Kommentháború: amikor arctalanul arcul csap egy arcátlan arcoskodó

Ez a világ most van. El sem kell képzelni, nem is kell különösebben vizionálni, elég csak felmenni az online térbe. Az anonim kommentelők, trollok előtt zöld az út.

A Lounge Group friss, 18–40 éveseket vizsgáló kutatásából kiderült, hogy minden hetedik fiatal vitába keveredik a közösségi oldalakon, túlnyomórészt névtelenül.

A konfliktusokban a kommentelők közel fele, 46%-a fel sem vállalja a személyes adatait. Sőt, minden negyedik válaszadó azt vallotta, hogy szókimondóbb az online térben, mint a személyes beszélgetésekben. Az anonimitás egyfajta hatalomnak is tekinthető, aminek birtokában az emberek bátrabban, merészebben, bántóan, agresszíven és szenvtelenül viselkednek, reagálnak.

Ennek a miértje összetett, állhat a háttérben múltbéli sérelem, irigység, felháborodás vagy akár féltékenység is. Sokan vannak azért olyanok is, akik a közösségi médiában inkább mellőzik a kommentek írását, épp az esetleges negatív következmények miatt: ha kommentárt írnak, az általában egy szolgáltatás véleményezése, és nem vitába szállás más emberekkel.  

„Gyáva forradalmárok, kanapéhősök”

Nemrég egy videóinterjúban láttam egy hétéves youtubert, akinek videóit millióan nézik. A vlogger kisfiú szülei szabályozzák ugyan a videózást, de a kommenteket engedélyezik a gyerek csatornáján. A bántó online beszólásokról a fiú úgy nyilatkozott, hogy a negatív kritikákkal nem kell foglalkozni, csak a pozitívakkal: „azokat be kell szívezni, azokat mindig el kell olvasni”. Számomra megdöbbentő volt ez az érett tudatosságra utaló fogalmazás, s mivel nem igazán tudtam napirendre térni felette, megkérdeztem napjaink egyik legismertebb hazai youtuberét, akinek a csatornája 288 ezernél is több feliratkozót számlál, a megtekintések száma közelít a 68 millióhoz. A 28 éves srác nem kertelt:

„Ez egy papagáj-effektus. Feltételezem, hogy azt mondja, amit hallott már többször. A negatív kommenteket nem lehet könnyeden lerázni, emlékszem, volt olyan időszak, amikor aludni sem tudtam huzamosabb ideig egy húzós beszólás után a csatornámon.”

Tóth Gabi egy interjúban is hasonlóan nyilatkozott a negatív kritikákról, kommentekről:

„Nincs olyan ember, aki függetleníteni tudná magát tőlük, de nem veszem magamra. Csak az szomorít el, hogy milyen frusztrált világban élünk, milyen sok a megkeseredett ember, akiknek ez okoz boldogságot.

Ezek a sértegetések valójában nem rólam szólnak, a bennük mélyen felgyülemlett, frusztrációból fakadó gyűlöletet így tudják pár másodpercre enyhíteni, és az internet olyan felületet biztosít, ahol ezt arctalanul és következmények nélkül megtehetik.

Soha senki nem állt elém személyesen azzal, hogy utállak, Tóth Gabi, vagy rosszul nézel ki, csak az interneten. Ezek gyáva forradalmárok, kanapéhősök, akiket sajnálok, és kívánom nekik, hogy találjanak valamit, amiben boldogságot lelnek.”

A fiatalabbak kevésbé értik, milyen is a közösségi oldalak valódi arca

Az Eurostat egy 2017-es jelentése rámutatott, hogy a magyar fiatalok használják a legnagyobb arányban a közösségi médiát az Európai Unió tagállamai közül. Az is látható, hogy a fiatalabb Z-generációsok kevésbé vannak tisztában a közösségi oldalak valódi jellemzőivel, ami nyilván életkori sajátosság is lehet. Az idősebbek könnyebben felismerik, hogy a közösségi oldalakon máshogy zajlanak az interakciók: sokszor az, amit ott láttatni engedünk, nem mindig a valós képet tükrözi. A kommunikációnk is más lehet az online térben, mint szemtől szemben, a fizikális valónkban.

Kép

Kép: Lounge Group

A Vodafone Magyarország és az NRC közös kutatásából kiderült: arra az állításra, hogy „a közösségi oldalakon látottak nem adnak valós képet az emberekről, mindenki igyekszik jobb színben feltüntetni az életét a valóságosnál”, a 16–21 éveseknek csak 56 százaléka helyeselt, és náluk volt legalacsonyabb ez az arány. Vagyis ők hiszik el leginkább, hogy amit látnak, az a valóság. Ők töltik a világhálón a legtöbb időt, 3,4 órát (bár más felmérések szerint még ennél is többet).

