A „felejtés betegsége” a mozivásznon – hogyan foglalkozik az Alzheimer-kórral a filmművészet?

„Azt se gondoltam, hogy ilyen sokáig fogok élni”

Gena Rowlands amerikai színésznő 94 éves korában, augusztus 14-én hunyt el az otthonában. Évek óta Alzheimer-kórral küzdött. 24 évesen debütált a Broadway-n, rá pár évre már filmszerepeket kapott. A legnagyobb sikert az 1974-es A Woman Under the Influence (Egy hatás alatt álló nő) című filmdráma hozta el számára. A főszerepet kifejezetten neki írta filmrendező férje, John Cassavetes. Mabel szerepe az első Oscar-jelölést is meghozta Gena Rowlands-nek, innentől rendszeresen szerepelt Cassavetes filmjeiben.

Bár jelöléseit sosem tudta Oscar-szoborra váltani, 2015-ben tiszteletbeli Oscar-díjat kapott a legendás karrierje elismeréseként. 

„Ilyen sokáig dolgozni? Azt se gondoltam, hogy ilyen sokáig fogok élni” – mondta akkor a háromszoros Emmy- és kétszeres Golden Globe-díjas amerikai színésznő.

Gena Rowlands férje halála után is visszatért a filmvászonra, mivel gyermekeik is ebben a szakmában helyezkedtek el. Fiuk, Nick Cassavetes rendezte a 2004-es Szerelmünk lapjait (The Notebook), amit sokan a valaha készült legromantikusabb hollywoodi alkotásnak tartanak. A történet a tehetős szülők lánya, Allie (Rachel McAdams) és a munkás származású Noah (Ryan Gosling) szerelmét meséli el. Évtizedekkel később a már idős Allie (Gena Rowlands) egy idősek otthonában él, ahová férje (James Garner) is beköltözik vele, és felolvassa szerelmük történetét, azt remélve, ettől hátha visszatérnek a szeretett nő emlékei. 

Filmből valóság?

A Szerelmünk lapjai idén nyáron volt 20 éves, a rendező, Nick Cassavetes az évforduló kapcsán arról beszélt, hogy 94 éves édesanyját évekkel korábban Alzeimer-kórral diagnosztizálták, ahogy filmbeli karaktere is ugyanezzel a betegséggel élt. Szomorú adalék, hogy Rowlands édesanyja is demenciával küzdött, erről maga a színésznő beszélt annak idején, a Szerelmünk lapjai forgatásakor. 

„Ugyanezen mentem keresztül a saját édesanyámmal, ha nem Nick rendezte volna a filmet, nem biztos, hogy elvállaltam volna – mert ez nagyon nehéz” – mondta. 

„Rávettem édesanyámat, hogy játssza el az idősebb Allie-t, sokat beszélgettünk az Alzheimer-kórról, mert hitelesek akartunk lenni, és most, az elmúlt öt évben ő maga is Alzheimer-kórban szenvedett” – mondta Nick Cassavetes a 20. évforduló kapcsán. „Ez annyira őrült egy helyzet” – fogalmazott a rendező, utalva arra, hogy először a nagymamája átélte, majd az édesanyja eljátszott egy alzheimeres beteget, végül utóbbit is elérte a kór. 

Nemcsak a beteget, a környezetét is érinti

Demencia vagy Alzheimer-kór? Sokak elképzeléseiben egybemosódnak ezek a fogalmak, nem véletlenül. A demencia magyarul szellemi hanyatlást jelent, az Alzheimer-kór pedig a demencia leggyakoribb formája. Több tízmillióan szenvednek világszerte a betegségben, és 2050-re elérheti akár a 200 milliót is az érintettek száma. Pontosabban a betegek száma, hiszen, ha valaki Alzheimer-diagnózist kap, az onnantól nemcsak az ő, hanem hozzátartozói életét is meghatározza. 

Alzheimer a filmvásznon

A „felejtés betegsége” és az egyén, illetve hozzátartozói ezzel való küzdelme sok alkotót megihletett már a filmtörténelemben.

Megmaradt Alice-nek (2014)

Az amerikai filmdráma Lisa Genova 2007-es, azonos című bestsellerén alapul, Julianne Moore alakítja Alice Howland neves nyelvészprofesszort, akit az Alzheimer-kór egy olyan típusával diagnosztizálnak, amely már 65 éves kor előtt megjelenik. Alice-szal ráadásul nem sokkal az 50. születésnapja után közli a sokkoló hírt orvosa. Ő nehezen fogadja el helyzetét, és azért küzd, hogy a lehető legtöbb ideje maradjon a családjára.

Kép

Jelenet a filmből

Iris – egy csodálatos női elme (2001)

A film igaz történetet dolgoz fel. A regényíró és filozófus Iris Murdoch (Judi Dench) és férje, az irodalomkritikus John Bayley (Jim Broadbent) rendkívüli kapcsolatát, hosszú és állhatatos szerelmét mondja el, életük két különböző korszakát bemutatva: románcuk kezdetét Oxfordban, az 1950-es években, és a negyven évvel később történteket, az Iris-t megtámadó Alzheimer-kór megjelenésétől a haláláig. 

