Ha én oktatásügyi miniszter lennék… – 21 reformjavaslat a jobb középiskolákért

Min változtatnék a pedagógus szempontjából?

1. Először is lenne olyan, hogy oktatási minisztérium. Önállóan.

2. Csökkenteném a heti kötelező óraszámot – 18–20 órára.

3. Európai mércével is elfogadható értelmiségi fizetést biztosítanék a pedagógusoknak ahelyett, hogy belekényszerítem őket a „nemzet napszámosa” baljós üzenetű pozíciójába, amelyben állandó panaszkodásra, elégedetlenkedésre, újabban munkabeszüntetésre kárhoztatom.

2015 óta a pedagógusok béremelését NEM a mindenkori minimálbérhez, hanem egy úgynevezett vetítési alaphoz rendelik, amely 2014 óta nem változott – az akkori minimálbér összege 101 500 Ft volt.

4. Küzdenék a félinformációk terjedése ellen, mert az rontja a társadalmi megbecsültséget. Félinformáció például:

– a pedagógus heti 26 órát dolgozik, ami igazából nem is óra, csak 45 perc;

– egész nyáron nyaral (ami valójában kb. 32–34 nap);

– pár év gyakorlat után rutinból nyomja az anyagot (na, persze!).

5. A mindenkori alaptanterv (azt most hagyjuk, hogy a 2020-ban bevezetettel mi és mennyi a baj) által előírt kötelező tananyag mennyiségéhez képest jóval nagyobb mozgásteret biztosítanék a szaktanárnak – tartalmi, módszertani tekintetben egyaránt, persze a kimeneteli követelmények szem előtt tartásával.

6. Sőt, kell-e mindenképpen központi alaptanterv? Mi lenne, ha ez regionálisan szabályozható lenne (mint például a német tartományokban)?

7. A gyakorló pedagógus jogává és felelősségévé tenném a tankönyvválasztást. Jelenleg egy központilag meghatározott, leszűkített listából választhatunk, noha a tankönyvpiac kínálata gazdag és sokszínű.

8. Sokkal több (elegendő) pénzt fordítanék a pedagógus-továbbképzések finanszírozására ahelyett, hogy a pedagógusoknak maguknak kell kigazdálkodniuk a borsos árú tanfolyamokat, szakképzéseket, felnőttképzéseket. Én például az utóbbi 10 évben kb. 350 ezer forintot fordítottam önképzésre saját zsebből. Nem volt választási lehetőségem.

9. Kisebb létszámú osztályokat, tanulócsoportokat indítanék.

Hogy az egyénre szabott odafigyelés, tehetséggondozás ne csak az elitiskolák luxusa lehessen.

10. Pedagógiai asszisztenseket alkalmaznék (vagy ha már vannak, a jelenleginél többet), hogy a tanár a szakmunkájára koncentrálhasson, és ne például bizonyítványokat, törzslapokat kelljen kézzel körmölnie délutánokon keresztül.

11. Minden iskolában biztosítanám a pszichológusi tanácsadáshoz való hozzájutás állandó lehetőségét diáknak és tanárnak egyaránt.

12. Kiadatnám végre KÁRTYA formában a pedagógusigazolványt. Körülbelül 10 éve két külön kis A4-es fehér lappal igazolom a 12 alkalomra (!) szóló vasúti kedvezményemet, valamint az ingyenes múzeumi belépéseimet. Ezeket évente kell újítgattatnom.

13. A hétvégi extra munkát (felvételiztetés, osztálykirándulás, versenykísérés), valamint a hétköznapokon 24 órában végzett pluszmunkát (osztálykirándulás), egyáltalán a pluszmunkát piacképes javadalmazásban részesíteném.

14. Év végi jutalmakról, könyv- és ruhapénzről, cafeteriáról, utazási támogatásról természetesen nem rendelkeznék, mert a tanári fizetés összege és értékállósága lehetővé tenné, hogy ilyenekre gondolni se kelljen.

Jelenleg az előbbiek gyakorlatilag nem léteznek, utóbbi pedig megalázóan alacsony értékű.

Min változtatnék a gyermekek szempontjából?

15. Merész mértékben csökkenteném a kötelező tananyag mennyiségét. Egyszer viccelődtünk a kollégáimmal azon, hogyan is kellene ezt kivitelezni. Arra jutottunk, hogy egy nem szakos tanár nézze végig, mit tart olyannak a tananyagból, amelyről úgy érzi, szüksége van/volt rá életében, és a többit húzza ki. Noha ez elég radikálisnak hangzik, azt hiszem, mindannyian értjük, mi a baj a mai tananyag bődületes mennyiségével.

16. Alapvető joggá tenném a hozzáférést a képességfejlesztő és tehetséggondozó iskolákhoz. Vagyis több ilyen iskolát működtetnék.

17. Mivel a gyermekek személyiségfejlődéséhez elengedhetetlen a művészi önkifejezés lehetősége, jóval nagyobb hangsúlyt helyeznék a rajz, ének, tánc, média tantárgyak tanítására, amelyek az utóbbi évtizedekben a megtűrt, kötelező nyűg kategóriába kerültek.

18. A heti 5 kötelező iskolai testnevelésórából legalább kettőt államilag finanszírozott tömegsport-szervezetek, egyesületek égisze alá utalnék tanítás utáni időben, délutánra.

A mostani helyzet az, hogy még a legjobb felszereltségű iskolákban sincs annyi sportolásra alkalmas tér, lehetőség, ami értelmesen eltöltött testnevelésórákat eredményezne ekkora óraszámban.

19. Barátságos, nem a frontális előadásra hangolt osztálytermeket, iskolai tereket létesítenék, amelyekben a kooperatív munkaformák (pár-, csoport-, projektmunka) zavartalanul folyhatnak.

20. Lehetővé tenném, hogy a szaktanárok – ha úgy látják indokoltnak – moziba, színházba, drámafoglalkozásra, múzeumpedagógiai foglalkozásra vihessék a gyerekeket anélkül, hogy bűntudat, aggodalom vagy külső nyomás gyötörné őket a tananyagban való haladás akadályozása miatt.

21. Működő, 21. századi technikai hátteret (okostáblát, projektort, laptopot, netán személyre szóló i-padeket és persze működő internetet) biztosítanék. De nem pazarlón és értelmetlenül, hanem a szaktanárok képzésével és együttműködésével az iskolai tantermekbe, hogy a digitális bennszülöttek nyelvén szólhassunk a mai tanulói generációkhoz.