A volt bankár ma pásztorkodik, édesapja iránti tiszteletből is csinálja

Reggel beszélgetünk, de fogadok, már jó néhány órája talpon van!

Ó, egy tanyán mindig zajlik az élet! Az állatoknak korán reggel enniük kell, ezt jelzik is, ha késnék, a malacok például visítanak. De vannak lovak, kecskék, birkák, tyúkok, nyulak és még sokan mások. A kecskéket fejni is kell, mert kecskesajtot gyártunk, úgyhogy napközben meg este sem unatkozunk.

Jól tudom, hogy gyerekként hasonló miliőbe született?

Ahol most a tanyám van, ott volt nekünk a grund, ahol játszottunk. Az utolsó előtti házban születtem, s a pásztorkodással egész közelről találkoztam, mivel édesapám juhász volt. Volt neki egy birkanyája, de sajnos a téeszesítéskor be kellett adnia a téeszbe, és felszámolták. Utána tehénpásztorként élte az életét. Ahol most a lovaim legelnek, ott volt évtizedeken át a téesz tehénlegelője, itt nőttünk fel, az orrunk előtt járt el édesapám a tehenekkel. Dolgoztam, segítettem is neki, akkor „fertőződtem meg”! Érdekes, hárman vagyunk fiúk, de csak én, a középső mentem önként és dalolva édesapámmal pásztorkodni. Az egyik fivérem kertész lett, a másik műszaki ember, igaz, én is mérnöknek tanultam, majd pénzügyi területen is dolgoztam. A takarékszövetkezeti rendszerből mentem nyugdíjba, de lovam és birkám, az mindig volt! Agrármérnökként dolgoztam az országban és a világban, s nyugdíjaskoromra megépítettem ezt a tanyát, ahogy gyerekként megálmodtam. Van segítségem, de én irányítom.

Akkor mondhatjuk, hogy Olaszfalutól Olaszfaluig vezetett az útja.

Pontosan! Közte egy évtizeden át Budapesten, sőt évekig Brüsszelben is voltam szakmai képviselő, de visszajöttem. Az álmom megvalósításához egy bázis, a családi házam már jó ideje megvolt. Azt hiszem, szerencsés vagyok!

Elárulja, hogyan került pénzügyi területre?

'81-ben diplomáztam, agrármérnök és közgazdász vénával kerültem ki, mindkettő érdekelt. Az Agrobankhoz, majd a takarékszövetkezetekhez kerültem, az agrárfinanszírozás végigkísérte a karrierem.

Kettős életem volt: egy pénzkereső meg egy hobbi. Bármit dolgoztam, hétvégén jöttem haza a lovakhoz!

22 éve csinálom a bakonyi betyárnapokat, ez is jelzi, hogy a kötődés a szülőföldemhez sosem múlt el. Agrárközgazdászként telt végül ez az időszak, takarékszövetkezeti ügyvezető igazgató is voltam, országos dimenzióban dolgoztam. Így kerültem ki Brüsszelbe is a szövetkezeti pénzintézetek európai szervezetéhez magyarországi képviselőként.

Ezek szerint megtalálta a helyét egy, a természetes közegnél keményebb világban is?

Igen, persze ebben is szerencsém volt, mert Demján Sándor volt a főnököm, akitől sokat tanulhattam. Kőkemény ember volt, keményen is kellett dolgozni nála, de mindig azt mondta: amennyi a zsebetekben van, annyi legyen a szívetekben is! Köztudottan nagy adományozó volt, egyúttal rendkívül kreatív ember, nem véletlenül jöttek be az üzletei. A halála után a takarékszövetkezeti rendszer szétesett, így én 2020-21-et már itthon töltöttem, de nyugdíjas hivatalosan csak idén lettem.

Gondolom, kézenfekvő volt, hogy ha a banki vonalnak vége, a Bakonyba vágyik vissza.

Én ezt már Demján úrnak is mondtam, azaz tudatosan készültem a nyugdíjas éveimre. A tanya is megvan 2016-tól, csak egy darabig még távüzemeltetéssel működött. Addig Európa-szerte, de még Indiában meg Vietnamban is tartottam a takarékszövetkezeti rendszer kapcsán előadásokat.

Ezekben a különleges országokban járva is fél szemmel azt figyelte, hol hogyan gazdálkodnak?

Mindig gyakorlati ember voltam, így tetszett meg a külföldi pásztorünnep is, hát meghonosítottam itthon. Idén a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa projekt támogatásával csináltuk meg. Jövő májusban pedig már nemzetközi pásztorünnepünk lesz, ami egyben népzenei fesztivál is!

Eddig is nemzetközi dimenzióban dolgoztam, csak pénzügyi vonalon, most újra valami hasonló jön.

Ez több mint pásztorkodás meg természetközeli állapot, ez már a fenntartható fejlődésről is szól. Lehet, hogy az árak növekedésével leáldozik a „Tesco-diszkó” világnak, és egy kicsit vissza kell térnünk a gyökerekhez.

A történelem kerekét közvetlenül senki nem befolyásolhatja, de mi megmutathatjuk azt, ami utánunk egy generációnak kimaradt az életéből. Ez egyfajta felelősségünk is.

Hogy látja, van erre fogadókészség a következő nemzedékben?