Az apa (2020)

Anthony Hopkins játssza az idős Anthony szerepét, aki önálló életet próbál fenntartani, ám egyre inkább elhatalmasodik demenciája. Lánya, Anne (Olivia Colman) Londonba költözik, hogy segítsen a gondozásában. A film egyszerre ragadja meg Anthony fájdalmát, ahogy elveszti öntudatát, és a valóság számára homályba vész, valamint azok bántatát, akik szeretik őt. Florian Zeller filmje kapta abban az évben a legjobb forgatókönyvért járó Oscar-díjat, Anthony Hopkins pedig a legjobb férfi főszereplőnek járó szobrocskát hozta el. 

A filmet orvostanhallgatók oktatására is felhasználták. 

Jelenet a filmből

Apu vad napjai (2007)

Hogyan lehet humorral viszonyulni egy gyógyíthatatlan, visszafordíthatatlan betegséghez? Ennek bemutatására vállalkozik az Apu vad napjai (The Savages). Laura Linney és Philip Seymour Hoffman felnőtt testvéreket játszanak ebben a vígjátékban, amelyben ketten igyekeznek gondoskodni demens édesapjukról. A film alázattal, méltósággal és humorral mesél egy embert próbáló helyzetről.

Charles Bronsontól Robin Williamsig

A filmtörténelem több kiváló színészének is a „felejtés betegségével” kellett szembenéznie.   

Charles Bronson: 1921-ben született szegény, litván bevándorló családba. A kultikus western, A hét mesterlövész hozta el az áttörést karrierjében. Élete legikonikusabb szerepét a Volt egyszer egy Vadnyugat-ban játszotta el. 

Peter Falk: Columbo megformálóját öt évvel a sorozat forgatása után diagnosztizálták Alzheimer-kórral, 83 évesen hunyt el.

Rita Hayworth: Amerikai színésznő és táncos, akire az 1940-es évek egyik legnagyobb sztárjaként „a szerelem istennője” nevet ragasztották. Amikor Alzheimer-kórral diagnosztizálták, még keveset tudott az orvostudomány erről a betegségről. 68 évesen hunyt el. 

Robin Williams: Az Oscar-díjas és hatszoros Golden Globe-díjas amerikai színészt úgynevezett Lewy-testes demenciával diagnosztizáltak. Valószínűleg ez is szerepet játszott abban, hogy 2014-ben, 63 évesen önkezével vetett véget életének. 

Kép

Charles Bronson (balra) és Robin Williams szintén érintettek voltak a betegségben

Dolga-e ezzel foglalkozni a művészetnek?

Nagyjátékfilmek nem, kisfilmek vagy dokumentumfilmek viszont már készültek erről a nem egyszerű témáról Magyarországon is. A gyémánt út pora címmel Vámos Zoltán orvos, filmrendező az időskori demenciáról forgatott kisfilmet, amit 2022-ben mutattak be mások mellett Vári Éva, Orosz Ákos és Koltai Róbert szereplésével. 

A rendező saját orvosi tapasztalataiból merítette a témát, miután rádöbbent: a hagyományos orvosi protokollon túl más módokon is lehet segíteni az időskori demenciával sújtott betegek életén. 

Hűség címmel Szekeres Csaba készített dokumentumfilmet, amely 2022-ben jelent meg a mozikban. Anna és Antal negyvenöt éve házasok, ám egy nap a feleség különösen kezd viselkedni, majd az orvosok Alzheimer-kórt diagnosztizálnak nála. Őket látva a néző is felteheti a kérdést magának: én mit tennék meg azért az emberért, akit szeretek? És mit várnék el attól, aki egy kiszolgáltatott helyzetben viszontszeret?

Kollár István győri filmes azután kezdte el az Alzheimert forgatni, miután édesanyját megtámadta a betegség. A 2021-ben Kaliforniában díjat nyert alkotásban megszólal több hozzátartozó, orvosok, főorvosok, akik úttörő szerepet játszanak hazánk Alzheimer-kutatásában és -orvoslásában. 

„Az Alzheimer szinte egy új népbetegség, amely ma éppúgy rengeteg áldozatot szed, mint a rák, vagy anno a pestis. Sajnos felkészületlenül érte a tudományt, az orvosokat és a családokat is. Senki nem tudja, kinek mi a feladata, ki kihez fordulhat, hol és mi a segítség. Filmünkkel ezt a kaotikus helyzetet próbáljuk némiképp orvosolni, fogalmakat, folyamatokat tisztázunk betegek és orvosok bemutatásával” – olvasható a film honlapján. 

És mi a helyzet a színházművészet területén? A Pesti Színházban Kern András címszereplésével 2020-ban mutatták be Az apát, a korábban már említett Florian Zeller ugyanis eredetileg színpadra álmodta meg darabját.
„Több mint 10 millió demens ember él Európában, így ma már olyan sokakat érint ez a probléma, hogy azt gondolom, a színháznak is dolga ezzel foglalkozni. 

Ez az előadás azért is tudja érzékenyíteni a nézőket, mert bár a téma, amit feldolgoz, keserves, még sincs benne egy pillanatig sem keserv. 

Az élet szeretetének a szemszögéből próbálja nézni az egész folyamatot, amitől az rokonszenves és átélhető lesz” – vélekedett Valló Péter, az előadás rendezője. 

Források: Index, Magyar Film, Mok.hu, Neurológiai Központ, BBC, Brevardalz.org, Daily Mail, Variety, Very Well Health