Rátonyi Kriszta: „Egy kicsit a Balatonon lettem felnőtt”

A Balaton sokszor volt fontos helyszíne az életednek, több mint tíz éve itt is dolgozol nyaranta. Milyen emlékek kötnek ide? 

A nagyszüleimnek 1971-ben lett egy balatoni nyaralója, amikor a legidősebb bátyám született, én még akkor tervben sem voltam. Egy icipici faház Bélatelepen, a saját kezükkel építették egy kicsi telken, minden nyarat ott töltöttünk az unokatesókkal. Amikor hatéves voltam, elváltak a szüleim, és édesapám Szőlőskislakra költözött, ez a Balatonboglári Borvidéken van, egy gyönyörű, háromutcás falu. Onnantól kezdve már nem csak nyáron töltöttem ott időt, rájöttem, hogy ide nem csak strandidőben jó jönni, a Balatonon tanultam meg korcsolyázni – akkor még befagyott telente –, és rengeteget kirándultunk a környéken. 

Számomra semmi sem szebb, mint ősszel a Balaton, elképesztő, hogy milyenek a fények és milyen hihetetlen látvány olyankor a tópart. 

Nyilván, ahogy sokaknak, nekem is volt balatoni kamaszkori nagy szerelmem, akkor rengeteg időt töltöttünk Zánkán, a fiú szüleinek ott volt nyaralójuk. És 2013-ban volt az első olyan nyár, amikor bekerültem az akkor még Balatoni Nyár néven futó műsorba, és Révfülöp lett a bázis. Azóta minden szezon így telik. Nem is tudom elképzelni, hogyan lehetne másképp. 

Azt szoktam mondani, hogy egy kicsit itt lettem felnőtt. Huszonkét éves voltam, amikor ezen a mólón először műsort vezettem, most ősszel betöltöm a harmincötöt. Mindig mérföldkő volt az augusztus, amikor mentem haza, hogy hol tartok épp szakmailag, hol tart az életem, aztán amikor júniusban legközelebb visszajöttem, egy picit számot lehetett vetni, hogy mennyit változtam, fejlődtem, mit veszítettem el, és mit nyertem azóta. Ez a ritmus lehetővé teszi, hogy időközönként rálássak az életemre. 

Szóval számvetős alkat vagy, hagysz magadnak időt arra, hogy végiggondold, mi történt veled, és hogy most hol tartasz?  

Abszolút elemző alkat vagyok. Naplót vezetek, naptárt írok, jegyzetfüzetem van. 

A szakmádat nagyon másképp tanultad, mint a tévések, újságírók többsége. A gyerekkori operaházi szereplésektől a kamaszműsorokon át érkeztél a műsorvezetői szerepbe. Elvégeztél egy egyetemet is bölcsész szakon. 

Volt egy kis idő, amíg a televíziózás fej-fej mellett haladt a színházzal, aztán elsöprő győzelmet aratott a tévé. Azt láttam magam körül, hogy ahhoz, hogy valaki jó tévés szakember legyen, nagyon sok mást kell tanulnia. Kell hogy legyen közéleti tájékozottsága, legyen járatos az irodalomban, a nyelvészetben, kicsit a földrajzban, legyen fogalma a gazdaságról. Nekem az volt a vízióm, hogy olyasmit szeretnék tanulni, amit aztán bele tudok építeni a műsorvezetői munkámba. Az egyetemen nagyon jó volt arra gondolni, hogy bár tudom, hogy tévézni szeretnék, milyen jó lesz, hogy erről meg erről is tudok most már műsort készíteni. Olyan tárgyakat vettem fel, mint könyvkiadás, könyvszerkesztés, újságírás, médiatörténet. Mindez sokat hozzátett ahhoz, hogy megértsem, tulajdonképpen mit is csinálunk, és hogyan is működünk egy tévéműsorban. 

Azért néha téged is megkísért a gondolat, hogy ez a szakma nem annyira nélkülözhetetlen, mint egy orvosé, egy tanáré vagy – mert épp most ment el egy vonat a közeli állomáson – egy mozdonyvezetőé?  

Huhú, persze, ráadásul a mi munkánk a pillanat művészete. Tíz perc, és vége egy témának. Bölcsészként én is sokszor meghallgattam, hogy majd a gyorsétteremben fogok sült krumplit árulni. 

Az egyik tanárom viszont szépen megfogalmazta, hogy attól, mert mi nem tervezünk hidakat, nem műtünk meg embereket, az emberi lélek szépségéhez és egészségéhez nagyon sokat tudunk hozzátenni. 

Azt gondolom, hogy ha valaki bekapcsolja a televíziót, és abban a tíz percben, fél órában, két órában jól érzi magát, tanul két dolgot, ami fontos lehet számára, és attól a családja egészségesebb vagy aznap boldogabb lesz, az elég. Vagy ha a nézőnek éppen nehéz időszaka van, és ki tud kapcsolódni néhány percre, vagy nevet egy jót, a munkánk már nem volt fölösleges. Ha csak hasznos dolgokat csinálnánk az életben, akkor ez a világ borzalmasan szomorú, és az élet nagyon szürke volna.  

Az interjú folytatása a Képmás magazin legfrissebb 2025. szeptemberi számában olvasható. Az aktuális Képmás kapható a nagyobb Relay és Inmedio üzletekben is; egyes újságos pavilonokban; a forgalmasabb MOL, OMV és Shell benzinkutakon; Auchan, Interspar és Tesco hipermarketekben; egyes Spar és Tesco szupermarketekben; egyes Bee, CBA, Coop és Real üzletekben. A magazinra előfizethet itt.