Ebből is látható, hogy óriási szükség lenne az adatvédelmi beállítások mellett arra is, hogy szüleik felkészítsék az internet világára a digitális bennszülötteket, mielőtt kezükbe adnák az okoseszközt.

Ezen felül, amennyiben már benne mozognak az online térben, mentorként ott legyenek mellettük, segítve őket abban, hogy megtalálják az egyensúlyt az online világ és offline életük között. Erre nemcsak azért van szükség, hogy ne pazarolják el drága idejüket és tehetségüket kulturálisan gagyinak számító videós tartalmak nézegetésével – gondoljunk csak a táncoló csirkékről, mobiltelefonok bedarálásáról készült tartalmakra, vagy akár pornográf videókra –, hanem azért is, mert életkorukból kifolyólag mentálisan még törékenyebbek, és nem egy közülük komolyan veszi az interneten arc nélkül vagy egy választott nicken (becenév) megjelenő véleményt. Ráadásul ebben az életkorban a kortársak hatása ugyanúgy felerősödik a közösségi oldalakon is, mint az osztályteremben vagy az iskolai folyosón. Amikor azt látják, hogy egy posztot mindenki durva beszólásokkal vagy poénokkal illet, akkor még azok is megengedik maguknak ezt a stílust, akiknek egyébként magunktól eszünkbe sem jutna ilyen jellegű komment írása, mert az offline világban máshogy értelmezzük a kontrollt és a felelősségvállalást is. Az online tömeg elrejti az egyént.

Leonardo Da Vinci kontra utolsó gyökér

Ahhoz, hogy fiatalon az önbizalom, a megfelelő önértékelés a személyiség részévé válhasson, egy olyan védett környezet szükséges, ahol a kamasz az elutasítás és rosszindulatú minősítés kockázata nélkül kipróbálhatja magát. Az online világ ennek az érési folyamatnak nem kedvez, sőt, azok a névtelen trollok, akik otthon vagy az iskolában nem kapnak elég figyelmet, könnyedén találnak maguknak online egy célpontot a frusztrációjuk kiélésére (elfeledve, hogy a képernyő másik végén is egy emberi lénynek üzengetnek).

Orosz Szilárd főként animációs filmes youtuber egy hónapig szándékosan nem volt fent a neten. A tapasztalatairól készült videó már fent van Carnor nevű csatornáján, csaknem százezren látták. A 19 éves srác is úgy látja, hogy ha valaki online ír valamit, az korántsem ugyanaz, mint amit a való életben mondana:  

„Nagyon jó volt, hogy egy hónapon át nem a kommenteken keresztül kaptam meg azt, hogy ki vagyok. Nekem állandóan írják, hogy »te vagy a világ legnagyobb művésze, és Da Vinci elbújhatna a hátad mögé.« Nem, ez nem igaz! Mások meg írják, hogy »Te utolsó gyökér, szemét állat, hogy pukkadnál meg és dögölnél meg!« Ez sem igaz. Most egy hónapon keresztül nem ezt a két végletet kaptam meg magamról, hanem végre én gondolkozhattam el arról, hogy én ki is vagyok, mit akarok az életemmel kezdeni.”

Nem meglepő, hogy a fiatal youtuber mindenkinek ajánlja, hogy vágjon bele hasonló kihívásba.

Vélemények kontra tartalmak

Több neves külföldi online újság, mint például a Bloomberg vagy a Reuters is kikapcsolta már néhány éve a komment-funkciót, egyrészt mivel nem volt erőforrása a moderálásra, másrészt pedig mert a cikkek a kommentekkel együtt sokkal negatívabb értékelést kapnak, mint anélkül. Ez is jól érzékelteti, hogy az online térben a vélemények legalább annyira, ha nem jobban számítanak, mint maguk a tartalmak, a cikkek vagy a videók.

Leggyakrabban nem a helyesen érvelők, a konstruktívan vitázók, szalonképes stílusban fogalmazók, hanem a legnagyobb szájúak kerülnek a figyelem középpontjába. Jellemző rájuk, hogy az online térben testtelenül mozogva könnyen találnak egy célpontot, akire rázúdíthatják mindazt a frusztrációt, sérelmet, amit mondjuk a munkahelyen, vagy az iskolában szemtől szembe nem mernének felvállalni.

Tehát egy olyan közegben mozgunk, ahol egy jó minőségű tartalom (kontent) egész más irányba mehet el, mint ami a szerző eredeti szándéka volt, pusztán az online véleményezők hatására.

A már említett Lounge Group-kutatás szerint minden ötödik személyt ért már zaklatás a közösségi oldalakon. Ha gyakori, hogy megbántják egymást vagy kipécéznek valakit az offline közösségben, például az iskolában, akkor nem lehet csodálkozni azon, hogy ez jelen van az online térben is, sőt, az online tér adta anonimitás ezt még fel is erősítheti. Nehezebb elmenekülni és nagyobb a nyilvánosság is, így az áldozat még inkább megalázottnak érezheti magát.