idehaza működik egy kiterjedt gombaszakellenőri hálózat, és mindenképpen vizsgáltassa meg a gombáját szakellenőrrel!
Az írás a Pest Vármegyei Kormányhivatal szakmai támogatásával készült.
Kérjük, támogasd munkánkat, ha fontosnak tartod a minőségi tartalmat!
Ha te is úgy érzed, hogy a kepmas.hu cikkei, podcastjai és videói megszólítanak, kérjük, segíts, hogy ezek a tartalmak továbbra is ingyenesen elérhetőek maradjanak.
Támogatom a kepmas.hu-t>>
