„Mintha nem is ezen az emberlakta földön járnánk” – A Fogarasi-havasok varázslatos világáról

A havas sziklaormok birodalma 

„Földünk alakulásának ama mérhetlen távolsága korszakában, mikor még a belső meleg miatt annyira forró volt a vékony kéreg, hogy szerves életnek semmi nyoma sem található, de föl sem tételezhető: egy a képzeletet is fölülmúló iszonyú rázkódás alatt kelet−nyugati irányban megrepedt a sima kéreg, s a forrásvízből kiemelkedett hegylánczunk” − írta Gagyi Samu 1894-ben az Erdély című lapban megjelent cikkében a Fogarasi-havasok keletkezéséről. 

A Kárpátok legnagyobb tömegű hegysége, a hetven kilométer hosszú és negyven kilométer széles Fogarasi-hegylánc főgerince hatalmas falként emelkedik ki a síkságból. Legmagasabb pontja a 2544 méteres Moldován, szorosan mögötte Erdély legmagasabb pontja, a 2535 méteres Király-szirt (Negoj). A hegység gerincmagassága több mint ötven kilométer hosszúságban meghaladja a kétezer métert, így nem meglepő, hogy a sziklaormokat egész évben hó fedi. 

A lankásabb, déli oldalt havasi legelők borítják, ahonnan a pásztorok telente lehajtják az állatokat, tavasszal pedig a friss zöld fű nyomában egészen a gerincig felmerészkednek. 

Így írt róluk a Világ Ifjúsága című lap 1992-es száma: „A hegyi pásztorok májustól októberig több száz birkával fenn élnek, körülbelül egy napi járásra a legközelebbi falutól, (...) fakunyhóban. Nehéz munkájukat több kutya segíti, amelyeket őrzésen kívül a farkasok és a medvék ellen is tartanak. A csobáncok önellátóak, ritkán jut el hozzájuk a faluból az élelem, ezért a bárányok húsából, tejéből ételeket készítenek.” A hegylánc meredekebb, északi oldalán kaszálóként hasznosítják a havasi réteket, a szénát kalyibákban gyűjtik a hegy lábánál fekvő falvak állatai számára. Legismertebb látnivalói között tartják számon a Király-szirt mellett a Bilea-tavat és -vízesést és a Transzfogarasi utat. 

Felhők felett 

A történelmi Magyarország legmagasabb pontja a 2535 méter magas Király-szirt, amelyet egészen 1958-ig a Fogarasi-havasok legmagasabbjaként is ismertek. Míg a XVIII. században az osztrák térképészek végigjárták a Déli-Kárpátok történelmi Magyarországhoz tartozó szakaszait, az itt található csúcsok magasságát pedig a XIX. században már számszerűsíteni is tudták, a fegyveres partizáncsapatokkal fenyegető Moldován-csúcsot nem merték megközelíteni egészen a XX. század második feléig. A Király-szirt a hegylánc legtöbb pontjáról látható, és hármas, szépségkirálynők tiarájára emlékeztető csúcsával könnyen felismerhető − a Hegyek Királynője, illetve több forrásban Kleopátra tűi néven hivatkoznak rá. 

„A Negoj tetejét egy jókora szobanagyságú füves térség alkotja. 

Ha jó idő van, puha füvön jól megérdemelt heverés esik, mit még édesebbé tesz az a tudat, hogy Erdélyben magasabbra jutni már csak hazugsággal lehet. 

A csúcsból észak felé mintegy 3 km hosszú éles sziklagerinc nyúlik ki, haránt tollszerűen cifrázva hasonló hajmeresztő melléktarajokkal, s túl ezen a megkínzott sziklavilágon, ott lent a szelíd fogarasi lapály terül el alattunk úgy, mintha repülőgépről néznénk. (...) Az előttünk tátongó, mintegy 400 m-es mélységbe azonban mégis csak le lehet jutni az »Ördögtorkán«- át, és csakis itt, persze az inunkba szállt bátorság olyan érzésével, amely ennek a majdnem járhatatlanul szűk és meredeken lejtő csúnya szakadéknak már barátságtalan nevéből is érthető” − olvasható a Pásztortűz című lap 1940-es számában, Balogh Ernő tollából. 

Kép

Fotó forrása: Profimedia − Red Dot

A havasok egyik közismert képződménye a Sárkányablak. A 2180 méteres magasságban található sziklaboltívről így írt dr. Szalay Béla, akit az akovekmeselnek.hu idéz: „…a nagy alakító, a Természet, egy kerek lyukat alkotott, mintha egy ágyúgolyó csinálta volna. A Sárkányablaknak nevezett boltív (...) nevét valószínűleg onnan kaphatta, hogy az észak felé nyújtózkodó völgyekből »felúszó« felhők úgy néznek ki a sziklaablakon keresztül, mintha egy óriási sárkány eregetne magából füstöt. Kialakulása a palás szerkezetű és tektonikusan összetört kőzetek kipergésével magyarázható, noha inkább egy felszakadt barlangmaradványnak tűnik.”

