A japán hercegnő szökése – Mako búcsúzva a pompától, a támadások ellenére a szívére hallgatott

A világsajtót bejárta Mako japán hercegnő esküvőjének a híre, ezúttal azonban elmaradt az ilyenkor megszokott ünnepség. A császár unokahúga nem császári pompában esküdött, a fiatal pár autójának nem integettek az út mentén összegyűlt kíváncsi tömegek. Mako az alkalmon egy egyszerű kék kosztümöt viselt apró fehér csokorral, és családja jelenléte nélkül egy polgári szertartás keretében mondta ki az igent. Az esküvőt Japánban nem mindenki fogadta örömmel, a BBC arról számolt be, hogy ünneplők helyett tüntetők jelentek meg az utcákon a házasságkötés napján.

Mako hercegnő egyetemi szerelméhez, Kei Komuróhoz ment feleségül, akivel nyolc évvel korábban diákként találkozott. A közemberrel kötött frigy következtében elvesztette császári címét, és civil életét nem Japánban, hanem az Egyesült Államokban fogja folytatni, ahol a férje dolgozik. A Washington Postnak nyilatkozó Japán-szakértő elmondta, hogy ez a szakítás azért is számít drasztikusnak, mert Mako még a címe elvesztése után járó egymillió dolláros kompenzációt sem fogadta el. Nem a hercegnő az első, aki közembert választ, nagynénje szintén nem nemeshez ment feleségül. Ennek ellenére a harminc esztendős Mako választását kemény kritikák érték.

„A házasság nemcsak azért okozott botrányt, mert Mako nem arisztokrata férjet választott, hanem azért is, mert sokan nem tartották megfelelőnek a fiatalember személyét” – fejtette ki a Képmásnak dr. Papp Melinda japanológus, aki azt is elmondta, hogy a sajtóban az okozta a botrányt, hogy a vőlegény édesanyjának anyagi problémái voltak. „Ez elég is volt ahhoz, hogy a közvéleményt az esküvő ellen hangolja.

Japánban elég kevés, akár egy kisebb botlás is elegendő ahhoz, hogy valaki úgymond elveszítse az arcát, szégyenfolt ragadjon rá. A császári családot érintő ügyekben ez hatványozottan igaz.

A botlással beszennyeződik a császári ház tisztasága, amely itt szimbolikusan értendő. A tisztaság és annak megőrzése Japán őshonos vallási hagyományának, a sintónak az egyik legfontosabb alapelve, és ez befolyásolja a császári ház megítélését is” – magyarázta a szakértő.

Mit hagy maga mögött a hercegnő?

Bár egykor a világon mindenütt királyok és császárok uralkodtak, mára az ősi dinasztiák csak árnyékaik önmaguknak. Ahol nem söpörték el őket a forradalmak és rendszerváltozások, ott általában egyfajta kulturális nagykövet szerepét élvezik. Miközben az őket körülvevő világ jelentősen megváltozott, tőlük gyakran elvárják a hagyományok fenntartását. A japán császári ház kevesebb mint húsz főt számlál, és ez a szám Mako távozásával még egy fővel csökkent.

Dr. Papp Melinda, aki a japán kultúráról tart ismeretterjesztő programokat, elmesélte, hogy a japán császári ház a világ egyik legrégebbi uralkodóházának tartja magát. „A legenda szerint magától Amateraszu napistennőtől származtatják magukat. A császári ház évszázadokon keresztüli kontinuitása és szoros kötődése a sintóhoz Japán legfontosabb jelképévé emelte az idők során az uralkodói családot. Ennek egyik jól látható jele a ma is használatos naptár, amely az idő múlását a császárok váltakozását követő időszakokban méri.” Japánban a hagyomány és a modernitás kettőssége van jelen. Még a háború utáni amerikanizáció sem tudta elsöpörni a császári családot. „Az 1947-es új alkotmány meghagyta a monarchia államformát, de a tényleges politikai hatalmat a demokratikusan megválasztott parlamentnek és a kormánynak biztosította. Nem utolsósorban a császárnak le kellett mondania isteni származásáról. 1947-től a japán császári ház nem vehet részt politikai döntésekben, de minden egyéb módon erősítheti Japán identitását és imázsát otthon és külföldön” – fejtette ki a japanológus.

A japán császári család sok szempontból hasonlít az európai királyi családokra, ceremoniális feladatokat töltenek be a tagok, ünnepségekre látogatnak, és országuk kulturális nagykövetei is egyben.

Van azonban egy jelentős különbség: amíg a legtöbb európai királyi család megszüntette a férfiági örökösödést, Japánban az uralkodó csakis férfi lehet.

