Együttjárós, egymásnak főzős receptjeink – Mit főzzek a héten? 8.

Nem tudom, hogy pontosan mennyit, mert az utóbbi hónapokban elvesztettem minden eddigi tudásomat az idő múlásáról, és amúgy nincs órám. A csuklóm olyan vékony, hogy az összes karóra lecsúszik róla, a mobilom lemerült, a falióráktól meg egyszerűen félek. Azt hiszem, ezeket most illene megmagyaráznom. A vékony csukló szimpla örökség, bár érdekes, hogy apai ágon. A mobil lemerült az irgalmatlan sok telefonálástól, és kiráz a hideg attól, ha a töltő köldökzsinórja hozzáköt valamelyik konnektorhoz, és nem tudok szabadon, körbe-körbe járkálni a szobámban. A falióra kattogása pedig már óvodás korom óta kísért, mert egybeforrt Ibi óvó néni kérlelhetetlenül szigorú tekintetével, amely minden nap minden délutánján kérdőre vont, hogy miért nem alszom a kijelölt pihenőidőben. És én akkor, ott, a vékony kis szivacsba süppedve azt éreztem, hogy hiába kattog az óra, az idő megállt, és csak Ibi néni tudja újra elindítani azzal a mágikus kötőtűjével, amelyet az óriási, hamuszürke kontyába tűzve hordott.  

Csak ülök, mellettem halkan rotyog a napi leves, ami most épp gyümölcsleves.

Már nagyon vágytam rá, de csak most érkezett el hozzám kerülőúton a szegedi kertünkből egy szállítmány. Édesapám büszkeségei: sok cseresznye, meggy és mézédes eper. A türelmetlenül feltépett gyümölcsös vödrökből azonnal kiszabadult az otthon illata, és hagytam, hogy ez az illat hazavezessen, és megölelgessem az én édesapámat. Már akkor tudtam, hogy ebből leves is lesz, úgy, ahogyan anyukám készíti:

Szegedi Kerekes-gyümölcsleves
Hozzávalók:
Meggy (befőtt is lehet)
Sárgadinnye
Eper
Barack (befőtt is lehet)
Alma
Citrom (bio, és egy napig áztatom, hogy a káros anyagok leázzanak róla)
350 ml habtejszín
méz/cukor
gyömbér
szerecsendió
habtejszín (igény szerint)
Elkészítés: Összerottyantjuk a gyümölcsöket, ami éppen idény szerint terem. Ha lehet, mindig teszek bele sárgadinnyét, attól finomabb a leves íze. Összefőzés után tejszínnel öntöm fel, amelybe teszek egy fél tasak vaníliás pudingport is előtte. Ezt keverem bele folyamatos kevergetés közben. Kettőt buggyan (éppen hogy forr), és aztán rögtön leveszem a tűzről. A leves fontos, kihagyhatatlan eleme az őrölt gyömbér és szerecsendió, azonban szegfűszeget sosem teszek bele. Sokáig kell várni, amíg kihűl. Habtejszínt is felverhetünk mellé. (Cukrot én nem szoktam beletenni, de ízlés szerint lehet mézzel ízesíteni.)

Mindjárt kész a gyümölcsleves, de ezt a pár percet a hokedli biztonságában várom ki. A hűtőszekrény ajtaját bámulom, tizenkettő sárga cetlire feldarabolva lóg rajta egy egész év, tizenkét hónap. Még karácsonykor raktam ki ezeket, és az volt a terv, hogy megírom a hónapjaim történetét. Januárról és februárról még készültek egész jó vázatok, még Lacinak is meg mertem mutatni, de a márciusba már bele se fogtam. Mert hiába kuksoltam a konyhaablakban, vagy bámultam ki a szobám ablakán, az idei tavasz minden illatával és zamatával együtt észrevétlenül suhant el mellettünk.

Minden, ami történt, e négy fal között történt, itt, a konyhában.

Azt hiszem, le kell engedni megint a hűtőt, mert olyan hangos, hogy elmélázni se lehet mellette rendesen. Felcsapom, illetve felfeszítem a fagyasztó rész ajtaját. Hát egy nagy jégtömb az egész, a közepén egy adag kukoricás tortillával! Laci mindent berak a hűtőbe, és minden szavatossági dátumot fejben tart. Ez a pár lap még arról az estéről maradt, amikor A két pápát akartuk megnézni, és Ferenc pápa (vagyis az őt alakító színész) mondott az ötödik percben egy olyat, amiről egész este beszélgettünk, és közben befaltunk jó pár tekercset.

Nem akartam lebőgni azon az estén, ezért valami egyszerűt akartam, valami pasibiztos kaját. Csirke és zöldségek szükségesek hozzá. Jó készíteni beszélgetés közben, mert csak aprítasz, és a csirke is pikk-pakk megvan.

Szóval a tortilla telitalálat volt, nem úgy, mint az egyik nagy kedvencem, a gesztenyekrémleves. Éreztem én, hogy nem rögtön a kapcsolatunk elején kell feltárni az összes bizarr szokásomat, de amikor az egyik nagy élelmiszerboltban megláttam a lefagyasztott gesztenyét, szerelem volt sokadik látásra is, mert beúszott egy erős emlék. Főzőklubon kreáltuk ezt a levest először – a klubot néhány facér lány makacs összefogása hozta létre, hogy megtanuljanak főzni. Persze most már néhányan nem facérok és nem lányok már, de töretlenül fennáll közöttünk a főzőklubos kapcsolat. Ennek egyik eredménye ez a gesztenyekrémleves, amelyet épp csak megkóstolt Laci, és a szája szélén ott ragadt fintorból két dologra következtettem: vagy nem illünk össze, vagy ez a fiú bizony finnyás. Pedig irtó finom és nagyon egyszerű elkészíteni:

Gesztenyekrémleves Mautner Zsófi receptje alapján

Fagyasztott gesztenyével is készítettem, bevált.