Tengerszem 2034 méteren 

„A csúcsra érve, az előttünk kitáruló völgykatlanban megpillantjuk a Bilea tenger-szemet, partján a menedékházzal (2034 m). Köröskörűl hófoltokkal tarkított hegycsúcsok zárják körül a katlant. A tavon csolnakok. A tó vize májusban még be volt fagyva. A házzal szemben a tó túlsó oldalán még most is nagy hómező terpeszkedik. A házon kívül itt emberi kéznek nyoma sincsen. Olyan vad, olyan egyedülálló ez a hely” − olvasható Szauer Elly Kilenc nap a fogarasi havasokban című, 1934-ben az Erdély című lapban megjelent írásában. 

A 2034 méter magasan fekvő Bilea-tengerszem a Fogarasi-havasok legnagyobbika. A több mint 46 ezer négyzetméternyi felületű tó a jégkorszakból maradt vissza, legmélyebb pontja 11,35 méter. 

Egy 180 hektáros rezervátum területén fekszik, ami többek között zergéknek, hiúzoknak és szirti sasoknak ad otthon, a tóban pedig pisztrángok élnek. 

Ma már szálloda, telente pedig jéghotel várja az utazókat az egykor vadregényes vízparton. Nyáron a Transzfogarasi útról lehet megközelíteni, télen egy felvonó segítségével, amely a hatvan méter magas Bilea-vízeséstől indul. 

Az Új Élet 1974-es száma így ír az ottani fejlesztésekről: „a régi, egyszerű menedékházat kétfelől új épületek fogják közre: több emeletes, modern szálloda, teljes kényelemmel, hideg-meleg vízzel, fürdőszobákkal ellátva − és a most épülő drótkötélpálya állomása. A piros kocsik, melyek majd nemsokára a karvastagságú drótkötélen viszik fel az utasokat a kétezer méter feletti hegycsúcsra, már helyükön vannak. Most dolgoznak az oszlopok felállításán, a kötelek kifeszítésén. Egy-egy drótkötél 40 tonna.” 

Kilencven kilométernyi szerpentin 

Az Alsóárpást és Argyasudvarhelyet összekötő 151 kilométer hosszú utat 1974-ben adták át. Kilencven kilométere a havasokban kanyarog, legmagasabb pontja 2042 méteren van. Az útvonalon öt alagutat alakítottak ki, 578 hidat és viaduktot is építettek. Ennek azonban ára volt, több mint 6500 tonna dinamitot használtak fel a munkálatok során, amelyek hatalmas kárt okoztak a természetben, emellett a hivatalos források szerint negyvenen vesztették életüket az építkezés alatt. A beruházás Nicolae Ceaușescu nevéhez köthető, de az építés hátterében meghúzódó indokok nem egyértelműek. Felvetődött, hogy az északi és déli oldal közötti átjárás egyszerűsítése stratégiai-katonai célokat szolgálhatott. 

Egyes források szerint a déli oldali Argyas-patak felduzzasztásával az így keletkező vízi energia felhasználása volt a mozgatórugó, mások szerint pedig a Ceaușescu házaspár nyaralójának könnyű megközelítését szolgálta. „Végső soron pedig legvalószínűbb, ha mindezek homályos keverékének, egy megvalósított megalomán tervnek tekintjük a Transzfogarast, a Kárpátok legmagasabbra kapaszkodó aszfaltozott útját” − olvasható a Földgömb magazin 2008-as számában. 

A havasokat akár három-négy méteres hótakaró is boríthatja, így nem meglepő, hogy telente a Transzfogarasi utat a fokozott lavinaveszély miatt lezárják.

„Zergék otthona” 

„Egy egészen külön világ a havasok világa, a zergék otthona! (...) Ha az ember órák hosszat tartó fáradságos hegymászás után felért az utolsó, már csenevész fenyők közé és felfeltárul előtte a gyalogfenyők és havasi legelők tája és még ezeken is felül a kőgörgeteges lejtők, a függőleges sziklafalak és a puszta, zord katlanok világa, úgy érzi magát, mintha nem is ezen az emberlakta földön járna, hanem mintha idegen betolakodó lenne egy olyan égitesten, melyen az embernek helye, keresnivalója nincsen, melyen az embert annyi veszély fenyegeti lépten-nyomon, hogy vakmerőségnek kell éreznie, hogy felmerészkedett oda. Az elszigeteltségnek ez az érzése még fokozódik olyankor, amikor a felhők olyan alacsonyan járnak, hogy az ember fent a havason derült tiszta időben felülről látja a síkot eltakaró felhőket. Nem is látni a havasokon más embert, mint nagyritkán egy-egy zergevadászt és nyaranta néhány juhászt” − olvasható Nadler Herbert 1925-ben a Nimród című lapban megjelent írásában. 

Bár a legmagasabb szirtekre valóban csak a zergék jutnak fel, a havasokban a medve, a szarvas, a vaddisznó és a hiúz mellett a menyét és a borz is jellemző állatfaj. A havasok lábánál a bükkösök a jellemzőek, 1300 méter felett azonban a lombhullatókat fokozatosan felváltják a fenyők, a törpefenyők és a borókák, végül a talajmenti növények, havasi legelők. Bár az itt lévő kristályos kőzet nem kedvez a különlegesebb fajoknak, a kamilla, a havasi gyopár, az erdélyi harangláb és a havasi harangvirág mellett a Fogarasi-havasokban leggyakoribb növény a dinári habszegfű.  

A cikk támogatója a Carola Egyesület