„Véresre kaparom a bőröm, és képtelen vagyok abbahagyni”

Hegek, véres párna és bűntudat

„Számtalanszor elhatároztam már, hogy nem nyúlok az arcomhoz, a vége azonban mindig az lett, hogy úgy elintéztem magam, olyannyira véresre vakartam a pattanásaimat, hogy az utcára sem mertem kimenni. Órákon át piszkáltam a bőröm, csak akkor hagytam abba, amikor már korgott a gyomrom az éhségtől. Tízezreket költöttem a legkülönbözőbb pattanás elleni szerekre, kozmetikusra, bőrgyógyászra. Nem tudom, az megoldás lenne-e, ha nem néznék tükörbe túl hosszan. Próbáltam lekötni a kezem rajzolással, de nem segített sokat. Az esti órák a legrosszabbak: tévézés közben kezdem el kapirgálni az arcom, aztán persze rohanok a tükörhöz, hogy megnézzem, mit csináltam” – árulja el a reklámgrafikusként dolgozó, harmincas éveiben járó Márti.

„Nyaranta valamivel jobb szokott lenni a bőröm állapota, mert strandolok, barnulok, szépen letisztul róla minden.

Csakhogy ezen felbátorodva azt mondom magamban, hogy nem baj, most úgyis szép a bőröm, belefér egy kis nyomkodás. És itt rontom el, aztán nincs megállás.

Van, hogy háromnegyedes ujjú pólókat sem tudok felvenni, mert az alkarom is katasztrófa. Gondoltam már tetoválásokra is, de őszintén szólva, szerintem engem ez sem fog elriasztani” – mondja a 41 éves Dorina.

„Anyám gyerekkoromban azt mondta nekem: ha még egyszer meglátom, hogy a szádhoz emeled a kezed, szájba váglak. Megijedtem, és onnantól kezdve nem előtte tépkedtem a bőrt a számról. Gimnazistakoromban a fogaimmal belülről piszkáltam az alsó ajkam, és a hátam, a vállam is kapartam. Nem láttam más megoldást, mint hogy mindenhova stresszlabdát vigyek magammal. A kisfiam születése után lett jobb a helyzet: már nem gyilkolom szét magam, csak egy picit tépkedem a bőrt a számról. Régebben el se hittem volna, hogy lesz idő, amikor trikóban is kimehetek az emberek közé” – vallja be az 52 esztendős Krisztina.

Zsákutcába visz, ha csak a testi tünetet kezelik

 „A bőrtépkedés, bőrkaparászás egyfajta kényszercselekvés, pontosabban cselekvéssor, amit a beteg újra és újra szinte tudattalanul hajt végre.  Ha valamilyen akadályoztatás miatt nem fejezheti be, szorongás, idegesség tör rá” – írja blogjában a Western Suffolk Pszichológiai Tanácsadó Központ pszichológusa, Frederick Penzel, aki azt is hozzáteszi, hogy a baj alapvetően nem a bőr állapota, hiszen a bőrön rendszerint nem fedezhető fel semmiféle bőrpatológiai eltérés.

A bőrtüneteket a beteg produkálja, vagyis a baj maga az önagresszív tevékenység, amely érzelmileg megterhelő vagy stresszel teli helyzetekben jelentkezik.

„Pszichiátriai szempontból leginkább impulzuskontroll-zavarokról van szó. A tevékenység késztetésjellegű, feszültséggel jár, a cselekmény végrehajtása viszont kielégülést és oldódást eredményez, csökken a szorongás. A betegeknek általában nincs rálátásuk a saját pszichés problémájukra, így sok esetben csak a testi tünet kezelésébe fektetnek energiát, ám rendre zsákutcába jutnak. Van, aki sebhelyet, pattanást, heget vagy anyajegyet vakar el, nyomkod ki, és mindehhez csipeszt, ollót, tűt vagy a körmét használja. A betegek szeretnék elérni, hogy a bőr, a köröm, a haj rendezett, sima és tökéletes legyen. Órákat állnak a tükör előtt, keresgélve a legapróbb hibát, amit meg lehet szüntetni annak reményében, hogy elérjék a tökéletes eredményt. A dolog paradoxonja, hogy a végén minden próbálkozásuk ellenére rosszabbul néznek ki, krónikus sebek és hegek keletkeznek pont azon sérülések következtében, amiket maguknak okoznak” – állítja a szakember.

Kép

A kép illusztráció – Forrás: Freepik

Tarolnak a „nyomkodós” videók a TikTokon

Egyre több olyan videó kerül fel a TikTokra, amelyekben pattanásokat, mitesszereket és cisztákat nyomkodnak ki, távolítanak el, miközben a folyamat minden részletét nyomon követheti a néző. A videók a bőrhiba bemutatásával kezdődnek, a nézőket a tályog/pattanás kiürülésének pillanata tartja izgalomban. Hogy miért élvezik egyesek az efféle látványt?
Korábbi kutatások eredményei szerint bizonyos negatív tartalmak aktivizálhatják az agy jutalmazási rendszerét, méghozzá ugyanazokat a jutalmazó agyi területeket aktiválják, mint a csokoládé vagy a drogok.

Ki lehet lépni az ördögi körből

„Előfordulhat, hogy a probléma megfogalmazása és átbeszélése már önmagában is segít a feloldásában, ha azonban a tünetek intenzívek, tartósan fennállnak, vagy nehezítik a hétköznapjainkat, feltétlenül forduljunk szakemberhez” – tanácsolja Dudás Lilla klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta.

„A gyógyításnál hatékony lehet a viselkedésterápia és a szokásmegváltoztató terápia is. Először a beteg megtanulja megfigyelni, hogy mik azok a helyzetek, események, amelyek kiváltják ezt a cselekvést nála, másodszor megtanulja, hogyan alkalmazzon helyettesítő viselkedést válaszként ezekre a helyzetekre és eseményekre. A viselkedéskorrigáló terápia feladatait naponta el kell végezni. Ugyanolyan automatikusnak kell lennie, mint a százszor, ezerszer ismételt kényszercselekvésnek. Erős akarat és kitartás kell az eredményhez, de korántsem lehetetlen kikerülni az ördögi körből” – zárja gondolatmenetét a szakértő.

További felhasznált irodalom:

Miklósi Mónika Fejlődési pszichopatológia (2015). In.: Balázs J. és Miklósi M. (szerk): A gyermek- és ifjúkor pszichés zavarainak tankönyve, Budapest: Semmelweis Kiadó, 5-10.