A gesztenyekrémleves-fiaskó utáni estén Laci várt haza vacsorával. Az irodából holtfáradtan érkeztem. A kapuban finom illatok fogadtak, mélyeket szippantottam a máskor dohos lépcsőház levegőjéből, és próbáltam kitalálni, mit főzhetett ez a fiú. A lakáshoz érkezve a ragulevesekig sikerült szűkíteni a kört. Beléptem. A konyhában rend, terített asztal, főzőklubos receptes könyvem nyitva, a két kedvenc, mélyzöld népies tányérom mellett pedig egy nagy adag nyírségi gombócleves. Ösztönösen beleolvastam a receptbe:

Nyírségi gombócleves

Eszembe jutott egy régebbi közös kirándulásunk, és a hegyek lábánál fekvő kis csárda, amely pont a szemünk előtt zárt be. Nagyon vágytam akkor egy ilyen levesre, de lekéstünk róla. Hollókő? Emlékeztél rá? – kérdeztem. Igen – válaszolta, majd teleszedte mindkét tányért. Bár egyáltalán nem voltam éhes, mégis befaltam az egészet, és nyugtáztam, hogy ha finnyás is ez a fiú, azért elég jó érzéke van a dolgok újrakeretezéséhez.

Kép

Nyírségi gombócleves – Kép: Kerekes Mária

Azt hiszem, ez az este hozzájárult ahhoz, hogy a közeli szülinapján újra fakanalat ragadjak, és elkészítsem Laci egyik kedvenc ételét.

Ez igényelt egy kis kutatást, mert ugye ő azt mondja, mindent szeret, nincs külön kedvence. Szóval egy kis nyomozás után eljutottam a kedvenc unokahúghoz, onnan a nővérhez, onnan pedig egyenesen a Mammához, az édesanyjához. Gondos kézírásos receptjében éreztem a segíteni akarást, hogy ha „el is veszti” a fiát egy másik nő miatt (azaz miattam), akkor is szeretne a fiának örömet szerezni.

Még főzőklubos gólya-koromban sem izgultam ennyire főzés közben, mert ki tudja, mit vált ki belőle: esetleg előbukik egy „te-nem-tudod-pótolni-anyumat” érzés? (Mellesleg, nem is akartam pótolni őt.) Sok gondolat súlya nyomta a vállamat, de elkészült az olasz akcentusos bajai csirke és a baklavák édességét túlszárnyaló habdara. Leizzadtam a végére, de csinálja utánam bárki két óra alatt az alábbiakat:

Olasz akcentusos bajai csirke
Hozzávalók:
1 közepes csontos csirkemell
2 paradicsompüré (140 grammos)
½ kg makaróni
25 dkg trappista (reszelve)
só, cukor
vaj
alufólia, sütőtál (jénai)
Elkészítés: A csirkemellet besózom (kb. 1 evőkanál sóval), az alufóliát bevajazom azon a részén, ahová a mellet fektetem. Légmentesen becsomagolom alufóliával a csirkét, és beteszem a sütőtálba. Egy óráig lassú tűzön sütöm. A keletkezett levet a sütőtálban hagyom, a csontról a húst lefejtem. A léhez hozzáadom a paradicsomszószt, sót és cukrot, majd 2 dl vizet adok hozzá. A húst ezután ráteszem, és sajtot reszelek rá. Visszahelyezem a sütőbe, amíg a sajt jól rá nem olvad. Közben a tésztát a leírás szerint sós vízben kifőzöm.

Kép

Olasz akcentusos bajai csirke makarónival – Kép: Kerekes Mária

Habdara
Hozzávalók:
1 l tej (½ l + ½ l)
1 vaníliapuding
2 tojás
6 evőkanál kristálycukor
2 dkg vaj
5 evőkanál gríz
Elkészítés: Fél liter tejből és a grízből sűrű tejbegrízt főzünk. Belekeverek egy kanál cukrot. Félreteszem, és igyekszem mihamarabb felverni a habot, amit két tojásfehérjéből és két kanál cukorból készítek. Óvatosan összekeverem a grízzel, és kész is a habdara, amelyet porcelán tálcára vagy lapos tányérra simítok úgy, hogy a szélein maradjon hely, mert erre kanalazzuk a pudingot. A pudingnál a 2 tojássárgáját 3 evőkanál cukorral jól elkeverem, majd beleteszem a pudingport. Ehhez adom hozzá lassan a tejet, amellyel összefőzöm. Amikor elkészült, belekeverem a vajat, és még melegen ráteszem a habdarára.

Kép

Habdara – Kép: Kerekes Mária

Megérte a kockázat, azóta anyukájával is találkoztam, és azt hiszem, a recepttel együtt az áldását is elküldte nekem, nekünk. Így az idei tavasz nem tűnt el nyomtalanul az életünkből.
Fura szagokat érzek. Felpattanok a hokedliről, amely Newton III. törvényének engedelmeskedve nagyot koppan a járólapon. A gyümölcsleves kifutott, ráégett a főzőlapra. Máskor morcos lennék, de most elmosolyodom: végül is pont úgy akartam elkészíteni, ahogyan anyukám szokta...