Ez jó kérdés. A kényszer nagy úr, és inkább legyek rossz jós, mert nem kívánok senkinek rosszat, de lehet, hogy az események abba az irányba visznek, hogy legyen fogadókészség. A két lányomtól összesen hat unokám él Pesten, illetve Bécsben, ha ők lejönnek hozzám, akkor sajnos még nem azt eszik, amit mi – natúr tyúkot, tojást, nyulat – készítünk, hanem bevásárolnak, mert az kényelmesebb.

Ön sosem kényelmesedett el?

Nem hagytam magam! Pedig amikor felkerültem Pestre, sokan úgy hitték, hogy el fogok. De én aktív maradtam, már csak a lovaim sem hagyhattak elkényelmesedni.

Kép

Fotó: Máhl Kornél/Bakony-Balaton-EKF 2023

A lovak nagyon közel állnak a szívéhez, ugye?

Igen, de a birka, a kecske meg a többi is. Fontos a Lovasudvar, de nekem teljesen mindegy, csak állat legyen! Érdekes, az unokáim között is van, amelyiket odaviszem a lóhoz, és tapad rá, meg olyan is, amelyiket taszítja. Nem tudjuk, hogyan örökli az ilyesmit az ember. Az egyik gyereknek egy motor a mindent jelenti, engem meg sosem érdekelt. Van, aki úgy megy el egy állat mellett, hogy észre sem veszi, hogy az sánta. Ugyanakkor azt sem titkolom a gyerekek előtt, hogy pénzt keresni Pesten lehet. Nekem is a banki világból lett meg az egzisztenciám ehhez a tanyához. Így lett ez a szerelemtanya…

Akkor ez egy ajándék önnek a sorstól, amiért meg is dolgozott.

Ez maga a megvalósult gyerekkori álom! Akkoriban itt több száz tehén legelt még, majd évtizedekig olyan dzsungel volt, hogy a tanyától 200 méterre szó szerint vaddisznók röfögtek.

Itt randalíroztak a vadak, egy évünkbe telt rendbe tenni a területet. Most újra olyan, mint a '70-es években.

Mitől speciálisabb a Bakonynak ez a része gazdálkodó szemmel – vagy pásztorszemmel –, mint az ország más területei?

Majdnem 500 méter magasan vagyunk, ettől picit hűsebb, így nem ég szét annyira a fű, persze most itt is aranysárga minden, mint a búza. Kötöttebb a talaj, nem homokos és laza, nem szárad ki annyira. Ugyanakkor sziklás, mészköves is, egy geológiai csoda, 100 millió éves sziklák is kilátszanak a földből! Van egy tanösvényünk, ott ki is van írva, melyik szikla hány százmillió éves. Azt nem tudom, hol könnyebb gazdálkodni, mert például kaszálni itt nem nagyon lehet pont a kövek miatt.

Ahogy arra már utalt, a pásztortudás felértékelődhet a következő időszakban. Ezért is tartja fontosnak, hogy a hazai pásztortársadalmat ilyen aktívan összetartsa?

Én ezt nosztalgiából is csinálom, és édesapámék iránti tiszteletből is. Láttam őket közelről dolgozni, meg mentem is velük, és megmutatnám másoknak is, hogyan éltek. Már 2005-06-ban is szerveztem pásztortalálkozót, sőt pásztorok emlékfája is van már. A találkozókra eleinte jöttek a bakonyi meg a Balaton-felvidéki pásztorok, s jót beszélgettem velük, jövőre meg már az egész Kárpát-medencéből igyekszünk összehívni őket! Egyfajta producere vagyok ennek, kell, aki keresi a kapcsolatokat, és próbál pályázat útján is pénzt szerezni ahhoz, amit szeretnénk. Én ezt nagyon szívesen csinálom.

Nyilván nem is az a típus, aki nyugdíjasként inkább pihengetne.

Unatkoznék! Még tegnap este kilenckor is a tanösvényünk T betűit festettem fel, frissítem a feliratokat szórakozásból. A feleségem kérdezte, látok-e még a sötétben. Ő közgazdász, de kitanulta az internetről a kecskesajtkészítést, és nagyon boldog ezekkel a fantasztikus sajtokkal! Én pedig mindezek mellett a helyi hagyományőrzésben is igyekszem benne lenni, a nyugdíjas klubunknak például néptánctanítást, táncházat szervezek.

Jól sejtem, hogy ad egy kellemes egyensúlyt az életének, hogy az egyik felét állatokkal, a másikat emberek között tölti?

Takarékelnöknek is olyan voltam, hogy amint hoztak egy lovat – ha nem épp egy fontos megbeszélés volt –, szaladtam is ki hozzá.

Nem kell kockafejű bankárnak lenni, hogy boldoguljunk a világban!

A hatvanötödik évemig ki is terveztem húzni azon a területen, de az Isten nagy döntnök, jó, hogy előbb hazahozott, mert így többet tudtam itt is megvalósítani. Hiába, az ember sorsát fentről irányítják, és úgy látszik, velem az Isten ezt akarta. Most segítek a környéken az összes kálváriát is feltérképezni, egy kis kulturális útikalauzt csinálunk, hogy hol vannak a szent helyek meg a Szent-kút a Bakonyban. Online is meghallgatható lesz majd akár a helyszínen is a történetük. Ezzel is tartozunk az utókornak.