„Ahol minden szoba dolgozószoba” – Ilyen volt Szabó Magda otthona

„Büszke debreceninek neveltek"

A Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas írónő a cívisvárosban született, és a Debreceni Református Leánynevelő Intézet gimnáziumában érettségizett, majd 1940-ben a város, akkor Tisza István nevét viselő egyetemén szerzett latin−magyar szakos diplomát. Az itt töltött öt évet – melyekről a Koncentrikus körök című esszéjében is olvashatunk – élete legharmonikusabb időszakának tartotta. Doktorrá avatása után Debrecenben, majd Hódmezővásárhelyen tanított. A fővárosba 1945-ben költözött, négy éven keresztül a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa volt. Az új környezet hatalmas változást hozott az életébe, az írás is egyre fontosabb lett számára.

Első budapesti otthona a Hold utca 16. szám alatt volt, „két lánnyal afféle baráti társbérletben éltünk (...). Itt már senki sem szabta meg, mikor mehetek a fürdőszobába, saját keresetemből könyveket vásárolhattam (…). Számomra itt kezdődik az otthon” − mesélte a Ne félj! − Beszélgetések Szabó Magdával című interjúkötetben. Eleinte a VI. kerületi Szinyei Merse Pál utcai általános fiúiskolában, később a Horváth Mihály téri bemutató gyakorló iskolában tanított egészen 1959-ig. 

Első regényeinek sikerét követően felhagyott a tanítással, és minden idejét az irodalomnak szentelte.

Új kezdet a Júlia utcában

Szabó Magda 1948-ban házasodott össze Szobotka Tiborral, közös életük egy Attila úti lakásban indult. Tizenkét évvel később, 1960-ban Pasarétre költöztek, a Júlia utca 3. szám alatti, újonnan épült ház első emeletére, ahol egy ideig Szabó Magda édesanyja is velük élt. Az írónővel a Kortárs számára 1977-ben Garai Gábor készített interjút, aki ellátogatott a Júlia utcai lakásba, és meg is örökítette azt: „Ebben az otthonban, mindenekelőtt a munkahely jellege ragadott meg, a három szobából álló lakás mindhárom szobája dolgozószoba, mindhárom szobája írószoba, s az író házaspár két tagja, Szobotka Tibor és Szabó Magda mindhárom helyiségben munkára rendezkedett be. Most azt a szobát választottuk ki, amely az L-alakban elhelyezkedő három szoba közül középre esik, és itt van az a néhány tárgy, amelyre különösképpen felhívnám a figyelmet: a hátam mögött sorakoznak magyarul és idegen nyelven a Szabó Magda-kötetek, jobbra a latin klasszikus költők régi kiadású kötetei, közvetlenül mellettem néhány magyar klasszikus mű, régi kiadásban. (...) Szemközt néhány jegenye látható, egy egész kis jegenyefasor, s ez a jegenyesor emlékeztet engem leginkább Debrecenre.”

Háy János író, költő a 2017-ben megrendezett Szabó Magda-kiállítás megnyitóján így emlékezett vissza az írónő otthonára: „(…) nem érdekelte, hogyan él. Egy dolog érdekelte: a munkája. Ebben a munkában ő író volt, aki világokat teremt, mégpedig a leghitelesebben. Ugyanakkor a három helyiség berendezésében őrizte az előző nemzedékek bútorait, tárgyait, képeit, amelyek Debrecenről és családi történetekről meséltek. Ezek a történetek és emlékek szövődtek felejthetetlen szövegvilágokká az Ókút és a Régimódi történet című regényekben.” 

„Ahogy Szabó Magda egy interjújában fogalmazott: »Író vagyok, az én téglám a szó. Az én otthonaim vagy életemben jelentős szerephez jutó épületeim ott vannak az írásaimban.«”

Az ajtó mögött

A Júlia utcai otthont Szabó Magda egyik legnagyobb könyvsikere, az 1987-ben megjelent Az ajtó című regénye tette ismertté. A történet főszereplője Szeredás Emerenc, akinek alakját Szabó Magda és Szobotka Tibor házvezetőnője, Szőke Julianna ihlette. Az asszony szintén a Júlia utcában lakott. A regényben Emerenc több mint három évtizeden át vezette az írónő és férje háztartását. A történet két nő bonyolult, Szabó Magda szavaival élve, mitológiai viszonyát mutatja be. 

Kép: Fortepan

Emerenc „alakját egy titok teszi még különlegesebbé. Lakásába, s ezzel szimbolikusan legszűkebb magánszférájába, nem enged be senkit, örökké zárva tartja az ajtaját. Az ajtót, mely egyszerre valóság és szimbólum, ez választja el Emerencet az őt körülvevő világtól. És amikor már nem maradhat zárva, ennek az ajtónak a feltörése (a titok leleplezése) okozza megszégyenülését, s halálát. Ott van a hajdani lakása a ház hátsó részén az udvar felé, ott van a pad, és az a kis fedett »terasz«, ahol ismerőseivel trécselt – és ahova Szabó Magda is odalátott az erkélyéről. A házban lakóknak fontos Juliska néni emléke, hajdani lakásának ajtaját (ami a regényben oly fontos szerepet játszik) a centenárium tiszteletére felújíttatták” − írta Kiss Borbála a Budapest folyóirat 2017. decemberi számában. 

A könyvet 2012-ben Szabó István álmodta mozivászonra, a házvezetőnő alakját pedig a világhírű Helen Mirren formálta meg. 

A filmet ugyanakkor nem a Júlia utcában, hanem a két megállóval odébb található Lotz Károly utcában forgatták. Az író házaspár pasaréti éveinek emlékét 2008 óta tábla őrzi egykori otthonuk falán. 

„Nem hiszem, hogy az életem boltívét tartó négy emberpilléren, a szüleimen, a férjemen, és nevelt testvéremen, Agancsoson kívül lett volna még valaki, aki olyan feltétel és fenntartás nélkül tudott volna szeretni, mint ő” − olvasható Az ajtó című regényben Szeredás Emerencről. Ezt a közeli viszonyt bizonyítja, hogy Szőke Julianna egy sírban nyugszik Szabó Magdával és Szobotka Tiborral a Farkasréti temetőben. Az ő neve azonban nem szerepel a kövön, mivel a sír két író nyughelye, s ezért védett.

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>