„Segíteni a legönzőbb dolog a világon”

Sokszor azok az emberek igyekeznek a legjobban másokért tenni, akik maguk is megtapasztalták, hogy milyen kiszolgáltatott helyzetben lenni. Zichy Mária Budapest ostroma idején született, a kitelepítéskor az egyik pribék puskatussal verte szét a kislány lábujjait, mert nem szabályosan sorakozott. Az ’56-os forradalomban kamaszlányként vöröskeresztes önkéntesként ápolta a sebesülteket. A forradalom bukása után a család emigrált, átúszva a jéghideg Fertőtavat. A grófnő ekkorra már annyi nyomorúságnak és szenvedésnek volt a tanúja, hogy az érettségi után úgy döntött, szociális gondozó lesz.

„Soha nem felejtem el, hogy honnan jöttem, és azt sem, hogy milyen volt mélyszegénységben élni – meséli Caramel. – A szeméttelepen üres gyógyszeres üvegeket kerestünk, amiket akkoriban vissza lehetett váltani. Hazavittük, kimostuk, anyukám fertőtlenítette, és vitte a gyógyszertárba. Ebből éltünk. Akkor nem támogatott minket senki. Ha gyerekkorban senkitől nem kapsz egy jó szót sem, az elég nehéz.

Válhattam volna egy bezárkózott, negatív emberré, megbélyegezhetett volna a gyerekkorom, de nem ez történt. Ezekben a kilátástalannak tűnő helyzetekben Isten mutatta meg nekem a reményt: elvezetett a zenéhez.

Szeretem megfigyelni az embereket, hallgatni a történeteiket, és a saját tapasztalataimra hagyatkozva próbálok tanácsokat adni a dalszövegeimmel is. Hiszem, ahogy Isten terel engem az úton, úgy terel mindenkit a boldogság felé. Amikor a tavalyi díjátadón egy színpadon álltam a Máltai Szimfónia-programban résztvevő gyerekekkel és együtt zenéltem velük, határtalan nyugalom és szeretet járta át a szívemet. Nagyon megtisztelő, hogy idén nagykövetként állhatok ki a Jószolgálat-díj mellett.”

„A Jószolgálat-díj az ország cselekvő segítőit jutalmazza: olyan személyeket és szervezeteket, akik sokat tesznek a segítségre szoruló emberekért – emeli ki a Jószolgálat-díj szóvivője, Gáspár Judit. – A díj missziója, hogy a díjazott személyek és intézmények, közösségek széles körű bemutatásával a szociális munka különböző közegeinek mindennapjaiba is betekintést adjon. Egész éven át tartó médiakampánnyal hívjuk fel a figyelmet a rászorulók különböző rétegeire, valamint az irántuk megnyilvánuló tolerancia és cselekvő szeretet fontosságára.”

„A segítségnyújtás olyan lehetőségeit ismerhetjük meg a jelöltektől, amelyek által mi magunk is jobb emberekké válhatunk. Hiszen a hivatásos szociális munkások és önkéntes segítők azok, akik az összetartás erejével fellépnek a szegénység ellen, és harcolnak az esélyegyenlőségért” – mondja Caramel.

„A Jószolgálat-díj egyfajta alternatív Oscar, amely a segítő szakmában dolgozókat jutalmazza”

 – fogalmazza meg Barabás Éva. – „Zichy Mária szekszárdi birtoka alig 15 km-re van Bonyhádtól, ahol én születtem. A szőlőtőkék összekötnek minket. Gyerekkoromtól kezdve azt láttam, hogy segíteni jó dolog. A sváb nagymamám a kertjében paradicsomot szedett, amikor hátizsákos, németül beszélő fiatalokra figyelt fel a 6-os út mellett. Behívta magához a vadidegen vándorokat, megetette, megitatta, és azzal engedte tovább őket, hogy reméli, majd az ő unokáinak is segítenek mások, ha bajba kerülnek. Székely nagyanyám a szomszéd fiúról gondoskodott, figyelt, ha jó szóra, ebédre, nyugalomra volt szüksége. Édesanyám mindig azt tanította nekem: »Évikém, ha másnak segítesz, ha másnak készítesz bármit, az még szebb legyen, jobb legyen, mintha magadnak készítenéd!«”

Kép

Barabás Éva

Barabás Éva egész életét meghatározza, hogy ahol csak tud, segít. Hosszú évekig volt az SOS Gyermekfalu nagykövete, munkájáért a Mosolyrend lovagja is lett. „Sokszor hallani, hogy az emberek közönyösek, nem érdekli őket semmi, csak a maguk dolga. De ez nem igaz – állítja Évi. – Az emberek nagyon is képesek önzetlenül cselekedni. Minden attól függ, hogy mit szeretnénk látni, hova esik a fókuszunk. Segíteni a legönzőbb dolog, mert segíteni jó, segíteni felemelő érzés, segíteni jólesik. Mindemellett persze a legönzetlenebb dolog is, mert adunk és nem várunk érte semmit. A segítségben nincs kérdőjel.

Ha tudok segíteni, az azt jelenti, hogy mázlista vagyok, mert van miből adnom.

Rengeteg tehetős ember van a világon, s reméljük, egyre többen gondolkodnak úgy, mint Twickel György, amikor megalapította a Jószolgálat-díjat: »megtehetem, és meg is teszem«.” 

„A média mindig a szenvedést mutatja, és túl kevésszer szól arról, ki az, aki segít másokon: adakozik, levágja a hajléktalan haját – teszi hozzá Caramel. – Ezért jó, hogy ezzel a díjjal most kicsit róluk szól a show. Ezek az emberek nem a dicséretért csinálják, hanem azért, mert így vannak összerakva, nem tudnak nem segíteni. Én úgy látom, hogy a szociális szektorban dolgozóknak sajnos természetes, hogy nincsenek megbecsülve. Ők tudják, hogy amit tesznek, azt majd a Jóisten megköszöni nekik. Ezért jó, hogy most a figyelem rájuk irányul. Ezért bátorítok mindenkit, hogy használja ki ezt az időszakot, vegye észre a segítő embereket a környezetében, és jelölje őket a díjra!” 

„Igen, nagyon fontos, hogy vegyük észre egymást – mondja Éva. – Akik tesznek, kiteszik a lelküket, számukra a cselekvés fontos, és nem érnek rá arról beszélni, hogy milyen értékes feladatot végeznek. Ezért lényeges, hogy mi vegyük észre őket, és most itt az alkalom, hogy ezt megtegyük, jelöljük őket az idei Jószolgálat-díjra!”

„Az idei év újdonsága a külhoni vándordíj kategória. A külhoni elismerést a szomszédos országokban élő magyar kisebbségek számára ajánljuk, akik hivatásszerűen vagy önkéntes alapon kiemelkedő munkát végeznek a rászoruló családokért, fogyatékos emberekért, hajléktalanokért, kisebbségekért vagy idősekért.”

Idén Kárpátalja területéről várjuk a jelöléseket, majd minden évadban más határon túli térség részére ajánljuk fel az elismerést, a jószolgálati tevékenységet végző személyek részére – teszi hozzá Gáspár Judit. – Zichy Mária Terézia különös gonddal támogatta a kárpátaljai magyarságot. 1995-ben az ő segítségével alakult meg a Magyar Máltai Szeretetszolgálat beregszászi szervezete, és a székházat is az ő támogatásával újíthatták fel.”