Hirohito császár, Mako nagybátyja a jelenlegi uralkodó, akinek azonban nem született fiúgyermeke, hanem csak egyetlen lánya van. A japán császári házban pedig kizárólag férfi örökölheti a trónt. A Washington Postnak nyilatkozó Japán-szakértő elmondta, hogy miután hosszú ideig nem született fiúgyermek, úgy tűnt a japán császári családban komolyan megfontolták a férfiági örökösödéssel való szakítást, egészen addig, amíg a jelenlegi császár testvérének, Akisino hercegnek váratlanul nem született egy fia 2006-ban. Ezzel biztosítva lett a férfiág, és a hagyománnyal sem kellett szakítani. Dr. Papp Melinda szerint nem valószínű, hogy a férfiági örökösödést eltörölnék, ugyanis Japán a mai napig egy sok szempontból férfiközpontú társadalom. „A férfiágon való öröklődésnek évszázados hagyománya van nem csupán a császári házban, hanem Japán hagyományos családrendszerében is. A császári vérvonal kontinuitása a császári ház legitimitását is biztosítja a japánok szemében.”

Kép

A császár megkoronázása után köszönti a tömeget a család - Kép: Wikipedia

Ebben a férfias világban a szigorú szabályok jelentős terheket raknak a család nőtagjaira. A császári ház férfitagjai például nem kötelesek feladni a rangjukat, ha közembert vesznek el, ez kizárólag a nőkre vonatkozik.

A hagyományok fogságában

A hercegnőt ért kritika és a sajtó nyílt ellenségeskedése a császári ház hivatalos nyilatkozata alapján komoly stresszt okozott a hercegnőnek. Nem Mako az első, akit ilyen keményen kezel a japán média. A BBC tokiói tudósítója megemlékezett arról, hogy Mako nagymamája, Micsiko császárné húsz évvel ezelőtt egy időre elvesztette a hangját, miután támadások érték, azt állítva, hogy nem méltó a császárhoz, és a jelenlegi császár felesége is komoly depresszióval küzdött, miután vádak kereszttüzébe került, amiért nem tudott fiú örököst szülni. A fiatal hercegnő esküvője napján sajtótájékoztatót tartott, ahol elmondta, hogy: „Féltem, szomorúságot és fájdalmat éreztem, amikor az egyoldalú pletykák minden alapot nélkülöző történetekké változtak".

A hercegnő nyilatkozatában elárulta, tisztában vele, hogy lesznek nehézségek az úton, amit választott, de ezeket a férjével együtt fogják átvészelni.

Makónak van egy húga, a 26 esztendős Kako, aki két éve tette első hivatalos nemzetközi látogatásait, amelyek során többek között Budapesten is járt. A nővére házassága és Amerikába költözése Kako hercegnőre irányíthatja a japánok figyelmét. Az ő helyzete is nehéz, hiszen a második világháborút követően folyamatosan csökkent a császári család tagjainak száma, a mellékágakat leválasztották, így nem nagyon maradtak megfelelő férfiak a hercegnők számára, azonban ha Kako közemberhez megy feleségül, hasonló sorsra juthat, mint a nővére.

Japánban a házasság, család, munka kérdését átszövik a hagyományok és a császári család, amely ezeknek a hagyományoknak a jelképes fenntartója, kénytelen ennek alávetni magát. „Japánban mindent több szinten érdemes értelmezni. A hétköznapokban életbe lépő szokásrendszernek gyakran mélyebb gyökerei vannak, és ezeket a kultúrában, vallási hagyományokban, értékrendszerben szükséges keresni” – mondta dr. Papp Melinda. A japanológus azt is elárulta, hogy a rangvesztés végleges: Mako természetesen nem szakítja meg a kapcsolatot a szüleivel és a testvéreivel, de hercegnői címét nem kaphatja vissza.

Mako tehát harminc esztendősen nem hercegnő többé, hanem felvette a férje nevét: Mako Komuróként él tovább New Yorkban. A sajtó felfokozott érdeklődése és kritikája ellenére a két fiatal kitartott egymás mellett, és összeházasodtak.

New Yorkban bizonyára nem vár rájuk könnyű élet, hiszen a város Amerika egyik pletykaközpontja, ahol a napilapok és bulvároldalak olvasóit egy ideig bizonyára érdekelni fogja a szökött hercegnő.

Nem valószínű azonban, hogy a tartózkodó fiatal házaspár Amerikában celebéletmódot fog folytatni, így várhatóan gyorsan túl lép rajtuk az amerikai és a világsajtó. Mako hűségesen kitartott döntése mellett, s végül hosszú évek után az általa választott életet élheti. Az esküvője napján így fogalmazott: „Számomra Kei pótolhatatlan. Házasságunk szükséges lépés ahhoz, hogy meg tudjuk védeni a szívünket.”