A testképünkre is ráfér a gyúrás?

Identitásunk kialakulása egy fejlődési út, a testünk változásai formálják a személyiségünket, ugyanakkor a szakértők arra is felhívják a figyelmet, hogy nem az álomsúly hajszolására kellene összpontosítani, hanem az egészséges testképre, hiszen nem azon van a hangsúly, hogy az idő múlásával mi változik rajtunk, hanem azon, hogy mi változik a folyamat közben bennünk.

„Sosem voltam normál testalkatú, de ez nem okozott álmatlan éjszakákat. Aztán jött egy időszak az életemben, amikor a párommal nem úgy alakultak a dolgaink, ahogy szerettük volna, és ez mindkettőnk közérzetére negatívan hatott. Akkoriban a mérleg 112 kilót mutatott, és már a cipőmet sem tudtam bekötni nyöszörgés nélkül. Elhatároztuk, hogy jobban odafigyelünk az egészségünkre. Közben szakítottunk, ami adott valamiféle »csakazértis« hangulatot, és végül megcsináltam: egészséges testalkatúra fogytam, változtattam az étrendemen, rendszeresen mozgok és úgy érzem, hogy testben és lélekben is megerősödtem. Amikor 1-1,5 órát egyedül vagy magaddal edzés közben, annyi mindent átértékelsz! Voltak, akik először csak mosolyogtak a terveimen, de szerencsére csak legyintettem rájuk. Az akkori főnököm viszont biztatott, amiért hatalmas köszönet neki, hiszen nem volt rest a legapróbb eredményekért is megdicsérni. Akik látták, milyen sok munkát fektetek az egészbe, elismerően nyilatkoztak, azt mondták, hogy ők nem lennének erre képesek, ez sokat javított az önbecsülésemen.”

Peti története jól példázza, milyen szoros a kapcsolat a testképünk és az identitásunk között. Thomas F. Cash kutató szerint a testképünkre környezeti és személyhez kötött tényezők is hatnak. Az adott hely és kor ideálja mellett, kulturális üzenetek is befolyásolják a magunkról alkotott képet. A média például furcsa módon kettős üzenetet közvetít: egyszerre bálványoz egy sokak számára elérhetetlen testideált és szólít fel elfogadásra.

Cash szerint a testkép kialakulására a kapcsolataink is hatnak, hiszen mindenkinek fontosak azok a vélemények, amelyeket a család és a kortársak közvetítenek, de személyiségbeli tényezők is befolyásolják, milyennek látjuk magunkat.

Milbik Zsuzsa, a BeBalanced Pszichológiai Pont pszichológusa úgy véli, hogy éppen ezért érezheti Peti úgy, hogy a fogyása nem csak annyi változással járt, hogy kevesebbet mutat a mérleg. „Egy ilyen folyamat során közvetlenül és közvetetten is új határok alakulnak ki, ami által megváltozik a személy viszonyulása önmagához és a környezetéhez, valamint a környezet viszonyulása az egyénhez. Érdemes felkészülni a változásra, egyes régi dolgok elengedésére, újak befogadására, önmagunk újratanulására, viszont nem cserélhetjük le teljesen a személyiségünket, mert identitásunk egy folytonos jellemzőnk” – magyarázza a szakértő.

Te nem szeretsz, vagy én nem szeretem önmagamat eléggé?

Testünk változása negatívan is hathat önképünkre és a kapcsolatainkra. Gabi és Laci elmúltak negyven­évesek, több mint tíz éve házasok és van két gyerekük. Házasságukban éppen egy krízist élnek meg, elégedetlenek a szexuális életükkel, de különböző szemszögből látják a problémát. Laci szeretné, ha felesége ugyanolyan magabiztos és kezdeményező lenne, mint amilyen a megismerkedésük idején volt. „Hiába mondom neki, hogy szép, mindig le kell kapcsolni a lámpát!” – meséli Laci. Gabi huszonévesen sokat sportolt, de miután abbahagyta, nem tudott visszaállni korábbi súlyára, és az önbizalma csökkent. „Felpróbáltam egy csipke fehérneműt, és elsírtam magam. Úgy éreztem, hogy úgy nézek ki, mint a saját anyám” – mondja Gabi. Bár a házaspár gondjait több tényező befolyásolja, az biztos, hogy Gabi alacsony önbecsülése része a problémának. Az ilyen kríziseket még mindig sokan tabuként kezelik, pedig gyakran előfordulnak a párkapcsolatokban és a megoldás (ne higgyünk mindenben a fitneszguruknak!) nem az, hogy mindenáron elérjük az álomsúlyunkat.

Kép

Kép: Freepik

A pszichológus úgy véli, hogy a kulcs az önelfogadás és a fejlődni akarás együttese lehet, ami erősíti az önbecsülésünket és így a kapcsolatainkra is jótékonyan hat. Eszerint arra érdemes törekedünk, hogy szeressük magunkat mindig, de ne mondjunk le arról, hogy fejlődhetünk!

„Botsáskák” a „dagadtak” ellen?

„A fiúk jobban szeretik, ha van mit fogni a lányon (…) mondd csak meg azoknak a csontos #&@#-nek!” Dalolja Meghan Trainer „All about that bass” című 2014-es nagysikerű popslágerében. Vajon mekkora botrány lenne abból, ha azt énekelné valaki, hogy „Mondd meg azoknak a kövér #&@#-nek”, és hogy „A fiúk a lapos hasat szeretik!”? Mindez persze nem azt jelenti, hogy ezeket a popslágereket illetlen dolog szeretni, csupán azt mutatja meg, hogy a nyugati testpozitív mainstreambe is becsúszik néha egy kis kettős mérce, ami csorbát ejthet azoknak a lányoknak az önbecsülésén, akik Rékához hasonló alkattal születtek. „Botsáskának hívtak a suliban” – meséli szomorúan a tündérarcú, törékeny testalkatú lány, aki soha nem volt kibékülve vékonyságával, és bár próbál többet enni, mégsem rakódtak rá a kilók úgy, ahogy szerette volna.

A strandon nem meri levenni a pólóját, túl kicsinek találja a melleit, problémái adódtak a nőiességével, és a helyzet még rosszabb lett, amikor hallotta, hogy a többi lány azzal nyugtatja magát egy kudarcba fulladt fogyókúra után, hogy a „pasik úgysem szeretik a lapos nőket”.

A pszichológusok szerint valószínűsíthető, hogy azért jelennek meg hangsúlyosabban a túlsúlyos emberek a pozitív testkép kampányokban, mert ezzel szeretnék ellensúlyozni azt a rombolást, amit a photoshopolt címlapok és az egészségtelenül vékony modellek példaképpé emelése okozott. Milbik Zsuzsa szerint a társas összehasonlítás már kisgyerekkortól kezdve jelen van az életünkben, az életkor előrehaladtával pedig a szerepe egyre nő. „Ennek két iránya lehet: a felfelé hasonlítás során olyan valakivel hasonlítjuk össze magunkat, akit az adott dimenzióban jobbnak ítélünk, és ösztönző hatással van ránk. A lefelé hasonlítás során olyan személyt választunk, akit az adott dimenzióban rosszabbnak ítélünk, és ha úgy érezzük, hogy önértékelésünket veszély fenyegeti, a másikkal összehasonlítva javíthatjuk azt” – véli a szakértő.

Minden kornak megvan a maga szépségideálja, és sokféle külső és belső tulajdonság tehet egy embert vonzóvá, az egészség ezzel szemben egy jobban meghatározható kategória. A kórós elhízás vagy soványság, a mozgásszegény életmód és a túlhajtás ugyanúgy egészségügyi kockázatokkal jár, mint például a dohányzás. Sokan úgy vélik, hogy a klinikai értelemben elhízott plus size modell, Tess Holiday képét a Cosmopolitan címlapjára tenni legalább olyan veszélyes lehet, mint az extrém sovány modelleket reflektorfénybe állítani, hiszen az ő súlya ugyanúgy nem esztétikai probléma, hanem egészségügyi. A modell rajongói azzal védik a lépést, hogy mivel egyszeri alkalomról volt szó, a címlapfotó inkább a testünk elfogadását segíti. Milbik Zsuzsa szerint a megfelelő testkép kialakításának első (és nagyon fontos!) lépése valóban az elfogadás, de ez nem jelenthet egyet a passzív belenyugvással.

A pszichológus arra is rávilágít, hogy manapság gyakori a nyomás, hogy mindent és mindenkit fogadjunk el – és ez nemes cél, de ha a belenyugvás értelmében tesszük mindezt, az olyan, mintha lemondanánk arról, hogy az illető fejlődhet.

Persze nagyon kell arra figyelni, hogy bátorításunk, ne az elutasítást mutassuk a társunknak! Testalkatunkat meghatározza genetikánk, a korunk, az az életszakasz, amiben éppen vagyunk, az életmódunk. Ebben a keretben kell mozognunk, nem pedig erőszakosan, a külső nyomásnak engedelmeskedve változni! Meg kell keresni azokat a pontokat, amikre lehet hatásunk, amiért tehetünk! Fontos, hogy ne azért tegyünk bármit is, mert utáljuk a testünket, hanem pont azért, mert szeretjük! Ha döntött az egyén a változás mellett, érdemes feltenni a kérdést, hogy ez miben fogja segíteni, majd félelem helyett kíváncsisággal felfedezni mindazt, amit ezalatt átél, amit magáról megtanul!   

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>